Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-223
220 A nemzetgyűlés 223. ülése 1924. évi január hó 16-án, szerdán. niszter: Hát ki rendelkezik? — Rupert Rezső: A hitelezők, akiknél le van kötve l — Drozdy Győző: Ki vesz meg: olyan földet, amelyikre rá van kebelezve egy ilyen zálog? — Rupert Rezső: Olvasd fel mégegyszer nekik!) Neai vagyok hajlandó ezt mégegyszer felolvasni. SSapienti sat! Méltóztassék ezt alaposan elolvasni, s akkor azt hiszem, igen tisztelt képviselőtársaimnak is az lesz a véleménye, ami az enyém, (Drozdy Győző: Ebből nem lesz törvény! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem jó előre ígérgetni és fogadkozni! — Drozdy Győző: A földet igazán nem engedjük! A nemzet kenyere! — Szabó István (nagyatádi) íoklmiveiésiigyi minister: És én engedem! — Rupert Rezső: A minister ur nem is tud róla! — Szabó István (nagyatádi) toldniivelésügyi minister: Nem Indok róla! Majd a képviselő úrtól kérdezem talán, hogy a földet engedem-e ?! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Drozdy Győző: A földet nem engedjük!) Drozdy képAáselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán : A közbevetett mondatból minden logikusan gondolkozó ember azt következteti, hogy ezt az a bizottság nem is kívánta. Azt mondja a közbevetett mondat: (Olvassa.) »Amint azt egyébként a magyar kormány javasolta« ; tehát a magyar kormány jött ezzel az ideával, az ajánlotta fel önként, máskülönben ebben az okmányban ez nem foglaltatnék benne. (Rupert Rezső : Azért nem tették közzé ezt az okmányt idejében ! — Zaj jobbfelol. — Tehát lígy látszik a kormány felelős azért ! — Zaj a Ház minden oldalán. Ellenmondások jobbfelol.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Drozdy Győző : Tessék Bethlent értesíteni Londonban, hogy ezt töröljék !) Horváth Zoltán: Ha a földmivelésügyi minister ur komolyan akarja a földbirtoknovella végrehajtását, általában a földbirtokreformot, akkor minden erejével küzdenie kell ez ellen, hogy legalább azzal a csekély kis ingatlannal, azzal a csekély kis földbirtokkal, amit vagyonváltság címén leadnak, szabadon intézkedhessünk, mert hiszen, ha még ezzel sem rendelkezhetünk szabadon, — hiszen olyan nehezen adják le a t. nagybirtokos urak azokat a földeket, mindent megmozgattak, hogy a minister ur novellával volt kénytelen idejönni, hogy végre abból az elhanyagolt földbirtokreformból valami is legyen — akkor nagyon is kötelessége a földmivelésügyi minister urnák ez ellen ágálni és mindent megtenni, hogy ez törvénnyé ne váljék, ez maradion ki a zálogjogok közül és erre ugyanez az okmány módot is ad. Nemcsak ezek az állami bevételek vannak itt lekötve és nemcsak ezek a vagyonváltságföldek, hanem van még ennek az okmánynak egy kritikus pontja is, ahol még mennybeli jussunkat is lekötötték. Azt mondja ez az okmány (olvassa): »Azt javasoljuk tehát, hogy a kölcsön zálogakép a magyar államnak bizonyos bevételei köttessenek le, azzal a kikötéssel azonban, hogy szükség* esetén további bevételek használtassanak fel ugyanerre a célra, hogy a zálogjogok értéke támogatást nyerjen az orvoslásnak és az ellenőrzésnek ebben a jelentésben kifejtett programjával.« Ebben, t. minister ur, még az a veszély is rejlik, amit mi még előre nem tudunk most, hogy mi lesz lekötve és azt önök kénytelenek lesznek ratifikálni előre, ez a többség kénytelen lesz felhatalmazást adni a kormánynak, hogy ezentúl minden törvényhozási megkérdezés nélkül, kizárólag a főbiztossal lekösse minden jövedelmünket, minden vagyonunkat ennek a 250 millió koronás kölcsönnek biztosítására. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez egyikből is kikerül, tehát nem veszélyezteti a többit! — Rupert Rezső: Azt hiszi a minister ur, hogy ez olyan egyszerű kérdés ! — Egy hang jobbfelol : A képviselő ur meg mnolyan nagy politikát akar belőle csinálni ! — Rupert Rezső : Tessék tisztességes progresszív adózást csinálni, ebből kitelik a kölcsön! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Horváth Zoltán : Ezek olyan fontos momentumok, amelyek valósággal megdöbbentők. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelol.) Ezekkel valahogyan foglalkozni kell és igazán a nemzet és az ország fenmaradásának érdeke volna, hogy valamikép enianeipálniok kellene magukat a párt kötelékei alól. Ezt valahogy ugy a pártokon felül állónak kellene tekinteni. (Egy hang jebbfelől : Ebben igaza van, azt mondjuk mi is! — Drozdy Győző: Tessék megcsinálni ! — Dénes István : Ugy is kezeli a kérdést, nem támad senkit ! — Barthos Andor : Tessék ott kezdeni, mi hajlandók vagyunk folytatni ! — Drozdy Győző : Mi ugy is kezeljük ! — Zaj. Elnök csenget.) Ezt tehát t. képviselőtársaim ne tekintsék pártérdeknek, ezt tekintsék az ország és mandannyiunk érdekének. (Ugy van ! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Ne segítsék elő Önök, hogy ilyen katasztrofális intézkedéseket önök a votuniukkal a Corpus Jurisba beiktassanak. (Neubauer* Ferenc közbeszól.) T. képviselőtársam, ha helyesnek találja, akkor cselekedjék aszerint, szavazza meg, de különösen furcsának találom t. képviselőtársam részéről ezt a kijelentést, mert hiszen ugy tudom, hogy a földbirtoknovella előadója ön, tehát itt az ön cirkulusai vannak akadályozva. (Szabó Istv'án (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az nem fogja akadályozni a földbirtokreformot !) Önnek, igen tisztelt képviselőtársam, ez ellen tehát legalábbis illenék tiltakoznia, ha nem is szavaz ellene. (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Dénes István: Miért nem adják oda az állami birtokokat, miért csak a vagyonváltságföldeket 1) Most egyelőre elérkeztem a külföldi kölcsön hetedik etapé jához, az ötödik külföldi úthoz, a londoni úthoz. (Kiss Menyhért: Menynyibe kerül ez az ötödik ut?) Most künn vannak Londonban, ott tárgvalnak. de amig ők ott tárgyalnak, a ki seilten te fürge diplomáciája, a kisentente rátermett külügyminiszterei elintézik az ügyet. (Kiss Menyhért: Benes előre ment!) Azok, t. képviselőtársaim, tudják, hogy hol kell az ügyet megfogni, azok értenek a diplomáciához, azok, mielőtt valamit perfektuálni akarnának, már előre megpuhítják az illetékes esryéneket, és így előkészítve viszik az ügyeket döntésre. Mi ezzel szemben egészen naivul állunk itt, s körtáviratokat intézünk a hatalmakhoz, a régi császári és királyi diplomatáink hiradásai alapján. Méltóztassanak elgondolni, hogy micsoda rettenetes konzekvenciákkal járhat az olaszjugoszláv kérdés. Eddig legalább a külföldi kölcsönnel kapcsolatban ügy láttuk, hogy Olaszország* szimpátiával viseltetik irántunk, sőt a, külföldi kölcsön egyes fázisánál segítségünkre is volt, de a mostani híradások szerint az olaszjugoszláv szerződés szerint a két állam, között
