Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-225
2^(i A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. évi immár hó 18-án, pénteken. tekintet nélkül, minden tisztességes magyar ember nevében beszélek ebben a nemzetgyűlésben akkor, amikor arra kérem a tisztelt kormányt, elsősorban az igazságügyminister urat, — akinek tiszta céljai és magyaros egyénisége iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, — hogy a legszi.gorubb eljárást inditsa meg, de azonnal. Végre példát kell statuálni ezen a téren, (Ugy van! jobb felől.), mert máskülönben tönkre tesszük népünk hitét a magyar jövőben és tönkre tesszük a magyar állam tekintélyét a külföldön. Mindenki nagyon jól tudja, mit jelent a mi számunkra és mit jelent a külföld számára a kormányzó ur személye, épen külföldi vonatkozásokban különösen (Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a balközéven,), nekünk tehát a legéberebb figyelemmel kell vigyáznunk arra, hogy ilyesmi meg ne történhessék. Én azt hiszem, hogy minden magyar ember, kivétel nélkül, ebben a nemzetgyűlésben azon a véleményen van, hogy a kormányzó ur tekintélye a magyar állam tekintélye, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a balközépen. — Könyves Lajos: Büntetlenül nem szabad érinteni! — Egy hang jobbfelől: Végét kell már vetni az ilyen pimaszságoknak!) ő a mi elhivatott vezérünk, akivel élünk és halunk, (Ugy van! ügy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Csak röviden akarok foglalkozni a zsidókérdéssel, miután mindenáron, minden oldalról, még a kormány oldaláról is, ugy tüntetnek fel bennünket, mint akik antiszemita párt vagyunk és mint akiknek egyáltalában nincs más program műnk és gondolatunk, mint a zsidókérdés megoldása és annak is valami erőszakos, nem tudom, talán bombákkal, A 7 agy micsoda erőszakos módon való megoldása. Én tehát kijelentem itt csoportunk nevében is, hogy mi ugyan antiszemiták vagyunk, nem csinálunk belőle titkot, de nem vagyunk antiszemita párt. Nekünk nincs külön zsidó programmunk, nincs külön megoldási módunk a zsidókérdésben, mert mi azt hisszük, — és erősen bizunk ebben a meggyőződésünkben, igen mélyen alapoztuk meg ezt a meggyőződésünket - hogy ha a fajvédő programmot minden vonalon következetesen végrehajtjuk, önmagától oldódik meg a zsidókérdés. (Lendvai István: A tisztességes antiszemita gondolat!) Sajnos azonban, hogy ezzel a nagyon mérsékelt felfogásunkkal a zsidókérdésben, szembenáíl a zsidóság végtelen nagy agresszivitása. Sándor Pál t. képviselő ur, akinek egyéni kvalitásait én elismerem, nem ugy, mint ahogyan ő nem ismeri el senkinek semmiféle jó tulajdonságát, ha a zsidókérdésben más nézeten van, mint ő (Lendvai István: Zsidó arrogancia!), Sándor Pál képviselő ur adta példáját annak, hogyan ferdítik el ők maguk a zsidókérdést és hogyan terelnek bennünket valósággal, erőszakkal antiszemita irányba. (Zsirkay János: Azt mondta, hogy keresztény orvosok pápákat, királyokat, császárokat gyilkoltak!) Minden fajnak megvannak erényei és hibái. De a nagy magyar államférfiak és költők ki nem merülnek saját fajtájuk ostorozásában, a legnagyobb magyar: Széchenyi István, a legnagyobb haraggal ostorozza fajtája bűneit. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a balközépen.) Ez a faji tulajdonság a zsidóságból hiányzik, mert a történelemben visszamenve, látjuk, hogy a próféták voltak az utolsó zsidók, akik zsidó bűnöket elismertek. Akadályozza a zsidókérdés helyes átlátását, átfogását a zsidók rettenetes hatalmi tébolya, gyűlölködése és mérhetetlen önhittsége. A zsidó hatalmi téboly egyik kivirágzása a zsidó imperializmus; hogy zsidó imperializmus van, van a pénzen, az internacionális tőkén keresztül, ezt senki tagadásba venni nem fogja. Gyűlölködésükre Sándor Pál tisztelt képviselő ur fényes példát adott akkor, amikor egy nagyon kiváló, európaszerte jónevü magyar professzorról és tudósról olyan sértő módon nyilatkozott. A valósággal annyira ellentétes vádakat állított ezzel a professzorral szemben, hogy azt én szó nélkül nem hagyhatom és a legerélyesebben vissza akarom utasítani. Ki akarom mutatni, hogy mennyire valótlanságokra és valótlan beállításokra alapozta támadását Sándor Pál képviselő ur Bársony János professzor úrral szemben. Sándor Pál képviselő ur a következőket mondotta (olvassa): »Egy orvostanár, aki betegeket kezel, aki vág, csak azért, hogy embertársait a meggyógyulát. kedvezményében részesítse, ugyanaz a tanár ingerli a tanítványait, hogy bunkósbotokkal menjenek a zsidó vallású diákoknak, azoknak, akiknek megengedte a kegyetlen numerus clausus paragrafusa, hogy mint zsidók az egyetemen tanulhassanak. Ez nobilis! Ez magyar eljárás? Ahol az egyik oldalon megkövetelik, hogy csak a numerus clausus alapján szabad bevenni zsidó tanulókat, ott azokat a dékán nem védi meg az egyetem aulájában, az egyetem tantermében, hanem ellenkezőleg még uszítja a diákokat arra. hogy azokat, akik joggal ülnek ott, akiket az ő kívánságukra . . .« Sajnos, hiányzik a mondat befejezése ebben az idézetben, de hiszen a lényeg benne van. T. Nemzetgyűlés! Fel akarom olvasni Bársony János professzor urnák, mint lelépő rektornak az egyetem aulájában tartott beszédét, hogy lássuk, vájjon van-e abban uszitás s vájjon azt ajánlja-e a diákoknak, hogy bunkósbotokkal menjenek a zsidó diákokra. A beszéd rövid, fel fogom olvasni; a következőket tartalmazza (olvassa): »Legelsőbben megköszönöm, hogy a megpróbáltatások nehéz idejében az ifjúság hozzáillő méltósággal viselte a balsors csapásait, s megértéssel a segitségemre volt, nem nehezítette a kormányzásomat, s még akkor is, amikor sérelmet szenvedett, bölcsen hallgatott az intő szóra s inkább^ tűrt, semhogy az elöljáróival szembekerülvén, az egyetem autonómiáját megsértette volna, s épen erre akarok reflektálni búcsúszavaimban. Uraim! én megyek, de aki utánam jön, épen olyan fanatikus magyar és keresztény, amilyen én magam. Támogassátok őt is! Ne hagyjátok az autonómiátokat és ne engedjetek a fajiságotokból, ne engedjetek nyúlni a numerus clausushoz! A ^Pázmány-egyetem az ősegyeteme az országnak és az ország kellő közepén, annak a szivében, Budapesten székel. Az ősegyetemnek az ősidőkből fakadnak a tradíciói is. Ez az egyetem színmagyar és szinkeresztény forrásokból ered, letagadhatatlanul, expressis verbis keresztény, magyar kreáció! Az ország szive pedig a fővárosból lüktet. Innen indul ki a jó és indult ki a nemrég múltban minden nagyon rossz is. A Pázmány-kreáció szerves alapja, amelyen áll vagy bukik, a szent autonómia, amely nemcsak a tietek, hanem minden magyaré, az egész országé is. Innen kél útjára azon értékes ifjúság legnagyobb része, mely az ország eszét, lelkét, erkölcsét, lelkiismeretét fogja képviselni. Ennek az egyetemnek kötelessége az irányt megadni a belőle sarjadzott többi számára is s már ezért sem lehet semmiféle külső hatalomtól függő. Híven a tradíciókhoz kormányozzon, szelektáljon, irányítson, vezessen, példát statuáljon. Kötött állapotban erre alkalmatlan. A kényre-kegyre, parancsszóra hajolgatás, szervilizmus és semmi esetre sem független kormányzás. Aki az autonómiát megsebzi, vagy akár csak hagyja sebezgetni, az bűnt követ el sajátmaga, vagy legalább is a mások bűnét palástolja hazája kárára. A numerus clausus pedig
