Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-225
262 A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. évi január hó 18-án, pé?iteUen, irányban is, amelyben ma még tájékoztatva van, hogy t. i. milyen ügyben hozza, kihez kell fordulnia. (Meskó Zoltán: A legjobb időt választotta a belügyminister tir, mondhatom! — Klárik Ferenc: Sok a főtanácsos! — (Zaj balfetől. Azt ajánlom a belügyminister urnák, hogy előbb intéztesse el ministeriumában azokat a restanciákat, amelyek nem tudom, hogy ma még megvannak-e, de nem hiszem, hogy már feldolgozták volna; előbb honositsameg ministeriumában és a közigazgatási adminisztrációban a sürgős elintézés rendszerét és higgye el, sokkal tői bet fog használni vele az országnak, inintha a társadalomnak mai felbolygatott helyzetében, amikor adóanarchia van, amikor senki sem tud ja, hogy mennyi adót és hol kell fizetnie, amikor a földhözjuttatott igénylők sem tudják, hogy mennyi haszonbért és annak mennyi részét hova kell fizetniök, mert ha haszonbért kér tőlük a kincstár is és az uradalom is, _ s amikor ezeken felül mindenféle más súlyos bajok és uj nehéz viszonyok is nyomják a társadalom alsó rétegét, ráadásul még a közigazgatást is teljesen fel akarja kavarni, a népnek mostani tudatát és tájékozódottság is teljesen meg akarja zavarni. Igenis, csináljon gyors, biztos és pontos adminisztrációt. (Meskó Zoltán: Ez a lényeges! A napi postát az nap kell feldolgozni, amikor beérkezik! -- Barthos Andor: Ha három nap alatt dolgoznák fel, az is jó volna!) Ne gondolják, hogy csak olyan ügyekben vannak ezek a nagy hátralékok és évekre terjedő késedelmek, amelyek ráérnek: nagyon sok fontos vagyoni kérdés is elhever a ministeri uniókban. Többször felhozták már — a jó múltkor Östör képviselőtársam, de mások is — például az árvaszékeknek, az árvaszéki jóváhagyásoknak dolgát. Én magam is tudok több esetet, amikor valaki eladta ingatlanát és vett helyette egy másikat, amelyben kiskorú is volt érdekelve. Kifizette az akkori időkhöz képest méltányos, tisztességes vételárát annak az ingatlannak és csak két-három esztendő múlva derült ki, miután az ügy a fellebbezési fórumokat, a ministeriumot is bejárta, hogy a közigazgatási hatóságok, illetve a gyámhatóság ezt az eladást végeredményben nem hagyja jóvá, mert a letétbe helyezett pénzösszeg nem felel meg a három óv alatt megváltozott viszonyoknak. (Ugy van! a baloldalon.) Teljes képtelenség, hogy embereknek vagyoni érdekeivel ilyen könnyelműen bánhasson el az állam, hiszen az államnak mindannyiunk legfőbb gondozójának kell lennie. Tiszta lehetetlenség, hogy továbbra is szabadjára engedjük ezt a valóságos amerikázást vagy anarchiát, amely — nem mondom hogy mindegyiknél — de egyes felsőbb hatóságoknál megvan. (Ugy van! — Zaj baltelöl. — Propper Sándor: Ezzel szemben áll Zalaegerszeg bevétele! — Derültség a szélsőbaloldalon.) A tisztviselők sok helyt 11—12 órakor még nincsenek bent ezekben a hivatalokban, egy órakor pedig már nincsenek ott. (Klárik Ferene: És ha ott vannak, akkor sem dolgoznak!) Ez tiszta lehetetlenség. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy amit elmondottam, az többé-kevésbé igy van. Nekünk a kezdeményezést meg kell ragadnunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) Épen ezért határozati javaslatot terjesztek be ebben a. tárgyban. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem óhajtom szabályozni ezt a kérdést, ezt teljesen rábízom a kormányra. (Propper Sándor: Jóra bizza!) Én csak kérem a t. Nemzetgyűlést, pártkülönbség nélkül, hogy adjuk meg az utasítást a kormaidnak arra vonatkozólag, hogy milyen elvek szerint rendezze ezt a kérdést. Ezzel kapcsolatban az egyszerűsítést is figyelmébe ajánlom a miniszter urnák. Voltam külföldi államokban, ahol az aktagyártás nem divik annyira, mint nálunk. A. bürokratikus Franciaországban egészen máskép kezelik a közönség beadványait. Ha valaki valamilyen beadvánnyal fordul a hatósághoz, akkor azt természetesen iktatják, de nem kezdenek el aktákat gyártani, hanem az illető hatóság a beadvány hátlapjára ráirja a rövid végzését s magát ezt a beadványt kézbesitik vissza a félnek. A hatóság iktató nyilvántartó könyvében pedig feljegyzik,^ hogy a bedavány milyen^ tárgyban érkezett be és hogy mi volt az elintézés. Ha azután az illető fél az elintézéssel nincs megelégedve, akkor fellebbez, mert ez az ut nyitva van előtte, s ugyanazt a beadványt, amelyen rajta van a hatóság végzése is, beadja illetékes helyen és hozzácsatolja fellebbezését, úgyhogy amikor végeredményben az ügy el van intézve, az egész csak egy iv papirost foglal le. (Propper Sándor: Nálunk nagyon sok a papir!) Nálunk a hivatalokban vége-hossza nélküli aktagyártás folyik és azután még — sokszor kell, nem keli — átküldik az aktákat szakértői véleményezés végett más hivatalokhoz. Nálunk, Békésen, a baptisták akartak p. o. egy kis imaházat épiteni, s megkértek, járjak utána a belügyministeriumban, hogy az épitési engedély kérdésével mi van, mert elmúlik a tavasz, elmúlik az év és még semmi hír se hallatszik róla. Elmentem a iniiiisteriumba s ott nagy meglepetésemre arra a felfedezésre bukkantam, hogy a belügy mini sterium az épitési engedély ügyét áttette szakvéleményezés végett az igazságügyministeriumhoz. Hogyha valaki a saját portáján, saját udvarán egy kis tágasabb helyiséget épiteni akar, humanisztikus, vallásos céllal, hogy miért kell ezt az épitési engedélyhistóriát a belügyministeriumnak áttenni az igazságügyin inisteriumhoz, azt józan ésszel igazán nem tudom megérteni. Talán más célja nem volt annak az illető hivatalnak, mint hogy továbbsibolja az aktát. (Meskó Zoltán: Restancia, odébb egy házzal! — Derültség.) Azért határozati javaslatom ebben a tisztviselői kérdésben azt célozza, hogy az állami hivatalok — épugy, mint ahogy a magánvállalkozások, a bankok, gyárvállalatok, vagy a posta és a vasút is, mindennap elvégzi a maga hivatalos teendőit és feldolgozza postáját — kötelesek legyenek az elébük kerülő ügyekben záros határidő alatt intézkedni, sürgős ügyekben rövid idő alatt, kevésbé sürgős ügyekben pedig nagyobb időhatár keretében. Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt olyan értelmű rendelet kibocsátására, amely szerint a közigazgatási hatóságok és tisztviselők az elébük került sürgős ügyekben három nap alatt, a kevésbé sürgős ügyekben nyolc nap alatt kötelesek legyenek meghozni döntésüket, és további három nap alatt az erről szóló értesítést a felekkel közölni. A késedelmes hivatal, illetőleg tisztviselő minden mulasztás esetében fegyelmi eljárás alá vonandó és ha mvdasztása folytán a felek valamelyikére anyagi kár vagy hátrány származik, anyagi felelőssége is megállapítható.« (Meskó Zoltán : Tisztességes fizetést és tisztességes munkát kérünk! — Barthos Andor: Mindenkitől!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Végtelenül nyomasztóan súlyosoclik a magyar népre az a bonyodalmas adórendszer, amely nálunk kifejlődött. (Klárik Ferenc : Még a pénzügyi tanácsosok se ismerik! — Ugy van!) Az ember felvilágosításért fordul a szakértőkhöz és azt mondják, hogy a pénzügyministeren és talán Gaal Gaston t. képviselőtársunkon kívül senki sincs, aki ezeket a mai adótörvényeket, az adótörvényeknek ezt az óriási hálózatát teljesen ismerné. (Meskó Zoltán:
