Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

^á nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. 2S eddig Budapesten nem jövedelmeztek a házak, — »a nyugdíjból pedig nem telt húsra és most kénytelen voltam az uram végrendelete ellen eladni egyetlen örökségemet, a házat, a kapott összeg feléből papirt vettem, a másik felét pedig kosztoltatom. Azóta mindenre telik, sőt még fürdőre is tudok menni nyáron. (Szabó István (nagyatádi) loldmivelésügyi minister : Ezen segitett a kosztpénz !) A ház'azonban elúszott és hová úszott el? A spekuláció karmai közé úszott el, ez a szomorú. Az a ház megvan valahol, de valamelyik spekuláns nagytőkés birtokában van. Ellenben a mostani pénzügyi rendszerben kénytelen volt az a szegény, becsületes asszony eladni a házát, mert különben a koplalásban nem tudta volna tovább folytatni szerencsétlen életét. Gróf Bethlen ministerelnök ur kormányzatának még egy érdemét ajánlom nagybecsű figyelmükbe." 1921-ig megelégedtek a bankok 15—20 százalék kamattal. Mi méltóztassék bemenni akármelyik bankba 15—20%-ért nem lehet pénzt kapni, hanem 70—80—100, egészen 500%-ig. Hogy a pénz ennyire megdrágult a bankoknál, ez mindenesetre ennek a mostani kormányzatnak érdeme. Hogyan tudja ezt az igen t. pénzügyminist er ur kivédeni, hogyan tudja megmagyarázni ezt a szerencsétlen állapotot, amely a termelésre óriási veszélyt rejt magában, — erre nagyon kiváncsiak vagyunk és nagyon szeretnők, ha meg tudna bennünket ebben a tekintetben nyugtatni. Az a 250 millió, amit nekünk a külföldről adni akarnak, rendkívül kevés. Hiszen ez a 250 millió aranykorona kizárólag csak kereskedelmi mérlegünk megjavítására, vagy pedig államháztartásunk deficitjének helyrepótlására elegendő. (Bell Miklós : Sem az egyikre, sem a másikra nem elegendő ! — Szabó István (nagyatádi) földmívelésügyi minister : Sohasem szerettem a sok adósságot ! — Derültség jobb felől.) Ez, meg méltóztatnak majd látni, nem akarok jóslásokba belebocsátkozni, de nem fogja azt az óriási lelkiismeretben aggodalmat és azt a nagy lelki feszültséget, amelyet ez a külföldi kölcsön a nemzetben előidézett ; nem fogja megérni, mert meg méltóztatnak majd győződni arról, hogy amikor a külföldi kölcsön itt lesz, akkor is tovább fognak tartani a gazdasági válságok és egyik lehetetlen helyzetből a másik lehetetlenebb pénzügyi helyzetbe fog az ország kerülni. Én azt az álláspontot foglalom el, amelyet Gömbös Gyula t. képviselőtársam elfoglal, amikor azt mondja : amennyiben a külföldi kölcsönt inveszticiókra fordítja a kormány és amennyiben súlyos bel- és külpolitikai feltételei nincsenek, kész elfogadni. De appellálok az önök magyar lelkiismeretére. Olvasták önök a második számú protokollumot ? (Felkiáltások jobb felől és a középen : Olvastuk !) Ha a második számú jegyzőkönyvet olvasták és ha elgondolják azt, hogy ide fog érkezni á la Ausztria egy második Zimmer Imann, aki a legutolsó aktába és a költségvetés legutolsó tételébe is belekotorász, aki a honvédelmi ministeriumnak és a pénzügyministeriumnak minden aktájába bele fog szólni és azt fogja mondani : erre a célra pedig nem engedélyezek semmit és meg sem fogja indokolni, hogy miért: kiváncsi vagyok, hogy a magyar kormány hogyan fogja érezni magát azzal a Zimmer m annal szemben, aki a magyar élniakarásnak, a magyar ön- I állóságnak lélegzetvételéhez és megélhetéséhez nem fogja majd kölcsönözni a szükséges erőt, nem fogja majd a szükséges pénzügyi segítséget megadni. Akkor mit méltóztatnak majd szólni ? (Berki Gyula : Csökkenteni fogja a képviselők létszámát !) Nagyon jól teszi, Berki igen t. képviselő ur. Beszédem végén fogok arra kiterjeszkedni, hogy a magyar nép közvéleményének borzalmas meghamisítása az, amit az első nemzetgyűlés végével csináltak, amikor olyan kerületeket, amelyeknek 20.000 választójuk volt, kétfelé vágtak és kis kerületeket alakítottak belőlük azért, mert a vezető szempont az volt, hogy olyan kerületeket alakítsanak, ahonnan minél több kormánypárti képviselő jön be. (Reischl Richárd : Gömbös csinálta ! — Zaj.) Ezt nem Gömbös csinálta, hanem a kormányelnök ur csinálta. Én már az első nemzetgyűlés legutolsó ülésén is . . . (Héjj Imre : Hol látott olyan kormányt, amely azért csinált kerületeket, hogy onnan ellenzékiek jöjjenek be ?) Héjj Imre képviselő ur figyelmébe ajánlom, hogy ha ő figyelemmel kisérte — ugyan akkor még nagyon fiatal volt — a magyar politikai eseményeket láthatta, hogy az úgynevezett régi magyar koalíciót is annak idején az buktatta meg, hogy nem volt ellenzéke. A magyar parlamentarizmusnak, de minden parlamentarizmusnak is feltétlen követelménye az, hogy annak a parlamenti többségnek ellenzéke legyen. (Lingauer Albin : Akkor Gömbös miért irtott bennünket ?) Gömbös Gyula már rájött arra, hogy az a gyermek, amelynek apaságát neki vállalnia kell, nem az ő édesgyermeke és nem az ő felfogását és gondolkodásmódját képviseli. Az ő politikai meggyőződésének szilárdságát, egyenességet, őszinteségét dicséri, hogy amikor szembekerült a hatalmon levőkkel, nem maradt benn a pártban, hogy ott állandóan ellengőzt adjon és állandóan Petur bán szerepét játssza, hanem igenis becsületesen, férfiasan levonta fellépésének és véleményének konzekvenciáit, kilépett a pártból, az ellenzéki padokba ült és innen az ellenzéki oldalról igyekszik érvényesíteni az ő politikai felfogását. Azt hiszem, hogy ő nagyon szépen, férfiasan, tisztességesen és minden tekintetben hivatott politikai egyéniséghez méltóan oldotta meg magára nézve ezt a kérdést. (Neubauer Ferenc : ö mindenesetre.) Ugylátszik, hogy az igen t. jobboldal és jobbközép a pénzügyminister ur működésével meg van elégedve. Amennyiben ezzel a működéssel és a koronának 0.0175 centime-os mostani állapotával megelégedve méltóztatnak lenni, ám legyenek megelégedve ; ezt a megelégedettséget és a boldogságnak ezt a derűjét az uraktól senki sem fogja irigyeim. Ezekután jónak látom áttérni egy másik területre : a pénzügyministeriumról átmegyek a kultuszministeriumra. (Felkiáltások jobbfelől : Végre ! — Berki Gyula : Ez a reszortjába tartozik. — Derültség a jobboldalon és a középen.) Igen t. Berki képviselő ur, ugy látszik, ön egy enyhén szelíd párbeszédet akar itt felidézni a karzat mulattatására. Nagyon szívesen állok ennek elibe. Kijelentem itt a nemzetgyűlés előtt, kijelentem a baloldali és a jobboldali képviselők előtt, hogy en a Szemere-körben és az Ébredő Magyarok Egyesületének választmányában két esztendő alatt egyetlen egyszer egyetlenegy olyan ki jelen-