Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. gyár kőbányai ipartelepén, reggel, munkába­állásakor a kerekeket, amelyek az esztergapad­hoz szükségesek, csak nagy utánjárásra találta, meg. Délben, amikor az öltözőbe mentek, fél­kilós festéke« dobozokkal dobálták meg. A do­bálózók közül kettőt, Gézei- és Prohászka-nevüt megjegyzett. Másnap, a munkahelyén dolgozva, fa- és vasdarabokkal dobálták meg, amikor pe­dig eltávozott gépétől, drótot tettek a fogas­bálózók közül kettőt, Gézei és Prohászka nevűt felszólította őket a dobálás abbahagyására, mire hárman is megtámadták és megfenyegették, hogy kidobják, hogy a nyaka is kitörik. így kénytelen volt munkahelyéről eltávozni. (Bogya János: Ez a terror! Egy munkás kenyerét igy elvenni! — Lendvai István: Szerintük ez nem atrocitás!) Skultéty László bronzműves az Argentum­fémárugyárban nyert alkalmazást. Midőn augusztus 2-án az ott dolgozó szociáldemokrata munkások megtudták, hogy nevezett keresz­tényszocialista szakszervezethez tartozik, fel­szólították, hogy lépjen át a szociáldemokraták­hoz. Miután Skultéty László kijelentette, hogy a felszólításnak nem hajlandó eleget tenni, a szociáldemokraták tudomására adták, illetőleg azzal fenyegették meg, hogy ellenkező esetben munkabeszüntetéssel fognak érvényt szerezni akaratuknak. Majd a szociáldemokraták látva, hogy ezzel sem érnek célt, 3-án a Thököly-úti vasmunkásotthonban tartott értekezleten való megjelenésre szólitották fel, hogy ott határoz­zanak ügye felett. Az értekezleten Skultéty meg is jelent, ahol mint határozatot adták tu­domására az előbbi napon mondottakat, ameny­nyiben továbbra is fentartotta azt a nézetet és jogot, hogy ahhoz a szervezethez tartozik, amelyhez meggyőződése köti. Az Argentum­gyár szeptember 4-én Skultéty Lászlót elbocsá­totta, még pedig arra való hivatkozással, hogy a szociáldemokrata munkások be akarták szün­tetni a munkát, ha nem bocsátják el Skultétyt. Amennyiben az üzem fentartására szükség volt, a gyár kénytelen volt engedni a szociáldemo­krata munkások kényszerének. (Rothenstein Mór: A városházán hány szocialista munkást dobtak ki ? — Nagy zaj és ellenmondások a kö­zépen. —- Egy hang half elől: Bosszúból! Gyűlö­letből! Százával! — Állandó nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek t. képvi­selő urak. (Állandó zaj. — Felkiáltások jobb­felől: Neveket kérünk, neveket! Elnök csen­get.) Csendet kérek, képviselő urak. Szabó József: A jegyzőkönyveket rendel­kezésre bocsátom a képviselő uraknak, egyik ugyanolyan, mint a másik, ami egyikben benne van, körülbelül ugyanaz, foglaltatik a többiben is. (Zaj balfelől.) A képviselő urak­nak pedig azt válaszolom, ne vitatkozzunk ar­ról, hogy ezt az eljárást valaki alkalmazta-e, mert ha valaki alkalmazta, az hiba. és elité­lendő, de nem jogosítja fel önöket arra, hogy hasonlóképen törvénytelenségeket kövessenek el. (Egy hang a szélsőbaloldalról : Ne állítsuk be egyoldalúan a kérdést! Nézzük azt meg a másik oldalról is! Világítsuk azt is meg, akkor másként lesz az egész! — Zaj.) Ezeket a kérdéseket azért tettem szóvá kapcsolatban a munkások anyagi helyzetével, mert ez szo­rosan összefügg azzal. Legalább azt a kevés munkabért, amit a munkás kap, legalább azt a kevés bért nyugodtan meg is kereshesse. Nagyon szeretném, ha vége lenne ennek a jogrendellenességnek, ha vége lenne ezeknek a visszaéléseknek és mindkét oldalon, ahol hi­bák vannak, tessék mindenütt ezeket a hibá­ét;?' január hó 23-án, szerdán. 339 kat és visszaéléseket megszüntetni! Hiszem, hogy előbb-utóbb ennek az ideje is el fog kö­vetkezni, de a kormányt is felkérem, tegye meg a szükséges intézkedéseket. Épen azért kérem a t, Nemzetgyűlést, fogadja el az álta­lam előterjesztett határozati javaslatot, mert ha a kormány törvényesen fog intézkedni, ha a munkabéregyeztető-bizottságokat a törvény alapján fogja felállítani, akkor a törvény fog jogot adni arra, hogy a keresztényszocialista munkás és a szociáldemokrata munkás a pari­tásos bizottságban egyformán megjelenjen. Akkor én hiszem, hogy a törvénnyel szemben nem lesz hatalmuk az uraknak arra, hogy a keresztényszocialista munkást egyszerűen ki­üldözzék, azokat legelemibb joguktól meg­fosszák. A másik kérdés, amit szóvá akarok tenni, a munkanélküliség kérdése. A munkáskezeket, felfogásom szerint, akkor is meg kell becsülni, amikor épen nincs bennük nagy kereslet. Ma pedig a helyzet az, hogy a munkanélküliség óriási. Körülbelül 30—35.000 ember van ma már munkanélkül és nem tudja saját hibáján kivül két keze munkáját értékesíteni. Vájjon gon­dol-e a kormány, gondol-e az igen tisztelt többség arra, hogy mi. történik ezzel a 35.000 emberrel, mi történik ezek családtagjaival, azokkal a szerencsétlen gyermekekkel, akik nem tehetnek róla. hogy a esaládaoa nem tudja értékesíteni két keze munkáját? Hét­számra nem kap munkát, hétszámra minden jövedelem nélkül van! Mi történik ezekkel az emberekkel ? Nem tudom, hogy gondolnak-e rá! Az igen tisztelt, népjóléti minister és he­lyettes ministereinök ur egy felhívást intézett a Gváriparosok Országos Szövetségéhez. Ez mindenesetre egy lépés, de azt hiszem, ez édes­kevés lesz ahhoz, hogy ezt a nagy problémát mea-oldjuk. Mert. ennek legjobb esetben csak az lehet az eredménve. hogv a írmnkaadók a további redukciót megszüntetik. Ez ugvan eredmény lenne- mondom, de legjobb esetben csak ez az eredménye, azonbar» n már elbo­csátott S0—35.000 embert nem fogják vissza­venni. Hát ezekkel mi történjék*? Hát a kon szolidáció szempontjából nem gondolja, a t. kormány. hoerr fontos az, hoírr ne legven itt HOOnO, a családtagokkal p°-vüit circa ' 100.000 lélek fibszolut kenyér nélkül, poAszen kitéve a kenvértelenséenek a munkanélküliség' követ­keztében? fPe+rovácz Gyula: Adjanak nekik szükcéemnmkát !) T. Nemzetgyűlés! Szükség-munkákat kell meginditani. (Egy hang a. közé/Ben: Közmun­kákat! — Egy hang balfelől: Ezt mindig mondják, de sohasem csinálják mee:!). Ezekkel a kérdésekkel a lapok foglalkoztak, s valaki bevetette a köztudatba azt. hogy ezek a munká­sok más munkára nem vállalkoznak. M^kor az a, nagy havazás volt, akkor valaki kitalálta nem tudom kilehetett —, hosrv nincsen » hó­lapátolásra ember. (Homonnay Tivadar: Tiszt­viselők lapátolták a havat!) T. Nemzetgvülés! Én ezeri igen meglepődtem; a köztisztasági hivatal vezetője nem ezt mondta nekem. T. i. meglepődtem azon', hogy lehetséges az, hop-v a naey munka nélküliség' közenette ne akadion férfi, ne akadion ember, vagy munkás, fki más munkára, hólapátolásra is, ha kell. vállalkoz­zék. Megkerestem a közti sz+asági hivatal veze­tőiét, azt kérdeztem, mondja meg nekem, mi igaz abból, hosy nem kar» elegendő munkást a hó eltisztitására. A következő kiieleutést kantám: napon J í> 1800 embert foglalkoztatott a fővárosban a hótisztogatásra, naponta 1800 NAPLÓ XIX. 4.1

Next

/
Thumbnails
Contents