Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-225
286 A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. alkalmas pénzügyi politikáról van itt szó. Nekünk alkalmas? Ki fogja megállapítani, hogy milyen gazdasági politikát csináljunk 1 ? Egészen a külföld és a gazdasági érdekeltségek fognak nekünk diktálni és a nemzeti érdek, közérdek, államérdek az egészen préda, amellyel senki sem törődik, amelynek képviselete egyáltalán nincs? (Továbbolvassa): »Ami az a) pontot illeti, a kölcsönadók súlyt fognak helyezni arra is, hogy megfelelő ellenőrzést létesítsenek olyan pártatlan hatóság utján, amely elegendő hatalommal rendelkezik annak biztosítására, hogy a kormány helyesen hajtsa végre a programmot és hogy a törvényhozási intézkedések biztosítsák, hogy a kormány végrehajtsa a programmot, úgyhogy azt a végrehajtási időszak alatt a parlament ne akadályozhassa meg.« Elvárhattuk volna ettől a bizottságtól, hogy valamivel értelmesebben fogalmazza meg a maga mondanivalóját, mert ez olyan mondat, amely — merném állítani — egy gimnáziumi önképzőkörnek is szégyenére válnék. Mit jelent azonban ez! Azt jelenti, hogy nekünk gazdasági életünk legfőbb szerveinek ellenőrzéséről véglegesen le kell mondanunk arra az időre, amig a kölcsönt vissza nem fizetjük. Ez nem ellenőrzés, ez a legteljesebb gazdasági rabszolgaság. És megkérdezem a t. túloldalt, hogy ilyen rettenetes megkötöttség mellett hogyan fog és milyen gazdasági és pénzügyi politikát fog csinálni a kormány? Hiszen eddig is az volt a legfőbb kifogásunk, j hogy semmiféle gazdaságpolitikát nem csináltak. í A liberális felfogásból származó gazdaságpolitikai [ anarchia volt eddig. A liberális világnézetből folyik az az alapelv, hogy a gazdasági élethez az S államnak semmi köze, a gazdasági élet csinálja I a maga dolgát egészen függetlenül ez államélettől, I az államélet minimálisan avatkozzék be a gazdasági életbe. Amit eddig csináltunk, megváltozott viszonyok mellett egy aktiv gazdasági politika | számára adott kitűnő bázis ellenére, épen az | állami gazdaságpolitika elvének megtagadása volt. Semmit a világon nem tettünk azért, hogy I bizonyos irányban fejlesszük az ország gazdasági életét. Hogyan fogunk tehát gazdasági politikát, I nemzeti és magyar faji gazdasági politikát csinálni akkor, amikor szabadságunk nem lesz meg. amikor a jegyintézet helyett jegybankkal állunk szemben, j amely nem hivatal, hanem részvénytársaság, amelynek alaptőkéjét nagyobbrészben a magyar bankokrácia jegyzi, amelynek alaptőkéjéhez a kormánynak semmi köze sincs, amelytől a kormány minden tekintetben el van zárva és amelyet még csak nem is ellenőrizhet? Hogyan fogunk mi itt magyar gazdasági politikát csinálni? És hogyan mondjunk le mi arról hu-z esztendőre, hogy gazdasági politikát csináljunk ebben az országban? Hiszen ha valaha a gazdasági politikán múlott a nemzet jóléte, jövendője, ma elsősorban ezen múlik. Kiadhatjuk ezt a kezünkből? Miről van itt szó ? A nagybankok bérbe vették ezt az országot évtizedek óta. Most jönnek uj országbérlők, akik a bankoktól ezt az országot egészen a kezükbe, albérletbe veszik. Ezek az idegenek, az internacionális nagytőke, a kisentente és a velük szövetkezett budapesti bankokrácia fogja irányítani Magyarország gazdasági politikáját a magyar kormánynak, a magyar törvényhozásnak teljes félretótelével. Ez súlyosabb megkötöttséget jelent, mint Trianon, ez véglegesebb megkötöttséget jelent, mint Trianon. Ez Trianon végleges konszolidációját jelenti gazdaságilag és j politikailag egyaránt. Gazdaságilag a hitelezők ! fogják bilincsbe verni ezt az országot a magyar bankokráciával együtt, politikailag Középeurópa mai hatalmasai, a középeurópai szláv imperializmus, évi január hó 18-án, pénteken, A hitelezőket sem ismerjük. Kik lesznek a hitelezők ? Nekünk azt a tanácsot adja a népszövetség pénzügyi bizottsága, hogy lehetőleg Európa minél több államából szedjük össze a hitelezőket. Valószínű, egész biztosra veszem, hogy a kisentente akár közvetve, akár közvetlenül igenis részt fog vállalni ebből a kölcsönből csak azért, bogy a hitelezőknek biztosított jogokban &gy fogantyút kapjon, amellyel a mi gazdasági politikánkat és nemzeti politikánkat szabályozhassa. ( Hiszen nagyobb jogokat biztosítunk a hitelezőknek, mint a magyar kormánynak és a magyar törvényhozásnak ! Ha az ellenőrző bizottságot nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy az ellenőrző bizottságon keresztül első sorban a kisentente kezébe jutunk, hiszen az ellenőrző bizottságot a jóvátételi bizottság nevezi ki. A jóvátételi bizottság belső konstrukcióját pedig ismerjük, tudjuk, hogy ott a francia politika a középeurópai szláv imperializmussal egyetemben majoritásban van, tehát egész biztos, hogy ezt az alkalmat is fel fogja használni a maga céljainak szolgálatára. Ha én cseh volnék, valószínűleg igy gondolkoznék, mert hatalmi érdekeket szép szavakkal és pacifista jelszavakkal elkenni nem lehet. (Kiss Menyhért: Ezt csak Jászi Oszkár hitte!) Ök ugy érzik, hogy mi tüske vagyunk az ő testükben, tehát ezt a tüskét meg akarják semmisiteni. Erről figyelmünket minden szép szó ellenére sem szabad egy percre sem elfordítanunk. Végeredményben odajutunk, hogy magunk csúsztatunk gazdasági bázist a középeurópai szláv imperializmus alá. amelynek ideje lesz és eszközei lesznek — hatalmas gazdasági eszközei — arra, hogy bennünket húsz esztendő alatt életünk legfőbb feltételeitől megfosszon. Nem lebet mellőznöm, pár szóval mindenesetre meg akarom említeni az uj középeuróoai külpolitikai fejleményeket, amelyek szoros összefüggésben vannak a rni sorsunkkal. (Kiss Menyhért: Daruvárynak kellene egy kis külpolitikát csinálni!) A magyar politikai és a magyar közvélemény meglehetős közönyösséggel nézi azokat az uj külpolitikai szerződéseket és megállapodásokat, amelyek a legutóbbi időben középeurópában történtek. A francia-eseh szövetség azt jelenti, hogy a szláv befolyás erősödni készül Középeurópában, tehát a nyomás Magyarország ellen is. Minél jobban beáll ez, — és erre mutatnak a legújabb londoni fejlemények ugy a magyar bizottságban, mint az alsóház felirati vitájában — minél inkább eltávozik egymástól a francia és angol hatalom, annál inkább^ egy ék. hasadék áll be a kisentente on belül és minél erősebb ez az ék, annál inkább szorítja a francia politikát arra, hogy az angolokkal szemben és minden velük szemben álló hatalommal, tehát elsősorban Németországgal szemben is uj szövetségeket keressen. Ezt az uj szövetségest elsősorban Csehországban találta meg, bizonyára abban a hiszemben, hogy ezen keresztül Oroszországot is megnyeri és abban a hiszemben, hogy a kisentente többi államait is belekapcsolja ebbe a szorosabb középeurópai francia koncepcióba. Nem tudnám megmondani, valószínűleg senki sem tudja megmondani, szerencse-e, vagy szerencsétlenség az, hogy ez a koncepció egyelőre bizonyos vonatkozásban kudarcot vallott a jugoszlávolasz megegyezésben. Semmiképen sem tudjuk, hogy mi ennek a háttere; semmiképen sem tudjuk, hogy Olaszország és Jugoszlávia a magyar kérdést, amely mindkettőjük élete és jövője szempontjából fontos, hogyan rendezték maguk között, mielőtt egy bizonyos megállapodásra jutottak. Azt sem tudjuk, hogy ez a megállapodás menynyire megy; hogy tisztán csak a fiumei kérdés
