Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

A nemzetgyűlés 223. alèse 192 tál történt a magyar koronának mesterséges depreeiációja. Értesülésem szerint a szálak Bécsbe vezettek ós a bécsi szálak kibogozása rendjén derült ki az, hogy az egész koronarontó érdekeltség székheye itt Budapesten van. (Zsirkay János : Gyalázat !) Ezeknek a szálaknak követése rendjén azután sikerült néhány egyént, akik elsősorban szerepeltek, mint ennek a becstelen üzletnek technikai végrehajtói, őrizetbe venni. A nyomozás során igen széleskörű machinációkról hullott le a lepel. Mondom, csak hírlapi közlésekre vagyunk utalva, de ezen hirlapi közlések szerint eddig már 43 cég szerepel kisebbnagyobb mértékben ebben az ügyben. Történtek letartóztatások is. És most térek rá arra az okra, amely miatt bátor vágyok interpellálni. Tegnap este ugyanis a letartóztatottakat egy külföldi állampolgár kivételével a rendőrség szabadlábra helyezte ós értesülésem szerint a bűntettesekkel szemben kizárólag csak kihágási eljárást indított. (Zsirkay János: Milliárdokat vittek ki az országból. — Kiss Menyhért: 200 milliárd korona kárt csináltak!) Pénzügyi körök számításai szerint, a lapok szerint rendelkezésre álló adatok alapján az elért haszon, amit ez a 43 cég és az egész koronarontó társaság ennek az egy akciónak következtében eddig zsebre vágott, körülbelül 200 milliárd magyar koronának felel meg. Ez egy olyan nagystílű bűnügy, amilyen talán ebben az országban még soha egyáltalán nem szerepelt és én csak megdöbbenéssel és megütközéssel tudom azt megállapítani, hogy a közvélemény és a sajtó ennek a jelenségnek nem tulajdonította eddig azt a jelentőséget, amely tényleg hozzáfüződik, mert hiszen a magyar korona lerontása nem egyszerűen pénzügyi jelenség, amit vállvonogatással lehet tudomásul venni, vagy elfelejtkezni róla. A magyar korona lerontása jelenti a magyar államgépezet, a magyar államháztartás tönkretételét, jelenti a magyar nép elpusztulását, jelenti a csecsemők élelmezésének lehetetlennétételét, jelenti a ruházatnak, szénnek, fának, zsírnak és minden elsőrendű szükségleti cikknek ugrásszerű megdrágítását, jelenti a külföld hitelének Magyarországgal szemben való megingását, jelenti országunknak külföldön való kompromittálását, jelenti az árulásnak egy olyan halmazatát ezzel a nemzettel szemben, (Ugy van! Ugy van! a balközépen és a jobboldalon.), amelyhez fogható árulást én a nemzet történetében nem ismerek. (Zsirkay János : És ez csak kihágás !) A politikai bűncselekményeknél és politikai árulásoknál néha talán lehet a jóhiszeműséggel, azzal védekezni, hogy az illető nem ismerhette és nem tudhatta előre cselekményeinek következményeit, ebben az esetben azonban semmiféle mentség nem forog fenn, mert aki ezeket a cselekményeket elköveti, egészen világosan tisztában van cselekményének következményeivel és épen ezekre a következményekre épiti fel a maga bűnös üzleti kalkulációját. (Zsirkay János: Negyven bankár kihágott az autójából !) Megütközéssel látom, hogy ezeket az embereket, akiknek helye a legelső akasztófán volna, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a balközépen.) szabadlábra helyezik, szerintem azzal a nevetséges indokolással, hogy a tőzsdén ne okozzon ez pánikot, vagy ijedelmet. Azt hiszem, hogy a magyar koronának, magyar értékeknek, a magyar nemzetgazdaságnak az okozza a vesztit, az okozza a pánikot, ha azt látjuk, hogy ilyen bűncselekményekkel szemben nem érvényesül az a brutális és kíméletlen erély, amire ezek az emberek igazán rászolgáltak. Akkor fog helyreállni a bizalom a tőzsdén, akkor fognak a magyar értékek valóban az őket megillető nívóra emelkedni, akkor fog ebben a nemzetben és a külNAPLÖ XIX . évi január hó 16-án, szerdán. ùHfè földön is a bizalom a magyar pénz és államgazdaság iránt helyreállani, ha ezek a becstelen bűnök statáriaíiter és irgalmatlanul a legelső 24 órában megtoroltatnak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a balközépen.) És azt is látom, hogj- tulaj don képen az egész nyomozás során az eljárás — legalább is egyelőre — csak azok ellen irányult, akik az ón tiszteletteljes nézetem szerint inkább csak eszközei, talán megfizetett adminisztrátorai és tisztviselői voltak ennek a bűnös merényletnek, de nem az. igazi haszonélvezői. Nekem nagyon feltűntek és rendkívül visszatetszőek azok a sajtókommentárok, amelyek ezzel a bűnüggyel kapcsolatban a sajtó egy részében napvilágot láttak, amelyek azt magyarázzák, hogy tulajdonképen a nagybankok nem is tudják kontrolálni azt, hogy üzletfeleik ajánlanak-e ki külföldre magyar koronát, igen vagy nem, hogy egy olyan nagy apparátusban ilyesmi mindig megtörténhetik és azért annak az intézménynek vezetősége felelősségre nem vonható. Anélkül hogy a pénzintézetek technikai adminisztrációjával tisztában lennék, bátor vagyok leszögezni azt az álláspontomat, amelyet azt hiszem ebben a Házban mindenki kivétel nélkül osztani fog, hogy a mai helyzetben minden egyes pénzintézetnek, minden egyes gazdasági vállalatnak kutyakötelessége gondoskodni arról, hogy ilyen bűnös üzelmek az ő apparátusukon keresztül le ne bonyolittassanak. (Helyeslés jobbfelől.) Itt nincs mentség, itt nem lehet a technikára hivatkozni, semmiféle fejlett technika nem lehet mentség arra, hogy a magyar koronának tudatos és gaz lerontása árán ennek a nemzetnek utolsó megmaradt csekély értékeit és legutolsó betevő falatját pimasz módon eltőzsdézzék. (Zsirkay János: Kormánybiztost a bankok ellenőrzésére! — Rupert Rezső: Nem ér az semmit! Bendes kormány, becsületes kormányrendszer, tisztességes kormányrendszer keli! — Kiss Menyhért: Más pénzügyminister ! —- Zaj.) Felszólalásomnak ma egyelőre más célja nincs, mint az illetékes körök figyelmét erre a jelenségre teljes nyomatékkal és súllyal ráirányítani, és a t. Nemzetgyűlésnek, azt hiszem, osztatlan felfogását éhben a kérdésben kifejezésre juttatni, amely nem egyébb, mint valamennyi bűnösnek, kis és nagy bűnösöknek egyformán, irgalmatlan kinyomozása, letartóztatása, és a legsürgősebben, ha lehet stataliater való, elitéltetése. Ha egyszerűen kihágásnak minősíttetnék ez a súlyos, államellenes bűncselekmény, mely egész állami és társadalmi életünk alapjait rázza meg, és ha ennek folytán az nevetséges módon büntettetnék, ez egyenes biztatás számba menne minden más gonosztevőnek, minden más hasonló szándékú egyénnek ilyen cselekmény elkövetésére, (Ugy van! Ugy van! a középen.) mert hiszen jobb üzletet akkor Magyarországon ennél csinálni nem lehet. Hiszen az illetők ebben az esetben csak kihágási büntetést reszkiroznak meg, a kihágásnak pedig semmiféle dehonesztáló, diffamáló jellege nincs, az semmiféle nyomokat az illető magánéletében vissza nem hagy. Mert kérdem, vagyunk-e sokan ebben a házban olyanok, akik életünkben kihágást még nem követtünk el. Azt hiszem, nagyon sokan vannak, akik azt mondják erre: bizony én is követtem el kihágást. Az ilyen bűntettet nem lehet kihágásnak minősíteni, mert a kihágás egy talán önfeledt pillanatban elkövetett nagyon könnyű, a legkönnyebb jellegű megsértése a jogrendnek és az államrendnek, ez a bűncselekmény pedig, — mint voltam bátor rámutatni, — az államéletnek alapjaiban való ^megtámadása, és igy súlyosabb, mint a lázadás bűncselekménye. Midőn tehát az igen tisztelt kormány figyelmét ezekre a jelenségekre felhívom, és megüt-