Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-226
A nemzetgyűlés 226. ülése 1924. évi január hó 22-én, kedden, Scitovszky Béla és Pesthy Pál elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — illés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Vass József, Rakovszky Ivá n, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Nagy Emil, gr. Csáky Károly, (Az ülés kezdődik d. e. 11 óra 25 perekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglaljál el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Maday Gyula képviselő urat illeti a szó. Maday Gyula: T. Nemzetgyűlés! A mostani indemnitási vita tárgyalása során sok szó esett a parlamenti szónoklatok problémájáról. Maguk a szónokok is, de ezzel párhuzamosan a sajtó is rendkivül sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. így többek között Friedrich István t. képviselőtársam azt vetette a kormányzópárt szemére, hogy keveset beszél és igy bizonyító és cáfoló érvek erejével nem folyik bele eléggé az ország politikai közgondolkodásának irányításába. Viszont az ellenzék parlamenti szereplése ellen az a panasz, hogy túlsókat beszél és igy a tetteknek, az alkotásoknak lehetőségét a szavak áradatába fulasztja bele. T. Nemzetgyűlés! A nemzet sorsa háború idején a fizikai hadszintéren dől el; békében azonban a parlamenti szóharcok csataterén. Nem szeretném, ha a parlamenti szónoklatok jelentősége túlságosan meghomályosodnék tudatunkban. A »parlamenti« szó sohasem puszta fonetika: nem lehet üres hangtani játék. A »parlamenti« szó burok, amelyben gondolatok magva rejtezik s ez a mag az akarat egy leheletére, a tettek sudarába szökkenhet. A »parlamenti« szó egy gőzkazán, amelyben ott izzik a gondolatok feszereje; ha az akarat megmozditja azt az inditó kart, akkor a vonat, a nemzet vonata robog előre a jobb jövő vagy a karambol végzete felé. (Ugy van! jobbfelől.) A »parlamenti« szó lőpor, amelyben ott van a gondolatok robbanó hatalma; ha az akarat egyet mozdit a fegyver ravaszán, kirepül belőle a tettek lövedéke, csak az a kérdés, hová irányozzuk, ellenséges hadsorokra-e, avagy tulajdon fiainkra, tulajdon tornyainkra, tulajdon hazánkra. A »parlamenti« szó egy büszkesodru folyam, amelynek vizében NAPLÓ xr,x. halak ficánkolnak, a fövényében aranypor csillámlik, a hátán kereskedelmi gőzösök és hadiflották úsznak. De a »parlamenti« szó lehet burok, amely r ben miazmák rejtekeznek, amelyek megfertőzik az ország levegőjét. (Ugy van! jobbfelől.) A »parlamenti« szó lehet egy rozsdás gőzkazán, amelyből fáradt és elhasznált gőz sistereg kifelé, anélkül, hogy hajtóereje lenne. A »parlamenti« szó lehet por, amelyet léhán egymás szemébe hintünk és a »parlamenti« szó lehet árviz, amelynek vizében emberi holttetemek, becsületroncsok és sárbataposott zászlófoszlányok úszkálnak, s amely mossa alá szakadatlanul és dőrén a legjobban bevált kormányzati formának, a parlamentarizmusnak pilléreit. (ügy van! jobbfelől.) A mostani indemnitási tárgyalás során valamennyi szónok megállapított egy kórtünetet itt a parlamenti viták folyásánál, s csodálatosképen, mintha összebeszéltek volna, valamennyien a felesleges beszédek tünetében állapitották meg a diagnózist. S körülbelül el is találta a többségénnek a parlamentnek ezidőszerinti legnagyobb betegségét : valóban a sok és a felesleges és rosszhiszemű szó árt a. legtöbbet ennek a parlamentnek, a parlament tekintélyének és közvetve az ország közvéleményének, politikai közvéleményéének. T. Nemzetgyűlés ! Á morfium kicsiny adagolásban orvosság', mértéktelenül és napról-napra fogyasztva azonban, igenis, szervezet-romboló méreg. Ez az oka, hogy minden lelkiismeretes képviselő, aki elhatározta magát arra, hogy itt a nemzetgyűlésen kifejti a maga gondolatát, bizonyos lelkiismeret-furdalást # érez, hogy vájjon egyáltalában bűnrészessé váljék-e az ország idejének fecsérelésében. Hiszen, ha belenézünk az asztalfiókunkba odahaza, ott a le nem tárgyalt, de a teljesen kész törvényjavaslatok egész halmazát találjuk. Ki tudja, hány és hány sebet, hány bajt, hány sérelmet volnának hivatva orvosolni ezek a törvényjavaslatok ?! Ki tudja, hány és hány érdek várja szívszorongva ezt, vagy azt a törvényhozási intézkedést?! A szakministeriumok azonban hiába dolgoznak, — mert azok, igenis, dolgoznak, de a parlament . .. (Meskó Zoltán : Az talán meggátolja! — Nem"?) . . . mindent csinál, csak azt nem, amiért a választóink ideküldtek bennünket, intenzív törvényhozói munkát, igenis, nem végez. (Meskó Zoltán: Hozzák ide a javaslatokat! — Ugy van! a bal és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Itt vannak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincsenek! — Meskó Zoltán : Hónapos szünetek voltak!) 41
