Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-224

A nemzetgyűlés 224. ülése 1924. legyen az egész országiban, amikor senkit nem érdekel semmi, mint az, hogy hossz van-e, vagy bessz és hogy mennyi a kosztpénz, akkor nem­csak a játékszenvedélyt növeszti és dagasztja meg*, nemcsak a munkát devalválja, hanem el­szoktatja az emberiséget a termékeny munká­tól, destruál, igazán megtorpedózza az ország erkölcsét. Épen ezért bátor leszek egy határozati ja­vaslatot terjeszteni a mélyen t. Nemzetgyűlés elé, amely a következőképen szól (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyministert, hogy azoktól az ujabb időkben alakult tőzsdei napilapoktól, amelyek alapítása kizárólag a tőzsdei játék elharapódzott szenvedélyének az egyre jobban való terjesztése s amelyek a papírfogyasztás által még a játékszenvedélyek növelése mellett a korona rontásához is hozzá­járulnak, vonja meg az engedélyt.« Amikor vi­déki küldöttségek jönnek fel a sajtófőnök úr­hoz és a becsületes keresztény társadalom szó­csöveként kis vidéki lapok megindításának en­gedélyezését kérik, amelyeknek megindításához összehordta a tőkét a kisembereknek ez a tár­sadalma, amikor hetenként jönnek fel a vidék­ről deputáeiók, hogy engedjék meg, hogy egy hetilapocskát indítsanak, amelyben elmondják az ő helyi érdekeiket, fájdalmaikat, panaszai­kat, akkor megtagadják ezt azzal az érveléssel, hogy nincs papiros, mert a papírfogyasztás nö­velése következetesen rontja a koronát. Ezt koncedálom is, mert a létező lapokat magam is sokallom. (Lendvai István: Csak tőzsdei és színházi lapokat szabad csinálni!) Hogy tőzsdei lapokat napilapokká alakítanak át, ezt már a koronarontás szempontjából is feltétlenül er­kölcstelennek tartom; nagyon kíváncsi vagyok, hogy a nemzetgyűlés többségében lesz-e annyi átérzése e gondolatnak, hogy ezt határozatban kimondja és ráutalja a kormányt arra, hogy ezektől a tőzsdeszenvedélygyártó, pártoló és fej­lesztő lapoktól vonja meg nemcsak a kolpor­tázsjogot, hanem a kiadási engedélyt is. A lakásépítési akció kapcsán voltam bátor rámutatni arra % hogy a népjóléti minister ur jó intencióból — elismerem koncedálom, hogy a legteljesebb jó intencióból — mindent elköve­tett, hogy ezeket a válalatokat rákényszerítse arra, mire normális, szociális közélet mellett nem kellene rákényszeríteni, mert maguknak is rá kellett volna jönniök arra, hogy alkalma­zottaikat, gyári munkásaikat, kisiparossegédei­ket és általában összes alkalmazottaikat emberi lakáshoz juttassák. Hogy ezt megoldhassa, a népjóléti minister ur törvényjavaslatot is ho­zott a Ház elé, amelyet a Ház el is fogadott, lakásépitő akció címén, amely milliárdokat jut­tat a nagybankoknak, hogy ezen az összegen építkezzenek saját céljaikra, illetőleg lakás céljaira. A múlt ülések egyikén épen Petrovácz t. képviselőtársam mutatott rá arra, hogy a bankok, a nagyvállalatok megint nem tettek eleget ennek az ígéretüknek. Átvették a hitelt, a nemzeti kölcsönt, amely lakásépítés céljaira szolgált volna; ha jól tudom, a kimutatás sze­rint már 10 milliárdot utalt ki az állam ezek­nek a nagyvállalatoknak, amely összegből 2500 lakást kellett volna felépíteni. (Perlaki Györgyi Tiz milliárdból?) Nem ebből. Körülbelül 60 milliárd van előirányozva erre a célra, t. kép­viselőtársam, amelyből 10 milliárdot már fel­vettek. Petrovácz t. képviselőtársam bemondása alapján azonban csak 1000 lakás építésére vál­lalkoztak, noha 2500 lakást kellene épittetniök. Mivel motiválták ezt? A tőzsde besszével. Azt mondták, hogy nincs pénz, mert bessz van a évi január hó 17-én, csütörtökön. 243 tőzsdén, nem építhetnek lakást. Én ezt a moti­válást nem fogadhatom el és ezúttal is kérem a népjóléti minister urat, hogy mindent köves­sen el hatáskörében arra nézve, hogy ezeket a vállalatokat rákényszerítse arra, ami voltaké­pen legelemibb kötelességük lett volna, t. i. hogy építkezzenek. Elég valorizálatlan nemzeti ajándékot kaptak milliárdokban, tudják meg tehát, hogy mi a szociális és emberi kötelessé­gük. Hivatkozom e tekintetben arra, hogy Zág­rábban nem sokat ceremóniáztak ezekkel a nagy vállalatokkal, hanem kiadták rendeletben, hogy, ha jól tudom... (Felkiáltások jobbfelől: Ha jól tudom!) amely vállalat 1924. év januárjáig nem épit lakást munkásainak és alkalmazottainak, attól elveszik meglévő lakását és beszüntetik az üzemét. így kényszeritették rá a nagy vállala­tokat és bankokat, hogy alkalmazottaikat, em­bereiket tisztességesen, emberi módon tartsák el. Nálunk, amikor olcsó, öt évre szóló, 60% erejéig kölcsönt biztosit az állam, a nagyválla­latok, azt mondván, hogy bessz van a tőzsdén, nem akarnak kötelességüknek eleget tenni. Ez a mi gyengeségünk. (Perlaki György: Ezt egyik sem mondta!) Mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ezek a vállalatok végre vala­hára ráeszméljenek arra, hogy nemcsak a tre­zorjaiknak, hanem emberi lelkiismeretüknek is tartoznak bizonyos felelősséggel. Elnök (csenget): A napirend tárgyalására szánt idő első fele letelt. A vitát megszakítom s az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Zsirkay János képviselő urat illeti folytatólag a szó. Zsirkay János: Mélyen tisztelt Nemzet­gyűlés! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kér­hetném ugyan a tanácskozóképesség megálla­pítását, (Mozgás a jobboldalon.) de hogy illusz­tráljam, hogy nem célunk obstruálni, hanem célunk, hogy elmondjuk a magunk igazságát és a panaszainkat, amelyek számosan vannak, tehát továbbfolytatom. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Ott hagy­tam el, hogy rámutattam arra a szűkkeblű­ségre, amelyet nagyvállalatok tanúsítanak a népjóléti minister urnák igazán kuláns és elő­zékeny aktusával szemben, amellyel lehetővé akarta nekik tenni a lakásépitést, anyagi meg­erőltetésük nélkül, amikor pedig Zágrábban egyszerű parancsban adták ki, hogy: építene­tek kell, mert különben becsukhatjátok a bol­tot. Rámutattam a I'T cl cl szükkeblüségre, hogy az öt^ évre szóló, az állami pénzből folyósított 60 százalékos hitel dacára sem akarnak eleget tenni szociális és emberi feladataiknak. Ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy milyen szükkeblüséggel bánik a kormány azokkal a kisemberekkel, (Szakács Andor : Sehogy sem bánik!) akiknek ad ugyan házhelyet, de nem gondoskodik arról, hogy a mag'uk kis igényé­nek megfelelő lakást építhessenek. Már a la­kásépítési akcióról szóló törvényjavaslatnál mondottam, hogy nem szabad abba a hibába esnünk, amelyben a magyarság már a béké­iben leiedzett, hogy: »Budapestért mindent, a vidékért semmit«. Mert most, megcsonkított országunkban, egy irtózatos torzszülött jön ki ebből, egy nagy vízfejű, agyongyámolitott Bu­dapest és egy kis vérszegény test, amelynek nincs vasútja, útja, iskolája, semmiféle intéz­ménye, amely a higiénikus, kulturális igénye­ket kielégíti. Ebből ma már ki kell gyógyulnunk és meg

Next

/
Thumbnails
Contents