Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-224
246 'À nemzeiyyüUs 224. ülése 1924. ki lesz az illető, talán valami Zimmermann, aki majd rendbehoz mindent. Hallottam, még pedig olyan oldalról, ahonnan igazán nem vártam volna, hogy sajnos, mivel a hatóságoknak nincs megfelelő tekintélyük a mi hatáskörünkben, nem tudjuk keresztülvinni, hogy délelőtt 9 órakor benn legyen minden tisztviselő a hivatalában és délután 2 óráig ott legyen és hogy vannak olyan hivatalok, —- nem akarok vádaskodni — ahova 11 órakor mennek be és 12 órakor már nincsenek ott. Azt mondják azonban, hogy majd jön egy erőskezű, vaskezü parancsoló, aki irgalmatlanul B-listára tesz mindenkit, aki nem felel meg. De kérdem, ez a helyzet, akkor miért nem tudunk söpörni a saját házunk portája előtt 1 ? Azért, mert ha egy tisztviselőt, mondjuk. B-listára helyez X minister, akkor tíz ministeren keresztül tiz oldalról jön a protekció, a nagyapjától kezdve le a dédunokájáig mindenféle ajánlás, kijárás, protezsálás, ugy hogy a végén az a szegény minister elvesziti a fejét, megadja magát, meg van gyúrva, mint az óriáskigyó szájába került áldozati bárány. össze van roppanva a sok kilineseléstől, beszédtől, gyúrástól és a végén azt mondja, maradjon az illető, csak hagyjatok nekem békét. Ez igy van és sajnos én elismerem, hogy nem mindig a minister urak a hibásak, mi is hibásak vagyunk mindnyájan, akik hozzájárulunk, hogy itt végre egy rendes, gazdaságilag helyes takarékossági rendszer ki ne alakulhasson. (Szíj Bálint: Tessék a javulást megkezdeni!) A magam részéről nem fogok egy B-listást sem protezsálni, ha a B-listát megérdemelte. A postatakarékpénztár sorsán keresztül rámutattam arra a rendszerre, amely itt sajátságos módon épen azokat az intézményeket szolgáltatja ki, amelyek legközelebb állanak a magyarság lelkéhez. Délelőtt céloztam arra a nagy adakozási mániára, — hogy igy fejezzem ki magamat —, amely milliárdokkal tömi meg a nagybankokat. Sajátságos módon ez az adakozási kedv, ez a hónalj alá való nyúlás mindig csak bizonyos érdekeltségekkel szemben nyilvánul meg a kormány részéről, de hogy pl. keresztény vállalatokkal szemben is megnyilvánulna, azt nem igen mondhatnám. Sajnálom, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam, aki múltkoriban védőbeszédet tartott fajtestvérei mellett, nincs jelen. Az ő beszédét igazán nagy élvezettel hallgattam, mert nagyon szeretem, ha a zsidó fajvédők a fehér internacionálé alapján velünk egy plattformon találkoznak olyképen, hogy én védem a magam faját, ő védi a magáét. Neki is koncedálnia kell, hogy jogom van védeni a magam faját. Sándor Pál képviselő ur akkor azt vetette oda, hogy igen, ti irigylitek a mi gazdasági hegemóniánkat, de mi nem a vezérigazgatóságon kezdtük, mi nem akartunk mindjárt méltóságos urak lenni, hanem a gyakornoki álláson keresztül jutottunk előre. (Csontos Imre: Ebben volt sok igazság!) Ami igaz, azt koncedálom. A képviselő ur humorosan azt mondta nekem, hogy foglaljam el Krausz Simon helyét; nem tudom miért mondta, talán az orromra való tekintettel. (Derültség.) Én tiltakozom ez ellen, mert ha bankár akarnék lenni, én is azzal kezdeném, hogy bemennék gyakornoknak. De kérdezem, ha már a t. kormány anynyira bankofil politikát csinál, miért nem csinálja ezt a Futúrával? Mert hogy azzal mit csinál, azt mindjárt elmondom. x\zzal a váddal szemben, amelyet Sándor Pál t. fajvédő képviselőtársam ellenünk hangoztatott. (Derültség jobbfelöl. — Lendvai István : Minden zsidó évi január hé) 17-en, csütörtökön. született fajvédő! — Szijj Bálint: Igaza yan, fajvédő! — Saly Endre: Az a különbség, hogy nem dob bombát!) Ő azt mondta, hogy igenis tessék vállalatokat csinálni, de ne a kormány pénzén, mert az panama,. Hát mélyen t. képviselőtársam, én is azt mondom, hogy ez panama, de kérdem, hogy akkor mi lesz azzal a hatszáz milliárddal, amelyet a kormány a nagybankoknak adott? Pikler képviselőtársam szintén fajvédő a szocializmus jegyében, mert hiszen a múltkor a legnagyobb gaudiummal szavazta meg, hogy az egyetemekről kizárt zsidó hallgatókát a legmesszebbmenői eg támogassák. Én ezt koncedálom és örömmel szegezem le. (Pikler Emil: Ha a keresztényeket kizárnák, épugy melléjük állnék! Nem az a fontos, hogy zsidók !) Ön a legjobban tudja, hogy keresztényeket is kizárják, mert bizonyos számon felül nem vesznek fel keresztényeket sem. Itt a hamisság. Az a 600 milliárd, amelyet a Kereskedelmi Bank és a Hiteibank kaptak, ma már nem is 600 milliárd, mert hiszen 0*003 szantimos koronaárfolyam mellett kölcsönözték ki és ma, Kállay pénzügyminister ur beszéde után, mely szerint le kell szállítani a korona árfolyamát igazi értékére, 0'00178 szantimre, az a 600 milliárd már körülbelül másfél billió és ez ott van az Ullmannok zsebében. (Lendvai István: Az Adolfok zsebében!) Hogy teljes legyen a cég, ott van az Ullmann Adolfok zsebében a keresztény-keresztyén kisgazdakormány jóvoltából. Kérdezem, melyik kisgazda, vagy melyik falu melyik szociális intézménye kapott a földhitelből, hogy épitkezzék, vasutat vagy utat ópitsen? Azt mondják, kisgazdauralom van, tehát minden szentnek maga felé hajlik a keze. Hát ez a kisgazdauralom nem szent, mert egy pillanatig sem maga felé hajlott a keze, hanem mindig az idegen zsebeket tömte. De hogy csak bizonyos intézmények felé nyúlt a keze, hogy csak a Hitelbank, a r Kereskedelmi Bank és a többi bank volt a szivéhez nőve, bizonyltja a Futura. esete. A Futura igazán szépen, reálisan és keresztény erkölcsi alapon dolgozó keresztény vállalat, amely 300 millió korona alaptőkével indult. Mindjárt meg fogom mondani, mit és mennyit kapott a keresztény kisgazdapárt érája alatt a kormánytól. Kapott egy pénzügyministeri kijelentést _ Kállay pénzügyminister úrtól, amely szerint jobb, ha a Futura ma hal meg, mint holnap. Azt mondta Kállay pénzügyminister ur: a Futárának jobb, ha ma hal meg, mint holnap. Ezzel szemben a Futura nem halt meg, hanem követte Sándor Pál igen t. fajvédő képviselőtársamnak azt a utbaigazitását, hogy dolgozni kell. Dolgozott, megszervezte a maga bankját, és először harmadmagával vette át a gyapjút — mert mi is a gyapjúnál ós a nyulbőrnél kezdjük. (Derültség.) — Átvette a gyapjút harmadmagával két másik bankkal együtt és két év alatt szolid munkával . . . (Lendvai István : Mi lenne, ha nyulbőrt nem kapnának !) Elnök: Lendvai képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Zsirkay János:... annyira vitte, hogy most már önmaga áll a gyapjú piacon, egymaga vásárolja és annál az összegnél, amit a zsidó ad, 10%-kai többet fizet. Tehát a gazdák se fizetnek rá az üzletre. És hogy a Futura Kállay pénzügy ministernek keresztényi jóindulatát meghálálja, abbál a pénzből, amit a tavaly kiszállított 4 millió kilogramm gyapjúért az olasz kereskedőktől kapott, a magyar államnak — tekintettel arra, hogy a szegény állam erre igazán rászorult — 10 millió lírát adott kölcsön. Visszautasítom tehát Sándor Pál igen t. fajvédő képviselőtársamnak elfogult
