Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

24. évi január hó 18-án, pénteken. 264 A nemzetgyűlés 225. ülése 19. rendelkezései értelmében a képviselőtestület többsége, miután már a főjegyző elment, nyilatkozattételre szólitotta fel, hogy miféle közgazdasági vállalatoknál van érdekelve, mert ez összeférhetetlen főjegyzői állásával. (Zaj jobbfelől.) A közigazgatási hatóság tehát még most is üldözi, annak ellenére, hogy a kormány kijelentette, sőt a törvényben is benne van, hogy a törvény alapján elbocsátott tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak a gazdasági életben való mielőbbi elhelyezkedése közérdek, ezt tehát inkább elő kell segíteni. Ennek ellenére azokat az elbocsátott, vagy nyugdijba menő tisztviselőket, akik sietnek elhelyezkedni a közgazdasági életben, fegyelmi felelősség mellett összeférhetetlen állásaik otthagyásával szutyongatják. Ez képtelen dolog, (Uffy van! jobbfelől.) miért is a belügyminis(er ur szives figyelmébe ajánlom, akadályozza meg, hogy a vidéki közigazgatási kiskirályok ilyen módon üldözhessenek embereket, érdemes tisztviselőket, akik különben is megváltak már hivataluktól. (Meskó Zoltán: Ismerjük ezekéi a kiskirályokat! Gyáva legények, amikor baj van!) Most egy másik községemből, a 15.000 lakosságú Mezőberény községből hozok fel egy példát, a község autonómiájára vonatkozólag. Ugyebár, a községnek nem ismerik el azt az autonóm jogát, hogy alkalmazottainak segélyét felemelhesse és kiutalványozhassa felsőbb hatóságának jó néhány hónap múlva beérkező engedélye nélkül, mire természetesen az a pénzösszeg, amelyet megszavaztak, már elveszti értékét és többé már nem segit. Mezőberényben ezzel szemben az történt, hogy a község, amelynek négyezer százalékos pótadója _ van, mert jóformán semmi ingatlan tulajdona nincs, — három-négy évvel ezelőtt bérbe adta 28,000 katasztrális hold vadászterületét egy baráti vadásztársulatnak 15.000 koronáért. (Moz.aás a baloldalon.) — (Meskó Zoltán: Érdekes doloy!) Hogy milyen értékes volt a vadásztársaság által 15.000 koronáért bérbevett vadászterület, arra vonatkozólag csak azt hozom fel, hogy e területen az első esztendőben 3724 darab vadat lőttek. Csakhogy mivel nem volt valószínű, hogy a felsőbb hatóságok ezt a bérbeadási szerződést jóváhagyják, sőt még az sem volt valószinü, hogy maga M községi képviselőtestület jóváhagyja, — mely magának tartotta fenn a jóváhagyás jogát és csak az árverés mellőzését mondotta ki első határozatában — az történt, hogy ezt a szerződést, amelyet két közigazgatási alkalmazott irt alá, sem a község képviselőtestülete közgyűléséhez, sem a felsőbb hatóságokhoz jóváhagyás végett be nem terjesztették, így ez a vadásztársulat birta ezt a 28.000 katasztrális hold vadászbérletet három esztendőn keresztül háborítatlanul 15.00 korona évi bérért, ami ma egyetlen nyúl árának sem felel meg. (Meskó Zoltán: A társaság nyulat, a hatóság bakot lőtt! — Derült séf/.) Amikor a múlt évben a községben megalakult az uj képviselőtestület, belenézett ebbe a vadászbérleti kérdésbe is és rájött, hogy a szerződést a község képviselőtestületének jóváhagyása végett soha sem mutatták be, hanem irattárba helyezték, ugy hogy a vadásztársaságnak egyáltalában nem volt érvényes szerződése. Erre termesztésen a községi képviselőtestület egyhangúlag elhatározta, hogy a szerződést érvénytelennek tekinti, és elrendelte az uj árlejtés megtartását. Méltóztassanak elképzelni, milyen fontosságú let volna ennek a községre, amely csak 15.000 koronát kapott a vadászterületért, holott voltak társaságok, amelyek 150 métermázsa búza évi bért ajánlottak fel a vadászterület bérletéért. Ismétlem, a községben községi vagyon hiányában egészen pontosan 3996 százalékos a pótadó. Amikor a községi képviselőtestület egyhangúlag elhatározta, hogy a szerződés érvénytelenné nyilvánítását jóváhagyás végett felterjeszti a vármegye közgyűléséhez, a vármegye közgyűlése a vármegyei tiszti ügyész jogi véleménye ellenére megsemmisitette a képviselőtestület határozatát, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !), érvényesnek jelentette ki a bérleti szerződést, tehát arra kötelezte Mezőberény 15.000 lakosú községet, hogy 28.000 holdas vadászterületét 15.000 koronáért bocsássa továbbra is egynéhány vadászó ur rendelkezésére. (Haller István: Egy fél nyúl ára!) Kérdem, hol van akkor a községi autonómia, hol van Mezőberény községnek az a szabadsága, az a lehetősége, hogy a községi pótadó csökkentése végett és a szegény emberek tehermentesitésére kellőleg értékesítsen egy reá^ nézve fontos vagyontárgyat, melynek bérletéért már 150 métermázsa búza évi bért ajánlottak fel. (Meskó Zoltán: Hihetetlen!) Bocsánatot kérek, a községi autonómia arra való hogy a község saját belső vagyoni^ ügyeit saját érdekei szerint rendezhesse, és csak akkor kell a felsőbb hatóságoknak beleavatkozniuk ebbe az autonómiába, ha tékozlást, nazarlási szándékot, kedvezést, vagy valamely klikk érdekeinek kiszolgálását látják a község részéről; amikor azonban a község hasznosítani akarja egy klikkel szemben & maga vagyonát, akkor ezt a községet még sem lehet arra kötelezni, hogy 150 métermázsa búza helyett tizenötezer koronáért adja oda a vagyonát egy vadászó kompániának. Ezt a vármegyét, ezt a vármegyei szellemet Magyarországon ki kell irtanunk, mert addig, amíg Magyarországon: a vármegvék közéletében ez a levegő divik addig semmiféle míodern intézményt,, semmiféle demokratikus vívmányt meg nem honosíthatunk. (XJav van! bal felől.) De ezzel nincsen vége még a históriának. Az egész község felháborodván azon, hogy hogy lehet ilyet csinálni, a vármegyéknek ezt a határozatát megfellebbezte a község a belügyministerhez, amely fellebbezésben a község képAŰselőtestülete s az egész elöljáróság egyhangúlag tiltakozott az ellen, hogy ráoktrojáljanak az ő világos, egyhangú határozata ellenére egy ilyen végzést. A községi képviselőtestület elhatározta, hogy küldöttség jelenjen meg a belügyniinister ur előtt, világosítsa fel, hogy miről van szó és kérje fel, hogy felsőbb hatósági hatáskörénél fogva ezt a végzést semmisítse meg. Felküldtek a község képviselőtestületének öt tagját, az előljáró főbirót, a főjegyzőt és még más képviselőtestületi tagokat. A küldöttségben volt olyan is, aki eredetileg tagja volt annak a vadásztársaságnak, amelyik 15.000 koronáért bérelte ezt a vadászterületet, azonban a szégyen miatt kivált abból a vadásztársaságból és maga is kérte, hogy semmisítsék meg ezt a határozatot. A belügyniinister urat nem találtuk a hivatalában, mert ez a küldöttség épp akkor jött fel, amikor az Ulain-ügy kipattant és a belügyniinister ur el volt foglalva; elmentünk tehát az államtitkár úrhoz. Kószó t. képviselőtársunkhoz és ott maga a község elöljárósága elmondta neki, hogy miféle hallatlan jogtiprás