Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-224
£32 A nemzetgyűlés 224. ülése 1924. eltolódások, amelyek annyira sújtják a kisembereket, és amelyek miatt, nem esoda, ha azok annyira zúgolódnak. így nem fogunk sohasem adómorált meghonositani. Igaz, hogy a pénzügy igazgatóságoknak nem állanak megfelelő számú emberek rendelkezésükre a községekben, s ezért a kormány figyelmét felhívom arra, hogy mindenütt egy adóügyi jegyző álljon a nép rendelkezésére, aki a népnek felvilágosításokkal szolgáljon, hogy a nép ne legyen fölösleges zaklatásoknak kitéve. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) A forgalmi adókkal is óriási módon zaklatják a népet. Valóságos hajszát indítanak a fináncok az emberek ellen. Mindezt pedig azért teszik olyan buzgalommal, mert a büntetés öthatodrészét kapják részesedés fejében. Mégis esak érthetetlen, hogy mig az állam a büntetésből csak egy hatodrészt kap. addig a finánc a büntetésnek öthatodrészét vágja zsebre. Ilyen módon nem teremtünk adómorált, csupán a spiclirendszert erősítjük.^ Hogy csak egy példára mutassak rá, annak igazolásául, hogy mennyi méltánytalanság történik a forgalmiadó kivetés terén, megemlítem, hogy kerületem székhelyén, Szentlőrincen egy kisgazda, aki a háborúban is becsülettel megállotta helyét, egy odavaló csizmadiát fuvarozott két ízben a vásárra, a fuvar fejében lábbelit készített magának. Nosza, megjelentek nála a fináncok és követelték a forgalmiadót. Hol van a forgalmi adókönyve, kérdezték. A kisgazda azt válaszolta, hogy ő nem fuvaros, nem foglalkozik iparszerüleg fuvarozással, de ha kell, megfizeti a három százalékos forgalmi adót. Ahelyett azonban, hogy forgalmi adót fizettettek volna vele. megbüntették adóeltitkolás miatt 95.000 koronával. Ha ilyen módon tesszük ki zaklatásnak a falu legbecsületesebb kisemberét, legjobb adóalanyát, akkor igazán csak tönkretesszük, ugy erkölcsileg, mint anyagilag Egy uj adóra kivánom még felhívni a pénzügyminister ur figyelmét, és ez a borfogyasztási adó. Vannak olyan községek, melyeknek határában óriási nagy szőlőterületek vaunak, viszont vannak olyan községek, amelyeknek határában nincsen szőlő, hanem a szőlőbirtokosok szőlői a másik község határában vannak. A pénzügyminister ur, mint tudjuk, a borfogyasztási adót, mint községi pótadót a községek rendelkezésére bocsátotta. Ennek következtében az az anomália áll elő, hogy mig az egyik község, amelynek határában sok szőlőterület van, bőven fedezheti háztartási költségeit, addig azok a községek, melyeknek határában nincs szőlő, nehéz helyzetbe jutnak. Ilyenképen a nagy uradalmak földjei felszabadulnak a községi terhek alól, — a borfogyasztási adót ugyanis mint községi pótadót vetik ki — ellenben a borfogyasztási adó minden kis szőlősgazdát igen nagy teherrel sújt. Ez nagyon aránytalan megadóztatás. Nem kétlem, hogy a pénzügy minister ur és az illetékes szakkörök ezzel nem a községi háztartás terheit akarták szaporítani, de nem látták előre a végrehajtás nehézségeit Kötelességemnek tartom azért, hogy itt, a nemzetgyűlés szine előtt, kérjem ezeknek a bajoknak orvoslását, Szabó Sándor t. képviselőtársam tegnapi beszédében rámutatott, hogy minél szélesebb körre szeretné kiterjeszteni a kisüstön való főzés engedélyezését. Nem akarok ismételten rámutatni arra, milyen gazdasági haszon származik a kisüstökből, de rá kell mutatnom, hogy a kisüstöknek szeszmérő-géppel való felszerelése milyen károkat okoz az országnak. Egyes helyeken az utak rosszasága vagy a nép szegénysége miatt nem évi január hó 17-én, csütörtökön. lehetett a kisüstöket szeszmérő-gépek kel felszerelni, ennek következtében az emberek nem főzhették ki cefréjüket, törkölyüket, ugy hogy ez a nyersanyag mind tönkrement. Ezáltal nemcsak a kisember, hanem az állam is károsodik, s hogy mekkora ez a kár, az kitűnik abból, hogy mig egy körzetben a múlt évben egy hónap alatt 1,700.000 korona volt a bevétel szeszadóból és állami részesedésből, most ugyanabban a hónapban, miután nem engedélyezték a kisüstön való főzést általányozás mellett, csak 700.000 korona volt a bevétel, emellett pedig rengeteg anyag el is pusztult. így azután nemcsak a termelők károsodtak, hanem az állam is károsodott. Remélem, hogy a földreform jégrehajtását a novella meghozatala siettetni fogja, rá kell azonban mutatnom itt is egy nagy hibára. Kerületem székhelyén, Szentlőrincen, már a múlt év májusában letárgyalták a kis házhelyek kiosztásának ügyét s annak ellenére, hogy a községben sok vasutastisztviselő és házhelynélküli kisember van, a kiosztást mind a mai napig nem hajtották végre. Ez óriási károsodást jelent a kisemberekre nézve, mert még akkor sokkal olcsóbban beszerezhették volna az építkezési anyagokat, de most a korona romlása folytán nem tudom, hogy hogy fognak tudni házat épiteni. A tisztviselők érdekében pedig azt kérem a t. kormánytól, hogy — ha már sokat nem is adhatunk — legalább vegye figyelembe a . közmondást : aki gyorsan ad, kétszer ad. Mert legtöbbnyire a tisztviselőknél az a baj, hogy olyan későn adatnak ki a rendeletek és olyan későn folyósittatnak az összegek, hogy mire odaér hozzájuk, már igazán alig van értéke annak a pénznek. Nagyon kérem a t. kormányt, hogy a rendeleteket iparkodjék oly időben kiadni, hogy a számfejtések és kiutalások kellő időben megtörténhessenek. A kisiparosok is sok zaklatásnak és^ megterhelésnek vannak kitéve az adózás terén. Ezek orvoslásán felül a t. kormány jóindulatát kérem a magyar kisiparosság részére az állami munkáltatásokba való bevonással és megfelelő hitelek nyújtásával, hogy őket a nehézségek legyőzésében támogassuk. Nagy gondját kell hogy képezze a kormánynak a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantaknak is e nehéz időkben való támogatása, segélyezése és nyugdíjaiknak a kellő mérvben való folyósítása. Különösen pedig egy dologra hivoni fel a t. kormány figyelmét: az Oroszországban rekedt hadifoglyainkra. Épen most foglalkozom egy kerületembeli Oroszországban levő hadifogolynak a visszahozatalával, aki nyolc éve fogoly már Oroszországban. Megrendítő levélben tudatja, hogy hányan vannak még ob T anok, akik nem birnak hazajönni. Ha már az államnak vagy a kormánynak nincs pénze arra, hogy hazahozassa őket, vannak családok itthon, akik ha tudnának ottrekedt gyermekeikről, bizonyára ugy, amint nekem megbízatást adott egyik választóm, hogy fiát hozzam haza, pénzt is bocsátauának rendelkezésre, — legalább annyit tegyen meg a kormány, hogy küldjön ki oda egy megbizottat, aki a még ottlevőket összeírja, mert sokan vannak olyanok, akik nem tudnak haza levelet küldeni, amint ezt ez a hadifogoly, akinek a fényképét is megkaptam Oroszországból, ezt megírja keserves levélben. Még egy óriási bajra kell rámutatnom, ami nálunk Baranyában van. Pécsett van egy árvizsgáló-bizottság, amely valósággal utazik a termelőkre. A t. Nemzetgyűlés bírálatára bizom, mondja meg az, hogy az az árvizsgáló-bizottság helyesen járt el akkor, amikor a községekben levő tejszövetkezetek és tejcsarnokok bérbeadásánál, azért, mert az árverésen — szabad árverésen —