Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. évi január hó 24-én, csütörtökön, Scitovszky Béla és Pesthy Pál elnöklete alatt, Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A III. bírálóbizottság bemutatja ítéletét Szeder Ferenc megtámadott megbízólevele tárgyában és jelentésót Zsirkay János megtámadott megbízólevele ügyében. — Petrovácz Gyula leteszi az esküt, mint a 111. biráló-bizottság által kiküldött vizsgálóbiztos. — Az igazságügyi bizottság bemutatja jelentését a Dunántúli Hírlap ellen a nemzetgyűlés sérelmére elkövetett becsületsértés és rágalmazás megtorlása céljából bűnvádi eljárás megindítására adandó felhatalmazás tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Nagy Emil, gr. Csáky Károly. v *• ? (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 10 perekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 340, 344) folytatólagos tárgyalása. Peidl Gynla képviselő urat illeti a szó. Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Amikor mi másfél évvel ezelőtt bejöttünk ebbe a diszes csarnokba, egyáltalában nem ringattuk magunkat rózsás illúziókban; teljesen tisztában voltunk azzal, hogy a magyar uralkodó osztály évszázadokon keresztül sokkal inkább hozzászokovt az egyeduralomhoz, semhogy azt remélhettük volna, hogy rövid idő alatt beletörődik az uj helyzetbe és tudomásul veszi azt, hogy az egyeduralom megszűnt és hogy ettől az időtől kezdve a törvényhozásnak nemcsak az uralkodó osz\ály egyoldalú érdekeit kell kiszolgálnia, hanem figyelembe kell vennie azoknak a rétegeknek az érdekeit is, mely rétegek ezt az országot munkájukkal ezer esztendőn át igazán fentartották. Magyarországon azoknak, akik dolgoztak, évszázadokon keresztül nem volt szavuk az ország ügyeinek intézéséhez, a dolgozó milliókról megkérdezésük és beleszólásuk nélkül határoztak. Ezen a sajnálatos tényen nem változtatott semmit az 1867-ben a kiegyezés nyomán visszaállított úgynevezett alkotmányos éra sem. (Szomjas Gusztáv: Hát a 48 sem változtatott rajtat) Nem, mert meghamisították a 48-at, mint ahogy meghamisították az 1918-at r is! Ha Szomjas képviselőtársamat megkérdezném, hogy a tizenkét pont közül melyik van ma meg gyakorlatilag tiszta épségében, nem tudna nekem erre választ adni. (Szomjas Gusztáv: De meg volt! — Peyer Károly: Azért mondja, liogy meghamisították! — Szomjas Gusztáv: Onók kezdték! Önök nyomták el a sajtó- és a gyülekezési szabadságot! Soha olyan még nem volt Magyarországon! — Peyer Károly: 48—67-ig mi még nem voltunk! — Yanczák János: 48 március 15-én volt meg, azután soha többet!) A 67-es alkotmányos éra sem változtatóit tehát ezen a téren semmit sem, mert 67 után sem kapott a magyar dolgozó nép beleszólási jogot az ország és tehát saját ügyeinek az intézésébe. Mini mindig, ugy 67 után is a törvényhozás a kiváltságok parlamentje volt. Amikor mi ide bejöttünk, tudtuk azt is, — mert a történelem megtanított rá bennünket, — hogy a magyar ur sem nem tanul, sem nem felejt; soha nem tanulta meg, hogy milyen veszélyekkel jár útjába állni a fejlődésnek és soha nem felejtette el az egyeduralommal járó helyzet kellemességél. De tudtuk továbbá azt is, hogy a háború következtében az ország veszedelmes helyzetbe került. Megcsonkították az országot, elvették területének és lakosságának kétharmadrészét. Tudtuk, hogy azok, akik ezt a veszedelmet a háborúval az országra zuditoUák, a jogos felelősségrevonást elkerülendő, bűnbakot fognak keresni és ezt a bűnbakot a munkásságban és annak képviseletében, a szociáldemokrata pártban vélik megtalálni. Mi mindezt tudtuk, de mégis azt gondoltuk, hogy a mi bejövetelünk talán mégsem lesz teljesen eredménytelen, mert hiszen nyugodtak voltunk és lehettünk a felől, hogy a bűnbakkeresés nem vezethet célhoz, mert az a történteknek, a tényeknek hamis vágányra terelése kivan lenni. Mi nyugodtan állhattunk ez elé a bűnbakkeresés elé, bármilyen tendenciózus volt is az, mert mig egyrészt nem kívántuk elhárítani magunktól a háború után történtekért a felelősségnek azt a részét, amely bennünket objektive terhel, addig másrészt nem kívánhattuk és nem kívánjuk vállalni a felelősségnek azt a másik és hasonlíthatatlanul nagyobb részét, mely nem a munkásságot és nem a szociáldemokrata pártot terheli. Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy, ha Magyarországon az események nem állottak meg október 31-énél, a polgári forradalomnál, NAPLÓ XIX. ru