Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

À nemzetgyűlés 225. ülése 1924, Zsilinszky Endre : Ez többet árt az országnak, mint a csongrádi bomba, mert mennyi embernek teszi lehetetlenné az életet S (Igaz ! ügy van! jobb felől és a középen. — Saly Endre: Csukják le őket ! — Zsirkay János: Ez a helyes, ezt követeljük !) Az nj gazdasági és nemzeti bűnök ellen tessék paragrafusokról gondoskodni. Ha eddig nincsenek, tessék paragrafusokat csinálni. Meg vagyok győződve róla, hogy ha egy egyszakaszos törvényjavaslatot valaki beterjeszt ide ezek ellen a gazemberek ellen, az egész nemzetgyűlés egyhangúlag meg fogja azt szavazni. Tessék előállni elsősorban a kormánynak, ez az ő kötelességé és övé a felelősség is. Az nem elintézés, hogy szabadon bocsátják őket, visszaadják a könyveiket, a bizonyítékokat, azzal -az indokolással, hogy különben pánik lesz a tőzsdén... (Zsirkay János : Azzal, hogy bessz lesz a tőzsdén ! — Kiss Menyhért: Agrárországban érv ez I — Lendvai István: A becézett tőzsde ! — Bogya János : A megállapított nyereséget se vették át !) Tisztában vagyok azzal, hogy a jegyintézet ugy, ahogy ma van, nem állhat fenn nagyon sokáig, és a jegyintézetet a gazdasági konszolidáció előhaladtával akár kölcsönnel, akár kölcsön nélkül fel kell váltania egy új jegybanknak, amely már nem lesz olyan készséges eszköz a kormány kezében, mint lehetett volna a jegyintézet. De addig* is, mig ez megtörténik, különös tekintettel a kölcsönre, kérem és kívánom, hogy rövid idő alatt gondoskodjék a kormány arról, hogy a magyar gazdasági életnek azok a tényezői, amelyeket a hitelpolitika eddig elhanyagolt, elsősorban a magyar mezőgazdaság, azután az a magyar ipar és kereskedelem, amely ma zsidó nagybankokba beszervezve nincs, hanem hitel nélkül tengődik és küzd a létért, hiteleket kapjon abból az uj inflációs hitelből, amelyet most készül a kormány kiadni. Ezt megkivánhatjuk. Egy kis foltozás ez csak. de ez is valami a magyar gazdasági élet számára, rövid idővel legalább tovább engedi élni ezeket a mai rettenetes gazdasági válsággal küzdő vállalatokat. Ha felvetem a kérdést, mit jelentene ennek a hatszáz vagy nyolcszáz milliárdos kereskedelmi hitelnek csak a fele a magyar mezőgazdaságban, akkor önök nem mondhatnak nekem ellent. Ez igenis, mind be volna már épitve épületekbe, intézményekbe, be volna fektetve műtrágyába, uj gépekbe, jószágokba és ennek egyetlen krajcárja sem ment volna el tőzsdei spekulációra, hogy a koronát tudatosan rontsa. Azért, hogy a magyar mezőgazdaság semmit sem kapott, a történelem fogja majd önöket felelősségre vonni. Kiss Menyhért: És a választóközönség, ha van esze!) Újból hangsúlyozom, hogy a magyar agrárius intézmények is mulasztást követtek el ezen a téren, nem követelték kellő eréllyel — ugyanolyan eréllyel, mint amilyennel a birtokreformmal szemben harcoltak — a magyar gazdahitelnek ezt az ideglenes megoldását, mert hiszen ez sem megoldása a hitelpolitikának, ha a Jegyintézetet felváltja majd a Jegybank, akkor már meg kell lennie ez ui agrárius állandó hitelrendszernek, de egyelőre nekünk sürgősebb és f ontosabb a jegyintézeti hitel ilyen megoldása. öt percnyi szünetet kérek, elnök ur! Elnök : A képviselő ur alig beszél egy órája és különben is későn kezdtük az ülést. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Ki van fáradva! Megadjuk!) A szünetadás az elnök joga, nem a képviselő uraké, (Rothenstein Mór : Helyes !) SAPLÓ XIX. évi január hó 18-án, pénteken. 383 Zsilinszky Endre : Mindenesetre meg akarom köszönni, hogy az elnök ur fáradságomra való tekintettel nem adta meg az ötpercnyi szünetet ! T. Nemzetgyűlés! Még a kölcsön ügyével szeretnék röviden foglalkozni. A külföldi kölcsönakció kettős célt tűzött ki maga elé : egy közvetlent, hogy az államháztartást rendbehozza, és egy közvetettet, hogy a jóvátételt felfüggessze. Konstatálnom kell, hogy eddig a külföldi kölcsön, mai állapotában, sem ezt a közvetlen, sem ezt a közvetett célt el nem érte. (Kiss Menyhért: Ugy látszik, nem is lesz belőle semmi !) Még azt sem értük el s valószínűleg nem is fogjuk elérni, hogy a jóvátétel Damokks kardja végTe valahára elhárittassék a fejünk felől. Fizetni fogunk tehát jóvátételt, de nem tudjuk, meddig és nem tudjuk, mennyit. A veszedelmek azonban, amelyektől mi a kölcsönnel kapcsolatban féltünk, nemcsak hogy itt vannak a nyakunkon, de sokkai súlyosabb mértékben vannak itt, mint ahogyan hittük és képzeltük. A külföldi kölcsön kimondottan ugy készült, hogy az államháztartás rendbehozatalát fogja megvalósítani és mégis csodálatos dolog, hogy azok a tényezők — amelyek ennek a külföldi kölcsönnek engedélyezésébe, megszabásába befolynak — más téren is, ott is, ahol a kölcsön nekünk semmit nem készül nyújtani, be akarnak avatkozni a mi gazdasági életünkbe. Egy pár dolgot kénytelen vagyok felolvasni a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának a Tanácshoz intézett jegyzőkönyvéből, mert én erre fektetem a fősúlyt, nem az első és a második jegyzőkönyvre; t. i., ebben van meg, szerintem, minden tekintetben a külföldi kölcsön lényege, egész konstrukcióin. Az első fejezetből a következőket akarom felolvasni (Halljuk! bal felől. — Olvassa): »Igaz, hogy szükséges Magyarország kereskedelmi mérlegét is megjavítani, de ezt a szükséges gazdasági rendbehozatalt az országnak magának kell elvégezni. A tervbe vett javaslat főszerepe, hogy megteremtse a szükséges alapot, amelyen P gazdasági talnraállitás megtörténhetik. Igaz, hogy az országnak szüksége van folyó tőkére, nemzeti segélyforrásainak kífeilesztése céljából, de az ehhez szükséges tőkéket nem a kormánynak engedéWezett és a köziövedelmek által biztosított kölcsön k«r>csán, hanem Magyarország gazdasági fejlődésének kilátásain alapuló magántermészetű műveletek utján kell megszerezni.« Beleszól tehát a mi kereskedelmi mérlegünkbe és beleszól a mi beruházási e-azdaságpoütikáukba is. Kérdem azonban : milyen joggal ? Ha a külföld nekünk akkora kölcsönt adna, amelyből nemcsak az államháztartást, hanem kereskedelmi mérlegünket is rendezhetjük s amelyből, mint ahogyan reméltük, beruházásokat is csinálhatunk, akkor mes-éHeném, hogy ehhez gazdaságpolitikai feltételeket és is-ényeket füz. De kérdem : mi jogon avatkozik bele a mi gazdaságpolitikánkba, túlmenőleg az áUamháztartáson, a költségvetésen 1 Mi jogon akar valóságos diktátumokat elénk terjeszteni, hogy mit csináljunk, hogyan csinálink és hogvan rendezzük be a mi gazdasági életünket a jövőbe ? (Kiss Menyhért : 250 millióért !) Tisztelt elnök ur, ismételten kérek öt percnyi szünetet ! Elííök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után,) |0