Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

À nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. 38 Szabó Sándor : Gyalog nem éri utol az áremelke­dést ! — Klárik Ferenc : Nem ugy gondolta azt Jézms Krisztus ! — Kuna P. András : Csakhogy akik ezt hangoztatják, nem követik Krisztust i — Klárik Ferenc : Mi követjük, de maguk nem ! — Kuna P. András : Dehogynem ! A tanyai gyer­mekek tudnak három-négy kilométerre elmenni télen rossz lábbelivel !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak I (Klárik Ferenc : A tanyai gyermekek sokkal jobb állapotban vannak, mint az angyalföldi gyerme­kek ! — Kuna P. András : Tessék odajönni, majd meglátja ! — Klárik Ferenc : Menjen az Angyal­földre S) Csendet kérek jobbról és balról, képviselő urak ! Kiss Menyhért : Igen t. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur állandóan hangoztatja — és ezt teljesen aláírjuk — hogy a jogrendet helyre­állította. Érdemének kívánja tekinteni a jogrend helyreállítását. Mi, fajvédő képviselők is, ép ugy, mint jobboldalon ülő képviselőtársaink, teljes mértékben elitélünk minden atrocitást . . . (Lend­vai István : De ha Rothenstein nevet, mit csinál­junk? — Derültség.) Elnök : Lendvai képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni 1 Kiss Menyhért : .. . elitéljük mindazt az erő­szakosságot és terrort, amelyet egyesek kifejtenek s mindazokat a túlkapásokat, amelyeket talán ugy magyaráznak, hogy hazafias lelkesedésből követtek el, de amely hazafias lelkesedéssel szám­talanszor nagyobb kárt és szerencsétlenséget okoztak az országnak, mint amekkorra szolgálatot tettek a kompromittált eszmének. Elitéljük a csongrádi bombavetést is. Ezzel kapcsolatban a jelen levő honvédelmi minister ur a múltkor rá­mutatott egy igen jelentős epizódra, amelyről mi is hallottunk odavaló emberektől, hogy t. L Piroska volt főhadnagy szerelmi bánata igen je­lentékeny szerepet játszott abban, hogy ez a bombaszerencsétlenség megtörtént. (Lendvai István : A szerelem nem ismer kataszteri határo­kat !) Természetesen tudtuk s most már rámu­tatunk teljes igazolásunkban arra, hogy a liberális sajtó heteken át mégis a fajvédőket támadta a merényletért és ugy állította be a dolgot, mintha mi lettünk volna a bombák eldobói vagy legalább is annak az elkölcsi atmoszférának megteremtői, amelyben ilyen katasztrófák, ilyen szerencsétlen­ségek történnek. (Györki Imre : A képviselő ur hozta ide a kakaóbombát !) Én ? Ez tévedés. Az igen t. képviselő ur nagyon helytelenül az én személyemre dobja ezt a kakaóbombát, amely természeténél fogva sem sülhet el, mert olyan bombát, amely kakaóval van töltve, csak játék­ból és viccből szoktak az emberek egymásnak kül­deni. (Györki Imre : Ekrazittal volt töltve az a bomba, amelyre ön azt mondja, hogy kakaóval volt töltve !) Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a bombamerényletek kapcsán egyszer in­terpelláltam, de nem akkor, amikor a kakaó­bombák küldéséről volt szó, nem akkor, amikor Miklós Andornak és Rassay Károlynak küldték azokat a fel nem robbantható zöldség-bombákat, (Zaj jobbfelől.) amelyekről bombaszakértő-bizott­ság állapította meg, hogy nem is robbanthatók fel, (Zsirkay János : Hivatalos megállapítás sze­rint l) hanem akkor interpelláltam a bombák dol­gában, amikor az Ébredő Magyarok Egyesületé­nek székháza ellen is akartuk bombamerényletet elkövetni. (Klárik Ferenc : Azt maguk csinálták l) Ilyen aljasságot nem tételezek fel. (Pikler Emil : Műmerénylet !) Lehettek ott emberek, akik el­vakultak, akik szerencsétlenséget csinálnak és akik túlmennek a határon és katasztrófát is okoz­hatnak, de azt, hogy ez az egyesület vagy annak vezetősége vagy vezető emberei csinálták volna ezt, vagy tudtak volna róla, határozottan taga­dom, mert ez nem áll, nem felel meg a valóságnak. Elítéljük, helytelennek tartjuk. Engedjék meg, hogy figyelmeztessem a szélső­baloldalon ülő igen t. zsidó képviselőtársaimat valamire : Méltóztassanak minket abban a fel­fogásunkban megerősíteni, hogy ne azt hang­súlyozzák, és ne annak csináljanak propagandát, hogy a bombamerényletet politikai vágánj^okra akarják átvinni, hanem igyekezzünk közösen összefogni olyan erkölcsi atmoszféra megterem­tésére, hogy Magyarországon ne akadjanak ilyen szerencsétlen emberek, akik elvetemültségükben arra vállalkoznak, hogy bálozó fiatal leányok közé aljas módon bombákat dobnak. (Pikler Emil : Minek is van szerelem a világon I) Ha ilyen erkölcsi felfogás, ilyen megnyugtató hangulat tárnad, erő­södik és izmosodik meg Magyarországon, akkor megnyugtathatom Pikler képviselőtársamat, hogy nem lesz csongrádi eset és nem lesz mátészalkai eset, amikor bekormozott arcú, elkeseredett, ki­fosztott magyarok akadnak, akik a legnagyobb katasztrófába, a maguk sajnálatos tragédiájába viszik magukat, berántják magukat a tömlöcbe és az akasztófa alá elvakultságukban. (Nánássy Andor : 120 holdas kifosztott magyarok 1 — Pikler Emii : A biztos amnesztia tudata bátorítja őket 1) Hogy mi fog történni velük, nem tudom még, azonban egyetérthetnek velem képviselő­társaim abban, hogyha a zsidó-kérdés megoldá­sát és ezt a problémát tárgyilagosan, nyugodtan, higgadtan, parlamenti utón érvekkel, lojálisán, egymás személyének tiszteletben tartásával ke­zeljük, ennek a tárgyalásnak hatása alatt feltét­lenül olyan erkölcsi atmoszféra fog keletkezni az országban, hogy többé ilyen sajnálatos szeren­csétlenségek nem fognak történni. Ugyanakkor, amikor ezt konstatálom, mél­tóztassanak megengedni nekem azt, amit az urak megengedtek és helyesnek tartottak egyik szo­ciáldemokrata képviselőtársamnak, Hébelt Edé­nek beszéde alkalmával. Ő ugyanis legutóbb rá­mutatott arra, hogy milyen kínzásokat folytat­nak a csendőrség és a nyomozó hatóságok, a de­tektívek. Felmutatott itt eg}^ körmöt, amelyet leszakítottak egy munkás kezéről ; ráirányította a hatóság figyelmét arra, hogy ilyen inkvizitori eszközökkel nem szabad a hatóságoknak dol­gozniuk. A tegnapi napon felkeresett engem egy csongrádi kereskedő, aki felirta a nevét azoknak, akiket én soha nem láttam és nem ismertem. El­mondta, hogy nem Piroskát, aki a tulajdonképeni felbujtó volt, hanem testvérét, Györgyöt, egy ottani kereskedőt mennyire véresre vertek, ugy hogy nem tudták megismerni. (Klárik Ferenc : Az is helytelen 1 — Sándor Pál : Ugy van !) Örü­lök, hogy Sándor Pál t. képviselősársam is igazai ad nekem. (Nánássy Andor : Ki védelmez ilyes­mit ?) Sági János "kisgazdát is véresre verték : meztelenre vetkőztetve tiz percre kivitték a hóra és a- hasát verték, végül pedig megállapították, NAPLÓ XIX.

Next

/
Thumbnails
Contents