Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

A nemzetgyűlés 226. ülése 1.924. évi január hó 22-én, kedden. 305 gondot forditottak arra, hogy amit láttak, a valóságnak megfelelően röviden, világosan és érthetően jelenteni is tudják. Megtanították őket a távolság becslésére, a felderítő és járőriszolgálatra, a híradásra, jelző szolgálatokra, térképolvasásokra és sok más egyébre. Igyekeztek kiváltani-az ifjúságból a bajtársiasságot és hazaszeretetet és mindazokat a férfiúi erényeket, amelyekre az életben az embereknek szüksége lehet, Kiadott jelszó az volt: egész férfiakat nevelni, katonákat majd nevel a hadsereg. Az ifjúság állandóan orvosi felügyelet alatt állt és az egészség ápolására, valamint az első segély nyújtására mindenkit kiképeztek. Az ifjúsági otthon egész éven át nyitva volt és rendelkezésére állott, ott állandóan szórakoztatásban és oktatásban részesültek az ott megjelentek. Ezek az oktatások különösen az olyan gyakorlati ismeretekben és gyakorlati ügyességekben merültek ki, amelyeknek az emberek a polgári életben hasznát vehették. így például megtanulták a vasúti menetrend használatát, a csomagok feladását, elvámolását, a villamoslámpán, csengőnél és telefonnál előforduló kisebb hibák kijavítását, megtanultak asztalos, lakatos és egyéb szerszámokkal való bánást, tanulták a vasúti kocsi'ba való feles le-, a hajóba való be- és kiszállást, a villamosra való fel- és leszállást, amelyek mind olyan csekélységeknek látszó dolgok, de amelyeket, ha valaki nem tud az életben, borzasztó sok kellemetlenségeknek teheti ki magát. Ezekre Németországban mindenütt gondoltak. Csak a legrövidebben kivonatoltam az ifjúság nevelése érdekében történt azokat az intézkedéseket, amelyeket Németország tett és amelyekből kétségen kivül megállapítható, hogy Németországban az ifjúság testi és egyéb szellemi nevelését igazán nemzeti ügynek tekintették. Japánról elég annyit mondanom, hogy sehol a világon egyetlen egy országban az^ iskolaorvosi intézmény a betegségek tanításával és a test gyakoroltatásával annyit nem törődött, olyan modern alapokon nem foglalkozott, mint épen Japánban. Nagyon jellemző a japán iskolai rendszabály 1. §-a, amely a következőképen van megszövegezve (olvassa): »Az elemi iskola célja az, hogy a gyermekeknek testi fejlettségükhöz képest megadja az erkölcsi és népnevelés, valamint a mindennapi életben szükséges ismeretek alapját.« A szabadtéri sportok és játékoküzése Amerikában a zsenge gyermekkortól és a késő aggkorig mindenki részére lehetővé van téve és ezzel a legnagyobb mértékben élnek is. Minden városban tornacsarnokok és játékterek állanak az iskolánkivüliek rendelkezésére és az amerikai társadalom minden rétegének egyesületei, egyszersmind sportklubbok is. TTgy a tornacsarnokok, mint a játékterek mindenütt modernül berendezve működnek és gondoskodás történik abban az irányban, hogy minden sportoló fürdőzzék is. A tornacsarnokok olyan óriási tágasak, hogy azokban a szabadtéri sportot a téli hónapokban is űzhetik és a karzatokon berendezett futópályák vannak. A nagykereskedő és ipari vállalatok gondoskodnak róla, hogy az alkalmazottak sportoljanak. Amerikának mérhetetlen gazdagsága és a sportnak igazán hatalmas támogatása és nagyszeretete eredményezi azután azt, hogy sehol a világon nem találunk annyi egészséges embert, mint Amerikáiban. A Balkán-államokban a testneveléssel egyáltalán nem foglalkoztak és nem is foglalkoznak. Érdekes statisztikai kimutatást olvastam és talán össze lehet a kettőt valahogyan egyeztetni, akkor, ha azt mondom, hogy sehol annyi beteg ember, különösen venereás betegségben, mint épen a Balkán-államokban. Az itt felsoroltakban igyekeztem röviden mindazt felsorolni amelyekből képet alkothatunk magunknak, hogy a külföldi országokban az iskolán kivüli ifjúság testi neveléséről mikép gondoskodnak. Minden külföldi országnak van magas szinvonalu testnevelési akadémiája, egyeteme, ahol a tanárjelöltek a modern testnevelés összes ágazataival négy éven át elméletileg és gyakorlatilag foglalkozhatnak. Most lássuk, hogy mi történt Magyarországon a testnevelés ügye terén. Az iskolai testnevelés ügyére és általában az iskolai nevelésre vonatkozólag röviden annyit lehetne mondani, hogy a mai iskolai nevelés túlterhelés a szellemi nevelés terén. Ha manapság bárminő iskolának a tantervét megnézzük, elszomorodva kell nieg*állapitanunk, hogy amig a testi nevelésre heti 1—2 órát engedélyeznek, addig a szellemi neveléssel hetenként 28—36 órán át foglalkoztatják azokat a növésben lévő gyenge szervezetű gyermekeket, és a délutáni úgynevezett szabadidő nagyrészét azzal kötik le, hogy az iskolában tanultakat a gyermekek otthon magolhassák, megtanulhassák, elveszik még az, otthoni úgynevezett szabadidejüket is teljesen attól, hogy mással, mint épen elméleti tárgyakkal foglalkozhassanak. Dollinger Gyula egyetemi orvostanár egy a testneveléssel foglalkozó munkájában a következőket mondja (olvassa): »Hogy tehát a testnevelés terén az eddigieknél lényegesen jobb eredményt érjünk el, iskolában kell a jövőben rászoktatnunk az ifjúságot, hogy testi fejlődése érdekében naponkint, anynyit tegyen, mint a szellemiekért és azért az iskolában eltöltött időnek meg kell oszlania a test és szellem gyakorlata a test és szellem üdülése között. Elemi iskoláink, kevés kivétellel, a testneveléssel egyáltalában nem foglalkoznak, pedig épen ebben a korban kell a test helyes fejlődésénenk alapjait lerakni. Középiskolai tornaoktatásunk is olyan, hogy, ahányféle az iskola, annyiféleképen történik a tanítás«. Általánosságiban mondhatom, hogy, a legtöbb helyen csak a kiválogatott, a testileg arra inkább képesített tanulók testgyakorlásával foglalkoznak, míg a rosszul fejlődött, vérszegény, gyönge gyermekek testnevelésére alig fordítanak gondot, épen azoknak a fejlődésében levő gyermekeknek fejlesztésével nem foglalkoznak, akiknek pedig a legnagyobb szükségük lenne erre.« Még rosszabbul állunk e tekintetben a szakiskolákban, a kereskedelmi, az ipari iskolákban s általában a t szaktanintézetekben, amelyekben a testnevelésügy egyáltalában nem is ismert dolog. Teljesen elhanyagolt a Jestnevelésügy az egyetemeken. Egyetemi ifjaink legnagyobb része nemcsak hogy nem tesz semmit testi nevelése, fejlesztése érdekében, hanem egyenesen egészségtelen életet él. Némelyek a túlerőlte•i'ett szellemi munka következtében időelőtt megrokkannak, másoknak alig van fogalmuk a higiénia legelemibb követelményeiről, sokat a kávéházi, vendéglői és orfeumi élet, általában az éjszakai dőzsölések tesznek tönkre, nagyrészüket lelketlen izgatók politikai céljaik elérésében eszközül használják fel. Csak kis töredéket szivnak fel egyes sportegyesülelek, itt azionban az a baj, hogy tisztán a versengési kedv és a versenyre alapitott túlfeszített