Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

374 A nemzetgyűlés 227. ülése 191 vagyok kénytelen a t, képviselő ur hálás figyelmet ráirányítani — egy hölgynek, aki heroikus módon küzd a legszegényebb néposztályok érdekében és ez Nopcsa bárónő. (Éljenzés jobb felől.) Azzal a rendeltetéssel adatott, hogy ebből szervezze meg a legszegényebb néposztályok részére az ingyenkenyér kiosztási módját. Helyiséget a Move helyiségében kapott, ugy, amint máshol is, mert hiszen több kerületben kellett ezt megszervezni. Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem az, hogy nagy vonalakban kér az igen t. képviselő ur tőlem felvilágosítást az elszámolásról. Mivel Írásban kéri tőlem, tisztelettel arra kérem a t. képviselő urat, méltóztassék elfáradni a Ház elnökségéhez. A Ház elnökségének én az akció befejezésekor, ha jól emlékszem, júliusban egy példányt ebből az elszámolásból megküldöttem, egy olyan kisérő komi tátivá val, hogy amennyiben a nemzetgyűlés részéről érdeklődés mutatkoznék az elszámolás irányában, bocsássa rendelkezésre. Meg vagyok győződve, hogy vagy a könyvtárban vagy az elnökségi irattárban ez az elszámolás rendelkezésre áll. Végül van egy harmadik megjegyzésem. (Peidl Gyula: Ez az akció be van fejezve?) Nem, teljes erővel folyamatban van! A t. képviselő ur amennyiben tónusról beszél, bocsásson meg, de igazán nem szoktam éles hangot megütni itt a teremben. Mint objektiv hallgatója ennek a csetepaténak, amely itt lefolyt, kénytelen vagyokmegállapitani, hogy képviselőtársam interpellációjának érdemében, — nem a szavazás^ szempontjából, — tényleg alul maradt ebben a^ kérdésben. A másik az, hogy a tónus szempontjából nem a képviselő urnák van oka panaszkodni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Ezt a hangot nem mi hoztuk ide. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a minister ur válaszát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) — Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Szólásra következik

1

? Forgács Miklós jegyző: Szijj Bálint! Szijj Bálint: T. Nemzetgyűlés! Azután a viharos atmoszféra után. amelyik most az elmúlt percekben» lezajlott, talán nem érdekel mindenkit az én interpellációm, annál is inkább, mert azt a szorosan vett falu érdekei szempontjából kivánom előadni. Az országos tüzrendészeti szabályrendelet lehetetlenségét, annak a kisgazdák ellen fordított élét, ós a kisgazdák nyomorgattatását már számtalanszor volt alkalmam a belügyminister ur előtt szóvá tenni és kértem annak módosítását. Mit mond ez a tüzrendészeti szabályrendelet ? Azt mondja, hogy ötven méternél közelebb gazdasági épületekhez nem szabad lerakni asztagot, szalma- vagy takarmánykazalt. Ahol ez a távolság nincs meg, ott arra kényszeríttetik a lakosság, hogy közösszérüt állítson be. A mai időkben, amikor többtermelésről beszélünk, ekkora területeket -— mintha nem volna egyéb bajunk, — elvonni nem lehet. Ha községenként 20—30 holdat közösszérü céljaira elvonnánk a termeléstől, az ezer holdat tenne ki ezen a csonka Magyarországon is. A közösszérü beállításával a tüzveszedelem lehetőségét és be nem állását nem tudja garantálni senki ezen a világon. (Ugy van! Ugy van!) Ki tudom azt mutatni, hogy a közösszérüvel való gazdálkodás a tüzveszedelem bekövetkezésére nagyobb eshetőséget nyújt, mint az, hogyha a gazda saját udvarára hordja haza a kazlakat és asztagokat. A közös szérűn ugyanis sürün vannak lerakva a kazlak, és ha egyszer kigyullad a kazal, megközelíteni sem lehet, Ezt tapasztalatból tudom mondani. :

. évi január hó 23-án, szerdán, '" Vidékemen, Ös-Komárom városában, amely most cseh megszállás alatt van, van ilyen közös szérű, a külső várőr-erőd és a város széle között. Ahogy emlékezem rá, ez már négyszer égett ízzé-porrá, nem maradt meg semmi sem az egészből. Az egyik esetnél magam is akkor épen Komáromban voltam és nem lehetett megközeliteni a tüzet ötszáz méternél közelebbre, annyira sütött a lég, nemhogy oltási munkálatokról szó lehetett volna. Az ilyen ötvenméteres distanciát be lehet tartani a nagybirtoknál, ahol van akkora terület a majorságokban, hogy ott lerakhatok a kazlak vagy pedig kisgazdáknál a Tiszántúlon, de nem lehet betartani ott, ahol a tanyarendszer nem indokolt, mint pl. Dunántúl, ahol kisebb falvak vannak, kisebb határral, ahol 3—4 kilométer átmérőjű az egész; itt, ahol a tanyarendszer nincs bevezetve, ez nem indokolt, a községbe hordanak be és ott csépelnek addig, míg a közigazgatási hatóságok, szorosan, betű szerint nem hajtják végre ezt a kisgazdanyomoritó tüzrendészeti szabályrendeletet. (Pakots József: Egyikkel szigorúak, másikkal nem szigorúak. Ez a baj. A szabályrendelet lehetőséget ad a kedvezésre!) T. képviselőtársam épen ezért azt kértem, a belügyminister úrtól, (Pakots József: Én is kértem már!) hogy a mi meghallgatásunkkal módosítsa ezt a rendeletet, mert ha a hatóságok betű szerint be akarják tartani, a kisgazdák részére teljesen lehetetlenné válik a gazdálkodás. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Vannak olyan helyek, ahol ezt nem kívánják, de rá fogok mutatni arra, hogy, egyes helyeken ezt mennyire túlzásba viszik. Épeu azért kell szabályozni ezt a kérdést, hogy .ne legyen a közigazgatási hatóságoknak, alispánoknak, főszolgabíró uraknak és jegyző uraknak kényére-kedvére, jó, vagy rossz indulatára bízva, hogy valaki behordhatja-e a takarmáynát, vagy asztagait az udvarba, vagy sem. De ha a tűzveszély lehetősége ki is volna zárva a közös szérűk létezésével, ez gazdálkodási szempontból is teljesen lehetetlen, mert ha annak a kisgazdának, aki kénytelen a közös szérűre hordani a maga terményeit, nincs felnőtt családja, napszámost kell fogadnia, aki segit rakodni, asztagőrzőt is kell tartania, mert könnyen megeshetik faluhelyen, hogy ha az álmosabb gazdának éberebb szomszédja van, a rosszabb földbői jobb termést fog ez produkálni. Őrt kell tehát tartania a kisgazdának, aki vigyáz az asztagokra, azonkivül kihordót. Arra is vigyázni kell, hogy az elhullott takarmány ne vesszen kárba, mert otthon a baromfinál jól lehet értékesíteni. Ezenkívül esetről-esetre be kell hordani a szükséges szalma- és takarmánymennyiséget, amikor elfogyott. Téli időben, amikor hóviharok vannak, amikor az egész kazlat megbontja a szél, az elhullott takarmányból egész szekérre valót lehetne behordani. De amikor csendes idők vannak, akkor is a rakott kocsinak legalább 10%-a elhullik az utón, ami szintén tetemes kár. Már most nézzük meg, hogy mennyivel nagyobb a tűznek eshetősége a gazda szérűskertjében, mint kint. Ha tűz talál kiütni, helyben van a lakosság, helyben vannak a vízzel telt edények, a létra, szikracsapó, mindenféle eszköz, a fecskendő. Ezek mindjárt ott vannak közel a tűznél, ugy, hogy könnyen el lehet oltani. Ezen kívül ott vannak a lombos fasorok, közben cserepes épületek, amelyek segítik meggátolni a tűz veszedelmes elterjedését, T. Nemzetgyűlés! Mostarról akarok beszélni, hogy a közigazgatási hatóságok hogyan értelmezik ezt a rendeletet. Amikor legelőször megindítottam az akciót, kértem a kisgazdatársaimat,