Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-224
236 A nemzetgyűlés 224. ülése 1924. tárgyaljon arról, hogy a magyar nemzetnek kölcsönt adjanak, -hogy jegybankot állítsanak fel. Is. en óvjon attól, hogy ez az állapot bekövetkezzék. Méltóztassanak meggondolni, hogy annak, aki a pénzt adná, milyenek volnának a feltételei.« Ez a képviselőtársunk, aki ma ott áll a törvény előtt, közben baromorvossá vedlett, mert ide átjött a kormánytól, mert nem tudta elbírni azt a lehetetlen pénzügyi politikát, amelyet itt keresztény, nemzeti, asrár és mindenféle viláfi'csaló jelszavak alatt folytatnak; hogy öntuda;osan-e vagy nem, hogy öntudatlanul-e vagy nem, azt nem tudom. Az bizonyos, hogy itt állunk leégve, kifosztva, pénzünk igazán semmi értékűvé lett, noha itt minden vonalon termelő munka folyik, a kisgazdák szántják földjüket és dolgoznak, a sryárakban folyik a munka és folynék tovább is, ha a gyárüzemeket egy kényszerítő erő hatása alatt nem kellene redukálni. S akkor, amidőn ott volt ez az intő szó, amely szerencsétlenül hiába hangzott el a levegőben, nem hallgatott rá senki, azt mondták, hogy bolond vagy, fantomot kergetsz; az 1922. évi szeptember 16-án elhangzott Kassandra-jóslás sután megy áej a Szerencsétlen gróf Bethlen, akiről Benes minister megmondotta a kistapolcsányi főhercegi kastélyban, hogy olyan Canossát fogok járatni vele, amilyet magyar gróf még nem evett életében és az a szegény ministerelnök, akit teljes szivemből sajnálok, mert magyar és benne az én magyar sorsomat látom, elmegy mindenhova, kopogtat és nem tudja, hogy ellenségeinek ajtaján kopogtat csak, ahol petárdákat, gyilkoket tartogatnak, de ahonnan 250 millió aranyfrank ide nem jön be, vagy ha bejön, akkor megöltük magunkat, megöltük országunkat, megöltük magunkon keresztül a jövőt, gyermekeinket. Elnök (csenget): A képviselő ur az egységespárt címében foglalt, azokat a szavakat, amelyek a párt irányát jelzik, világcsalóknak nevezte. Ezért a kifejezésért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Kiss Menyhért : Világcsalásnak mondja !) Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Igazán tisztelettel veszem tudomásul a mélyen t. elnök ur rendreutasitását s azt valóban meg is érdemelném, ha oly értelemben használtam volna azt a kifejezést, mint ahogy talán ő felfogta. Én nem a pártot akartam vele illetni, mert hiszen a többségi pártnak megvolt a maga Programm ja. (Kiss Menyhért : Eltért tőle !) Én azt mondtam, hogy eltért tőle, tehát maga sem vette észre, hogy lett világcsalássá az, amit a választásokon ígért. Hiszen épen a tegnapi nap folyamán elhangzott itt egy beszéd, Szabó Sándor t. képviselőtársam beszéde. Nem akartam szóvátenni. (Kiss Menyhért : Választás előtt vagy után !) Választás után, most, a mandátum birtoklásának boldog második évében. A következőket mondta (olvassa): »Az egységespárt az érdekeket igyekszik önszeegyeztetni. Mindenkinek le kell mondania bizonyos mértékig elveiről és közös nevezőre^ kell hoznia. Ez az egységespárt egyetlen célja. Ezért nem elégíti ki az egységespárt a különböző irányokat, mert egyik sem találja meg benne 100 százalékig a maga kívánságainak érvényesülését. Mi sem vagyunk elragadhatva a mai helyzettől, azonban itt fő a közös nevező.« Tovább nem olvasom. A hadirokkantaknak, a hadiárváknak és a hadiözvegyeknek, a becsapott magyar keresztény társadalomnak milyen öröme telik majd egy közös nevezőben! Igérévi 'január hó 17-én, csütörtökön. hcűnk nekik: nem baj, magyar, minden mehet ugy, amint van, mi biztosítunk neked egy közös nevezőt és minden rendben van. Én csak erre értettem azt a kifejezést és ha nem ugy fejeztem volna ki magamat, mint ahogy szerettem volna, igazán bocsánatot kérek! Az előbb felolvastam Ulain Ferenc képviselőtársunknak (Lendvai István: Éljen Ulain!) az 1922. évi szeptember 16-iki ülésen elhangzott Kassandra-jóslását, amelyben szórói-szóra, etapról-etapra megjósolta azt, ami bekövetkezett. Akkor ellene irtózatos attakot intéztek, mert érezték, hogy kellemetlen elem, aki nincs megelégedve, aki nem tud belenyugodni a pái\drillbe, aki nyugtalankodik, kellemetlenkedik, akinek rémlátásai vannak, úgyhogy ki kellett lépnie abból a pártból. (Szijj Bálint: Nem azért kellett kilépnie, hanem a Rassay támadása folytán! — Zaj a baloldalon.) Rendben van, mélyen t. Nemzetgyűlés. Én nem vagyok hivatva, ezt a kérdést itt eldönteni, és ez a kérdés, valakinek egy pártból való kilépése a nemzeti élet szempontjából se nem oszt, se nem szoroz. Én ezt csak azért hoztam fel, hogy igazoljam, hogy itt volt az intő szó, amelyet meg kellett volna hallgatni, akárkinek az ajkáról hangzott is el és ha a leghalálosabb ellenségem mond is valamit, ami nemzetemnek, fajomnak, országomnak használ, azt a legteljesebb mértékben koncedálom, odamegyek mellé és azt mondom neki: támogatlak, ha ügyesebb, tudósabb és okosabb vagy, gyere, mentsd meg a hazát. Hiszen kötelessége lett volna a többségi pártnak meghallgatni és magáévá tenni azt az álláspontot, hogy a Jegyintézet nem lehet a bankok számára egy örökké kimeríthetetlen fejőstehén. Majd rá fogok térni arra is, hogy a keresztény-keresztyén kisgazdapárt miképen nyúlt a földmivelök hóna alá és miképen a bankokráeia hóna alá. (Kiss Menyhért : Csak a bankok hóna alá nyúlt !) Tegyük fel tehát, hogy megkapjuk a 250 millió aranyfrankot. Két esély van: vagy megkapjuk, vagy nem kapjuk meg. De tegyük fel, hogy megkapjuk. Később rá fogok térni arra, hogy mi lesz ennek a sorsa, de egyelőre tegyük fel azt, hogy megkapjuk. A mi közgaz dasági életünk beteg. Ugyebár, a pénz az értékmérő, egy hőmérő, amely a beteg lázát méri s én a korona állásából látom, hogy itten valami nincsen rendbem (Kiss Menyhért: A pesti zsidóbankok rontják! — Lendvai István: Állami asszisztenciával!) Arra is rá fogok térni, t. képviselőtársam. Tegyük fel, hogy megkapjuk a 250 millió frankot, bejön ide, bedug v juk vele a rést, rendbehozzuk az egész államháztartást, mert hiszen a kölcsön feltételei szerint máshova nem is szabad fordítani. De önök mindnyájan hallották, t. képviselőtársaim, a Danaidák hordójának történetét. Ha egy lyukas hordóba vizet merek, akárhogy merem is, a víz mindig ki fog belőle folyni. Hát nézzük meg, hogy segíthessünk az ország baján. Meg kell néznünk evégből, hogy mi volt itten az ok, amely ezt az országot valósággal kifúrt hordóvá tette és akármennyi munka, akármennyi igyekvés, akármennyi jóakarat volt is a gazda- és földmivestársadalomban, a kereskedő- és ipari társadalomban, a kisgazdákban és kisiparosokban, az országban minden elsenyvedi, a korona zuhant és zuhant mind mélyebbre. Két pénzügy min isteniek pénzügyi politikáját tanulmányoztam át, amennyire tehettem, az egyik Steine volt, a másik a francia Thiers-é. Mindegyik vesztett háborús állam
