Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
À nemzetgyűlés 227. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdám. 363 óta adás-vétel tárgya nem volt, az egy gazdasági egységet alkotó ingatlanok forgalmi értéke általában az átlagos kataszteri tiszta jövedelem szemmeltartásával aképen állapítandó meg, hogy a hoidankénti forgalmi érték, ha a kataszteri tiszta jövedelem nem haladja meg az egy koronát, háromezer korona, ha a két koronát nem haladja meg, háromezernégyszáz korona, ha a három koronát nem haladja meg, háromezernyolcszáz korona, ha a négy koronát nem haladja meg, négyezerkétszáz korona, ha az öt koronát nem haladja meg, négy ezerötszáz korona, ha a hat koronát nem haladja meg, négyezernyolcszáz korona és igy tovább, ha a tizenkilenc koronát nem haladja meg, nyolcezerhétszáz korona és ha a húsz koronát nem haladja meg a kataszteri tiszta hozadék, akkor kilencezer korona egy katasztrális hold föld forgalmi értéke és a vagyonadót ezután kell befizetni. (Nánássy Andor: 1921-ben! Húszszorosán fizetve!) Ezek után a magyar pénzügymin isteniek egy kötelessége lett volna már tavaly ősszel : f elállani és azt mondani: kérem, 1921-ben tényleg igy volt, talán, azonban most változott a helyzet, ezt hatályon kivül helyezzük. íme, a magyar földbirtok a vagyonadót nem a tényleges érték szerint, hanem egy kiváltságos rendelet alapján, egy részére adott kiváltság alapján bagatell, elenyésző csekély vagyonérték után fizeti. Azt hiszem, hogy ha a magyar ministerelnök ur súlyt helyezne arra, hogy a magyar állam pénzügyeit rendbe hozza, akkor ha a törvény alapján szednék be a jövedelmi adót és a vagyonadót, annyi pénz állana a magyar államháztartás rendelkezésére, hogy nem kellett volna súlyos és megalázó külföldi kölcsönért külföldre menni, hanem rendbe tudták volna hozni a magyar államháztartást. (Gr. Hoyos Miksa: A földadó buzaalapon kutya ! És a húszszoros ? — Peidi Gyula: Az egyik tizenkilenc, a másik egy hiján húsz!) Miután, fájdalom, az hozadéki adó, azt a fogyasztók viselik és a kisbirtokosságot is borzasztóan sújtja. (Gróf Hoyos Miksa : Ilyet még nem hallottam! Szives felvilágosítást kérek.) T. képviselő ur, legyen szives, adja elő nekem azt a szerződést, amelyet ön nagybérlőjével kötött, nézzük meg, hogy ön kire hárította át a földadót. (Gr. Hoyos Miksa: Én senkire! Én fizetem abból, amit keresek!) Nekem van néhány szerződés a kezemben, én tudom, hogy kik fizetik a földadót. (Gróf Hoyos Miksa: Hát kik fizetik!) A bérlők fizetik. — Patàesi Dénes: A bérlő fizeti azért, mert bírja. Nem fizetné, ha nem birná.) Az tény, hogy nem a földbirtokos fizeti, hanem a bérlő fizeti. (Szily Tamás: Annyival kevesebb bért kap.) Kicsoda 1 ? A földtulajdonos? Nem áll! Hanem a földbérlő beszerzi azt a munkásságon, amelynek alacsonyabb bért ad. (B. Prónay György: Az adóátháritás fogalmával nem fér össze!) T. képviselőtársaim! Fájdalom, én ismét hivatkozom csak a világ kiváló közgazdászaira, akiknek szerény véleményét _ bátorkodtam a magyar speciális esetekre kiterjeszteni. Ha önök azokat egy kézlegyintéssel elintézik, ám tessék, de ez egy tudományosan megállapitott tétel. (Nánássy Andor: Hogy mi nem fizetünk adót? — Zaj.) Fájdalom, az általam felolvasott ministeri rendelet ugyanígy rendelkezik a házbirtokoknál és városi telkeknél. Ezeknél elrendelte a pénzügyminister ur, hogy békebeli értékük átlagának három—hatszorosát kell venni a vagyonadó alapjául. Hát Budapesten egy quadrátöl ma milliárdokat ér. Egy krajcár adót nem fizet a telektulajdonos, ellenben az a kisember, az a szegény ember, aki beültet néhány fát a telkére, fizet földadót, vagyonadót és fizet mindent. Itt vannak óriási telkek Budapest kellős közepében, szivében, a leggyönyörűbb helyen, ahol hatNAPLÓ XIX. emeletes palotáknak kellene emelkedniük, itt vannak az óriási üres telkek, amelyeken ócskavasat árusítanak. És miért! Mert olyan a magyar pénzügyi politika, hogy a vagyonadót a békebeli értéknek háromszorosa után kell fizetni. Nem értem, hogy a magyar kormány nem látja meg ezeket, holott ugyanakkor meglátja a szegény ember cukrát, sóját, _ kenyerét, gyufáját, petróleumát, ecetét, ruháját és mindenét. Ez mégis csak nem mondható demokratikus politikának, ez mégis csak egy reakciós politika minden vonatkozásában. Összegezve tehát amit elmondottam ezekben a kérdésekben, méltóztatnak látni, hogy a magyar kormány íme milyen óriási privilégiumban részesiti a legnagyobb vagyonértékeket Magyarországon. A banktőke nagyon ügyesen kijátszotta a magyar koronát. Hiszen méltóztatnak látni, hogy az évi zárszámadás előtt leszorították az értékeket majdnem a nullára, óriási beszt csináltak. S méltóztassanak megnézni mérlegeiket, melyek után tartoznak az adókat fizetni, elenyésző csekély értékek vannak ott felvéve, amelyek után az adókat fizetik. A bankoknak ugyanis megvannak a kiváló fiskálisaik, könyvszakértőik, _ akik ügyesen ugy állítják össze a bank adóalapját, hogy elenyészően csekély legyen. Tehát a két legnagyobb érték: a föld és a nagytőke kibújik teljesen a helytelen pénzügyi gazdálkodás következtében az adózás alól, s igy evidens, hogy ilyen pénzügyi kormányzás mellett a kormány kénytelen külföldre menni és megalázó kölcsönért könyörögni. Méltóztassanak megengedni, hogy levonjam azt a konzekvenciát ezek után. — talán még nem késő, hiszen még a magyar kölcsön ügye a jóvátételnél van — hogy a magyar kormány tagjai összeülhetnének, hogy ezeket a kirívó kiváltságokat, ezeket a kirívó ellentéteket és igazságtalanságokat kiküszöböljék; csak azt csinálják meg, hogy ezek az óriási értékek csak megközelitőleg is olyan arányban viseljék a közterheket, mint a fogyasztók milliói, a dolgozók, a szellemi és fizikai munkások, kisiparosok, kiskereskedők és kisbirtokosok. Ha ezt megteszi a magyar kormány, akkor ki van húzva egész gazdasági helyzetünk a szerencsétlenségből, mert rögtön megtelik az államkassza és a magyar kormány nem kerül abba a ferde helyzetbe, hogy ismét ezeket a súlyos, szerencsétlen fogyasztási és forgalmi adókat emelje. Méltóztattak hallani, hogy megjelent egy félhivatalos kommüniké arról, hogy be fogják vezetni a gabonaforgalmi adót. Legalább a kenyérre eddig még nem volt kivetve forgalmi adó, most azt is terbve vették, hogy ezáltal fokozzák az állam bevételeit. Hova fog ez vezetni! Maholnap negyvenezer korona lesz egy kiló kenyér. (Bâtiez Gyula: Azért vándorolnak ki a munkások!) Ki fogja elbírni ezt az országban? Az én álláspontom ebben a kérdésben az, hogy ha a magyar kormány pénzügyi politikáját megváltoztatja, ha a magyar kormány ezeket a kiváltságokat megszünteti, amelyek íme itt állnak a nemzetgyűlés előtt, nem hiszem, hogy önök ragaszkodnának e középkori kiváltságok fen tartásához, nem hiszem, hogy az érdekelteken kivül akadna egy nemzetgyűlési képviselő is, aki ezt a középkori privilégium-rendszert fenn akarja tartani ebben az országban. Láttuk, hogy a nemzeti vagyon és a jövedelem mily szerencsétlen arányban és igazságtalan módon oszlik meg a termelés tényezői: a föld, a tőke és a munka között. A magyar dolgozó tömegekre vetett rövid pillantás teljesen igazolja, hogy a szellemi és fizikai munkástömegek a nemzeti jövedelemből csak morzsákat szereznek, mig a földbirtok és a nagytőke soha nem remélt 60
