Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. Az általam ismertetendő adatokból ki fog tűnni, hogy kormányunknak abszolúte nem volt és nincs jövedelem-megoszlási politikája. Már pedig. t. Nemzetgyűlés, ha egy államban a kormányhatalom nem tartja kezét állandóan a jövedelem-megoszlás nagy problémájának kerekén, feltétlenül be kell következnie egy olyan nagymérvű gazdasági eltolódásnak, amely végül szükségszerűen kell, hogy a gazdasági helyzet felborulására vezessen. Ha az államhatalom szabályozó keze nem fogja öntudatosan a jövedelem-megoszlás kerekét, akkor a gazdaságilag erősebbek, ügyesebbek és lelkiismeretlenek elharácsolják a nemzeti jövedelem legnagyobb részét (XJgy van ! jobb felől.), — amint Patacsi Dénes t. képviselőtársam is rámutatott erre, — mig a tisztességes munkából élők, tehát a gazdaságilag iníeriorisabb helyzetben levők részére alig hagynak megannyit, amely mellett puszta életüket tengethetik S mivel a kormáuyuak, fájdalom, nem volt eddig és még ma sincs jövedelem-megoszlási politikája, ennek következménye az a megdöbbentő látvány, amely a háború kitörése óta különösen a mi napjainkban elénk tárul s amely abban áll, hogy a nagytőke, valamint a lelkiismeretlen szerencsések ebben az országban a nemzeti vagyonnak és jövedelemnek úgyszólván 80°/o-át teszik zsebre, mig ezzel szemben a dolgozóknak — érteni ebben a szellemi, fizikai munkásságot, továbbá a törpe kisbirtokot, kisipart — alig marad a nemzeti jövedelem 20%-a. Ez talán érthető volna Amerikában, ahol olyan óriási, horribilis vagyonok vannak, de itt, a mi közgazdászaink kimutatása szerint is, ez tökéletesen érthetetlen helyzet. A jövedelem-megoszlásnak ez az anarchiája napjainkban valóság-gal tobzódik. Egyik szörnyű kelevénye volt ennek a nagy bankpanama, amely feltárta előttünk, hogy, íme, a törvényes közegek segédkezése mellett milyen gyönyörűen virágoznak a hatalmas, óriás bankok, miképpen játszák ki az államot, a kincstárt, miképen rontják a magyar koronát és hogyan teszik tönkre itt a dolgozók életét azok, akikre a magyar kormány támaszkodik, akik nélkül egy lépést sem tud tenni, akiktől állandóan tanácsot kér. Ennek következtében ma is folyik a magyar dologozók millióinak az a kifosztása, amely a háború alatt folyt. A kormány, fájdalom, teljes érzéketlenséggel áll a problémával szemben; annyira a tradíciók levegőjében él, hogy nem veszi észre, hogy a középkori kormányzásnak, a mai modern államban okvetlenül el kell maradnia, mert ha nem, akkor a magyar állam legértékesebb társadalmi rétegeinek életgyökerei pusztulnak el. T. r Nemzetgyűlés ! A magyar kormány mentségére ebben a kérdésben csak egy körülmény szolgál, az, hogy, fájdalom, Magyarország tudósai, akik foglalkoKnak a jövedelemmegoszlás és tehermegosztás problémájával, olyan elvontan irnak, hogy fejtegetéseiket a gyakorlati politikára alig tudják applikálni. Ma pedig egyfelől a nagy néptömegek nagy nélkülözése, másfelől az állam egyre fokozódó szükséglete kell, hogy

T kényszerit se a magyar kormányt, a magyar államférfiakat és politikusokat. arra, hogy a jövedelem-megoszlás problémájával feltétlenül foglalkozzanak; mert ha nem teszik, akkor a dolgok természetes rendje következtében anarchia fog beállani. Midőn a földmunkás-százezreknek nincs meg a betevő falatjuk; amikor az ipari szakmunkások ott tartanak, hogy munkabérükből csak 10 dekánként, vagy dekánként tudják a zsirt megévi január hó 23-án, szerdán. 353 vásárolni; mikor a tisztviselői karunk a sok nélkülözés és nyomor következtében már anynyira összeaszott, mint egy orosz agár; s midőn már nincs, akinek a kiskereskedelem és kisipar eladjon, mert nincs aki vásároljon: akkor már a laikus is láthatja, hogy itt a dolgozó kisemberek rendszeres kiuzsorázása folyik. Viszont mindenki láthatja a maga meztelenségében azt, hogy a nemzet jövedelme a nagybankok és az érdekkörükbe tartozó vállalatok, vagyis a nagytőke kasszájába ömlik. (Bâtiez Gyula : A nagy kapitalistákéba !) Nemcsak a trianoni békeszerződés oka tehát a mi nagy nyomorunknak; nem is az, hogy hazánkban nem volna elegendő nemzeti jövedelem ; hanem a nyomornak, az embertelen elszegényedésnek oka csak az, hogy ez a jövedelem, amely itt van ebben az országban, nem oszlik meg arányosan a termelés, három tényezője között: a föld, a munka és a tőke között. Igen sokat nyel el a tőke, utána a földjáradék és ami marad, az a kevés jut a munkának. T. Nemzetgyűlés! Hogy tiszta képet nyerjünk ebben a kérdésben, ha bár nem is pontosan, de megközelítőleg tudnunk kell, hogy miből áll és mennyi csonka Magyarország jövedelme. Erre nézve 1921-ben történtek számitások. E számitások szerint 1921-ben tiszta jövedelmünk kitett 142,963 millió arany koronát. Tehát az 1921. évi gyenge termés és a még gyengén működő ipari és kereskedelmi termelés mellett 142.963 millió arairykorona volt a nemzet jövedelme. Ha ezt a nagy értéket átszámítjuk a mai koronakurzusra, az többezer milliárd koronát tesz ki. Már most az a kérdés és az volna bizonyítandó, hogy ez a nagy nemzeti jövedelem milyen csatornákon, kiknek a zsebébe vándorol. Erre a kérdésre megkapjuk a választ, ha összehasonlítjuk a tőke, a föld produktumainak áralakulásait, valamint a spekuláció jövedelmeit a szellemi és fizikai munkásság* fizetésével és munkabírásával. A föld termékeinek és a nagvtőke produktumainak ára, valamint a fizetések, illetőleg a munkabérek alakulása, szemléltetően igazolják a nemzeti jövedelem megoszlásának arányát-. A fontosabb élelmiszerek és a fontosabb ruházati cikkek átlagos áralakulása a háború kitörése óta, különösen pedig a mostani időkben horribilis, több tízezerszeres emelkedést mutat. Amint méltóztatik tudni, a föld értéke szintén aranyparitáson, vagy talán aranyparitáson felül is áll. Méltóztatnak tudni és látni azt is, hogy a nagytőke jövedelmei és értékei, ha grafikailag jelezzük az aranyparitást, szintén aranyparitáson állanak. Nem kívánom a. t. Nemzetgvülés figyelmét a Közgazdasági Figyelő, a Szakszervezeti Értesítő és a Pester Lloyd kimutatásaival untatni, hiszen ezek minden képviselőtársamnak rendelkezésére ál]anak, mindenki meggyőződhetik róla, hogv a földnek, a uagvtőkének- a gváriparnak. valamint a spekulációnak értékei aranyparitáson, néha. aranvmritás fölött is állottak, sióval lépést tartottak az arany á rfolvamával. Ugyanaz áll f bankokra. « nagytőke értékeire nézve is. Igaz ugyan, hogy a nagytőke értékei, amelyeket a mérlegek feltüntetnek, túlságosan alacsonyak, ezek azonban nem fedik a valóságot, ezek csak egy álarcot mutatnak az államkincstár felé, hogy ki tudják játszani az adóztatást. Ez tehát nem mérvadó. Ellenben szemünk előtt folyik a nagybankok gyönyörű spekulációja, amely hat hónaponkint ismétlődik meg, s amely mindig a tőzsdeüzletbe bekapcsolódott, széles magyar rétegek letörését jelenti, amikor egy-