Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-226

À nemzetgyűlés 220. ülése 1924. VÀÏL nagy súlyt helyezett az állatnevelés terén mindazokra az intézményekre, amelyeket azóta tényleg

1 felállítottak, — vájjon mi történt az embernevelés terén I ! Mindenekelőtt tartozom kijelenteni, — és azt hiszem, hogy ebben mi, képviselők valamennyien egyetértünk, — hogy az ember egészségügye, az emberi faj fejlesztése nemzetgazdasági szempontból is van legalább olyan fontos, mint az állategészségügy, az állatnevelés. (Peidí Gyula: Ügy van! — Kiss Menyhért: Fontosabb az ember!) A mindenkori kormányok nagyon helyesen megtettek mindent az állattenyésztés előmozdítása érdekében, mindent elkövetnek ma is, s ezért ebben az értelemben kiválóan dicséretet érdemel ugy a mai, mint az elmúlt kormányzat. (Peidl Gyula: Egy milliárdért hoztak be angol apamént! — Gr. Hoyos Miksa: Nem a kormány! — Peidl Gyula: A devizát a kormány adta!) Én a kormányok ténykedését fogom ismertetni az embernevelés érdekében foganatosított rendeleteket illetőleg. A magyar történelemiben, a lovagi korban tényleg van szó arról, hogy a nemes apródok testnevelésével, foglalkoztak. De attól kezdve egyáltalában nem foglalkoztak; nem is tartották ezt nagyon fontosnak. Amig az állatok nemesítése ügyében minden elkövethetőt megtettek, addig például a régi időkben a testnevelés ügyével foglalkozó embereknek az akkor úgynevezett német tornát lopva kellett behozniok ide az országba. Matolay Elek és clr. Bakody Tivadar orvos voltak azok, akik külföldi tartózkodásuk idejében megismerkedtek a testnevelési ágazattal s annak áldását, nagyszerű eredményeit saját magukon tapasztalva, eltökélték, hogy azt ide Magyarországra átültetik, és meg- fogják honosítani a sportot. A Bach-korszakban, mikor minden tömörülés, minden csoportosulás tilos volt és mindenben forradalmi jelenségeket láttak, azt a kérelmet, hogy itt Magyarországon egy tornaegyesületet alapithassanak, kereken elutasították. Ennek ellenére hosszas alkudozások után végre meg tudták alapítani Budapesten a Nemzeti Tornaegyesületet. Abban az időben ez a nemzeti felbuzdulás olyan nagy volt, hogy mindenki erkölcsi kötelességének tartotta, hogy ennek az egyesületnek alapításában résztvegyen. Hosszas kísérletezés után végre az állam is rájött arra, hogy az ifjúság testi nevelésével is foglalkozni kell, és 1868-ban a német tornát, mint kötelező iskolai testnevelő rendszert meg is honosították. Hervadhatatlan érdemei vannak e téren dr. Berzeviczy Albertnek és gr. Csáky Arbinnak, a jelenlegi honvédelmi ministerünk édesatyjának, akik mindent elkövettek, hogy a kormányzat a testnevelés ügyét valahogyan felkarolja. Az idők folyamán természetesen fejlődött a testnevelés ügye hazánkban, de azért ez a fejlődés korántsem volt olyan, mint amilyen lehetett volna, s meg kell állapítani azt is, hogy ez a fejlődés nem a kormányzati intézkedések eredménye volt, hanem a sportot saját jószántukból, saját kedvtelésükből űző emberek buzgalmából keletkezett, s a testnevelés azért fejlődött itt Magyarországon, mert a külföldön a sportolás nagyon el volt terjedve és tudvalevőleg minden olyan dolog, ami a külföldön el van terjedve, Magyarországon is divattá lesz, tehát divattá lett a sportolás is Magyarországon. A külföldi mintára nálunk is alapítottak különféle sportegyesül eteket, s éri január hó 22-én, kedden. 303 az idők folyamán olyan hires sportembereink születtek, nevelődtek fel, akik világvi szón y latban is teljesen elsőkké küzdöttek fel magukat. Ezek a kiváló sporteredmények, amelyeket e magyar versenyzők a külföldön is elértek és felmutattak, bizonyítják, hogy a magyar minden téren, ahol versenyezni lehet, komolyan versenyképes elem; pedig a külföld bármely nemzetéhez viszonyítva elenyészően csekély volt azoknak száma, akik Magyarországon a sporttal aktive foglalkoztak. A sportot nem általános nevelési szempontból űzték, hanem csak egyesek, kedvtelésből s a kormányzat egyáltalán nem is törődött vele. Ezzel szemben mit látunk a külföldön? Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem az iskolai testnevelés kérdésével akarok foglalkozni, — erre is rá fogok térni, — beszédem tárgya főleg az iskolán kívüli testnevelés lesz. Először is az e téren tett külföldi intézkedésekre akarok rámutatni. Általában megállapítható, hogy egyes országokban, pl. Franciaországban, az ifjúság testneveése bevallottan a katonai kiképzést célozta. Mi g más országokban a katonai kiképzés is cél volt, itt inkább az általános testnevelésre helyezték a fősúlyt. A háború kitörése óta azonban, amikor a 18—20 esztendős ifjakat katonai szolgálatra bevonták, valamennyien átlátták annak szükségességét, hogy a testnevelésnek a katonai nevelés rendszerében kell lefolynia — hiszen akkor minden 18— 20 éves katonaköteles fiatalembernek szüksége volt erre. A háború után pedig erős áramlat indult meg abban az irányban, hogy az egyes államok testnevelési rendszere előkészítője legyen a katonai kiképzéseknek. A háború előtti állapotokra jellemző, hogy pl. a semleges Svájc törvényt alkotott arról, hogy mindenki, tekintet nélkül arra, hogy miféle foglalkozási ágat művel, mielőtt katonának berukkolna, tartozik magát egy vizsgálatnak alávetni. Ennek a vizsgálatnak az anyaga az ország földrajzán, alkotmányjogán és történelmén kivül főleg a testgyakoríatokra terjedt ki és pl. altiszt csak az lehetett, aki ezeken kivül a testgyakorlati ágiakban is bizonyos jó eredmény; tudott felmutatni. Az iskolán kivüli ifjúság húsz éves korig a szövetségi és katonai tornaegyesületekben ingyen nyert kiképeztetést. Angiiában már régtől fog-va nagy gondot fordítanak küjpnösen a szabad téri testnevelésre. Minden falunak van játéktere. Angliában minden vendéglőt és olyan helyet, ahol nyilvánosan italt mérnek, szombat éjjel 12 órától hétfőn reggelig kötelesek zárva tartani és törvény van arra is, hogy a hét valamelyik köznapján délután egy órakor az üzleteket bezárják, hogy az alkalmazottak ezt a délutánt testük ápolására fordíthassák. A háború előtt Angliában nem volt általános katonakötelezettség. A hadsereget 18—20 évesek toborzása utján gyűjtötték össze. Mindazonáltal a céllövészet igen el volt terjedve, úgyhogy birtokosok és gyárosok a saját költségükön állittattak fel céllövő helyeket, ahol a munkások gyakorlatozhatnak. Angiiából származik az egész világ előtt ismert és nagyon nagyra becsült cserkészmozgalom, amely mindenféle fogialkozásn ifjút magához vonva, Angiiában alig két esztendő alatt 500.000 tíztizennyolc esztendős iskolán kivüli fiatal ifjút foglalkoztatott. Testgyakorlataik közé tartozott: a terep-gyakorlat, járőrszolgálat, kerék-