Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

A nemzetgyűlés 223. ülése 192* ki a kormány. (Berki Gyula: Bár egy évvel előbb lehetett volna kimennie! — Rupert Rezső: örülök, hogy már elismerik!) Tehát ott atmoszférát akart teremteni a tisztelt ministerelnök ur a külföldi kölesönre nézve, (Rupert Rezső: De nem sikerült neki ! — Csontos Imre: Az elég baj !) azonban ez az atmoszférateremtés megint csak a mi hátrányunkra ütött ki. A ministerelnök ur körülbelül egy hónapot töltött ott, szeptember 1-től szeptember 28-ig volt kint és ez idő alatt alkalma volt a cseh külügyministerrel több ízben tárgyalni. (Berki Gyula: Nem ott volt!) Ennek a tárgyalásnak nem a jó atmoszféra megteremtése lett az"eredménye, hanem egy politikai levetkőzés, (Barthos Andor: Haljuk már azt a levetkőzést! Erre igazán kiváncsiak vagyunk!) amennyiben a kezeink közt levő kommüniké szerint azt mondják, hogy a genfi tárgyalások eredményei a következők (Felkiáltások a báloldalon: Halljuk! Haltjuk! Olvassa): »A határincidensek elkerülésére közös egyetértésben egységes szolgálati szabályzat állapítandó meg a határőrség részére.« Megegyeztek továbbá abban, hogy azok a személyek, akik a határon lefolyt legutóbbi üldözések alkalmával megsebesültek, (Berki Gyula: Olvastuk annak idején!) kielégítő módon kártalanitandók, úgyszintén kártalanitandók annak a cseh-szlovák határpénzügyőrnek rokonai is, akit annak idején megöltek. A cseh-szlovák kormány viszont késznek nyilatkozott arra. hogy azokat a retorziós intézkedéseket és rendeleteket, amelyek oly magyar állampolgárok ellen irányulnak, akiknek a legutóbbi határincidensek alkalmával a Cseh- szlovák köztársaság területét el kellett volna hagyniok, revideálja. Megállapodtak továbbá abban, hogy hasonló módon járnak el, mint ahogy annak idején a Németországgal felmerült hasonló nehézségek esetében eljártak. Nézetváltás volt a két állam közt a kötött kereskedelmi szerződés és ama konvenció ratifikálásáról, amely a helyi határforgalomra vonatkozik stb. stb. És még egy megegyezés jött létre arra vonatkozólag, hogy minden propagandát, amely a jó szomszédi viszonyt megakadályozhatná elnyomnak. (Héjj Imre: Kölcsönösen!) A kölcsönre vonatkozólag pedig azt mondják: Bethlen István gróf és a kis-entente képviselői között Genfben folyt tárgyalások ama részéről, mely a külföldi magyar kölcsönre vonatkozott, a legrövidebb időn belül kimeritŐ kommünikét adnak ki. (Barthos Andor: Hol itt a levetköztetés! Halíjuk a levetköztetést! — Bogya János: Nem levetkőzés, hanem közeledés Csehországhoz! — Zaj. Elnök csenget) T. Nemzetgyűlés! Ez a kommüniké igen szomorú bizonyíték amellett, hogy Bethlen István gróf kiment oda atmoszférát teremteni és tulaj donkép igen sok olyan jogról mondott le és olyan dolgot intézett, amelyek értékek lehettek esetleg a mi kezünkben; de a ministerelnök ur mindenről előre lemondott, (Ellenmondások jobbfelől.) még mielőtt a külföldi kölcsönre vonatkozólag elvi megállapítást kötött volna. Hiszen ebben a kommünikében az van, hogy majd a külföldi kölcsönről csak azután fognak tárgyalni. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Tehát először Benes lefölözte azt, ami lefölözhető volt és azután Ígérte, hogy a külföldi kölcsönről majd tárgyalni fog. (Héjj Imre: De ha Prágába ment volna, nem lefölözte volna-e le ott is az ön állaspontja szerint?) T. képviselőtársam, én igazán nem vagyok berendezve arra, hogy itt külön-külön minden egyes képviselőtársamnak, aki nem szerencséltetett délelőtt a jelenlétével újra elmondjam mindazt, amit már délelőtt elmondtam. (Héjj Imre: Itt voltam, csak nem értem a logikai összefüggést!) Méltóztassék utána nézni és meg fogja találni a évi január hó 16-án, szerdán. 215 logikai összefüggést. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egyébként megjelent aztán az a bizonyos kommüniké is, tehát az atmoszférás kirándulás eredménye. Ez is elég szomorú. Ezen sincs mit örülni. Ez a kommüniké azt mondja: a magyar kölcsön ügyéről, melyben Genfben Cseh-Szlovákia, Románia és Jugoszlávia képviselői egyrészről, Bethlen István gróf Magyarország képviselője másrészről tárgyaltak, megnyilvánult az elvi készség, a közreműködés arra, hogy Magyarországnak lehetővé tétessék a magyar pénzügyi helyzet szanálása végett a külföldön hosszú lejáratú kölcsön megkötése, amelyből a jóvátételek számára levonás nem történnék. Most azután hozzáteszi a kommüniké: a biztositékok és ellenőrzés feltételeit valamennyi érdekelt fél^ együttesen állapítja meg. Ez alapon a népszövetség pénzügyi programmât dolgozna ki, amelyet azután végleges jóváhagyás céljából a jóvátételi bizottság elé terjesztenének. Időközben tovább folytatják a tárgyalásokat a kölcsön biztosítékairól, ellenőrzéséről, valamint a többi még el nem intézett kérdésekről. (Berki Gyula: Ezt mindenki elolvasta annak idején!) Tehát, ugyebár, nyilvánvaló, hogy mindazzal az ellenértékkel szemben, amelyet ott gróf Bethlen István atmoszféra-nyerés céljából leadott, semmit sem kaptunk, mert hiszen in merito — érdemben — tulajdonképen a legkritikusabb kérdések eldöntését későbbre hagyták. Hát képzelhető-e a külföldi kölcsön ügyében kritikusabb és fontosabb kérdés, mint a biztosítékokról, az ellenőrzésről való tárgyalás? Hiszen itt lehet belemarkolni egy állam szuverenitásába, egy állam függetlenségébe, itt az ellenőrzésnél és a biztosítékadásnál lehet azt megbénítani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A legkritikusabb pontok tehát a jövőben is itt vannak. Ezután 1923, szeptember 29-én a Népszövetség tanácsa foglalkozott a magyar külföldi kölcsön ügyével, miután annak tárgyában a kisentent most már, hogy ez az elvi jelentőségű határozat, illetőleg megegyezés megtörtént, jegyzéket adott be hozzá. A Népszövetség tanácsa is, — bár, mint többször emiitettem, nem autentikus az zálogjogok felfüggesztésére, — olyan határozatot hozott, amely magyar szempontból egyáltalán nem kielégítő. Azt mondotta, hogy a pénzügyi bizottságot ós a titkárságot bizza meg, hogy kezdje meg az előkészítő munkálatokat abból a célból, hogy Magyarország pénzügyi kérdéseivel és a külföldi kölcsön ügyével a népszövetségi tanács legközelebb foglalkozhassak. Kimondották azután, hogy erre az ülésre Magyarországot is meg fogják hivni. Meg kell jegyeznem, hogy^ a trianoni békeszerződés 4. §-ának 4.^ bekezdése értelmében a Népszövetség tanácsa jogosított a magyar külföldi kölcsönnel foglalkozni, mert hiszen mindazzal jogosított foglalkozni, ami a világbékére vonatkozik. Továbbá: a békeszerződés szerint a Népszövetség tanácsa minden határozatát csak egyhangúlag hozhatja; ha tehát bármelyik is a jelenlévők közül kontradikal, nem-mel szavaz, a javaslat határozattá nem emelhető. Igen problematikus tehát a Népszövetség szimpátiája is, mert hiszen a Népszövetségben is benne van a kisentente képviselője és ha ő véto-t mond, az összes munka, az egész dolog, ugyebár, tulajdonképen kútba esett. Ezek szerint tehát, bármilyen szimpatikus is a Népszövetségnek e döntése reánk nézve, tulajdonképen efemer valami. Bethlen István gróf genfi útjával elérte azt, hogy a jóvátételi bizottság által kiküldött magyalosztály 1923. október 16-án ismét elővette a külföldi kölcsön ügyét és miután 1923 október 17-én, vagyis másnap összeült a jóvátételi bizottság, ahhoz a javaslatát be is terjesztette. A magyar