Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-223

À'nemzetgyűlés 223. ülése 1924. évi január hó 16-án, szerdán. 207 nak, végre is teritékre kellett volna kerülni. (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy Ernő: A sibereknek, hadiszállítóknak!) És ha niost külföldi kölcsönért megyünk, ezt majd megint az államnak abból a jövedelméből fogják fizetni, amelyet a szegénység fizet, a forgalmi-, a jövedelmi- és a kereseti adóból. (Igaz! Ugjtj van! a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: A forgalmi adót ezért fogják felemelni! — Propper Sándor; A fehér cukron rágódnak mindig! Majd megint emelik az árát! — Dénes István: Megcsinálják a gabonaforgalmi adót! A vámokat is emelik! — Zaj.) Van azután a külföldi kölcsön szükségességéről még egy negyedik felfogás is, (Propper Sándor: Az Alföldi Brigád is sok pénzbe kerül! — Peyer Károly: Majd ingyen dolgoznak!), amely felfogást a minister elnök ur legutóbbi felszólalásában pendített meg, amikor azt mondotta, hogy a jóvátétel kezdett aktuálissá válni, ennélfogva szükséges volt ezt megelőzni, tehát kimegyünk a külföld elé, a kompetens reparációs bizottság elé és kitárjuk a sebeinket, hogy: nézzétek a sebeinket, hát ©gy ilyen nyomorult, lerongyolt országtól csak nem kivántok reparációt, jóvátételt^ Ezek után t. Nemzetgyűlés, méltóztassanak e négy felfogás közül választani. Melyik közeliti meg az igazságot, melyik volt az igazi oka annak, hogy ezt a rettenetes kérdést és különösen eredményeiben rettenetes kérdést a kormány felvetettel A magam részéről a legtalálóbbnak és az igazságot leginkább megközelitőnek azt a felfogást tartom, hogy ez a kormánypárti összecsapni készülő energiáknak levezetését célozta. (Ugy van! a. szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Hatalom-mentés! — Zaj jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, majd igyekszem az uraknak emlékezőtehetségét kronologikus sorrendbe rávezetni, hogy ez az álláspontom valóban megközelíti az igazságot vagy legalább is legközelebb jár az igazi okhoz. 1923 április 6-án a Magyar Távirati Iroda határozott cáfolatot adott ki, hogy gróf Bethlen István és Kállay ministerek Londonba készülnének. De ekkor már — ha méltóztatnak emlékezni — régóta emlegették, hogy az egységespártban valami nincsen rendben, hogy az egységespártban a különböző világnézletek összeütközésre készülnek. láttunk itt kottériákat, láttunk összebujtásokat, láttunk titkos tanácskozásokat, hirlapi cikkeket, (Bogya János: Kacsákat !) azonkivül hiradásokat amelyek szerint az egységespártban óriási küzdelemre készülnek. Nagyatádi ma Gömbös-párti volt, Nagyatádi, holnap Bethlen-párti lett és a jó Isten tudja, sok mindenféle ilyen összeviszszaságot hirdettek. (Erdélyi Aladár: Ti tudjátok, mi nem tudunk róla!) Azt mondották, hogy a párt zöme a kormány egynéhány tagjával nincs megelégedve. (Rassay Károly: Nem is nagyon csodálom!) Különös kitüntetésben részesítették ebben az irányban Klebelsberg Kunót és Kállay Tibort, akiket alkalmat;lannak tartottak arra, hogy a tárcájukkal járó hivatalt betöltsék. És szó is volt akkor arról, hogy ezekre a tárcákra vonatkozóan bizonyos változás áll be, hogy Kállay elkedvetlenedett, hogy Kállay tárca ját ott fogja hagyni. (Kiss Menyhért: Soha! Felkiáltások jobbfelől: Nem! Nem! Soha! — Rassay Károly: Hát még az adózók, azok hogy elkedvetlenedtek!) 1923 április 12-én az egységespárt kritikus értekezletre gyűlt össze. (Rassay Károly: Nohát erre csak tetszik emlékezni, mert én nem emlékszem rá!) Ezen a kritikus értekezleten kellett volna összeütköznie Gömbösnek és Bethlennek; itt kellett volna eldőlnie annak a lanszirozott dolognak, hogy vájjon az egységespártban Gömbös bir-e többséggel vagy pedig Bethlen. Friedrich István: Ha Gömbös lett volna a ministerelnök, neki lett volna többsége, ez biztos!) A titkolt egyenetlenségnek akkor kellett volna kirobbannia, (Erdélyi Aladár: Miért kellett volna!), azonban most már tudjuk, hogy Gömbös valami kiváló nagy tekintélyű befolyások nyomán déferait, (Rassay Károly: Ha zárt tárgyalás volna, megtiltanám, hogy folytassa! — Erdélyi Aladár: Halljuk! Érdekel bennünket, mert nem tudunk erről!) és ekkor ez a szétszaggatás nem következett be. (F. Szabó Géza: Nagy fájdalmadra!) Gömbös akkor azt mondotta, hogy ennek a kormánynak^ abszolúte semmiféle célkitűzése nincs gazdasági szempontból, tehát ő egységes gazdasági programmot óhajt, látni szeretné azt, hogy ez a kormány az ország talpraállitása érdekében gazdasági és pénzügyi téren mit fog tenni. Egyébként lojálisán kijelentette Gömbös Gyula a következőket: »A ministerelnök keresztény fajvédelmi gondolatát sohasem vontam kétségbe«. A különbség kettejük között csak később születvén, a keresztény eszme harcosa csak később lehet. Egyébként pedig gazdaságpolitikai akciót sürgetett, mint ahogy mondottam. (Propper Sándor: Szegeden oktc<brista volt Bethlen! — Rupert Rezső: Az egész társaság köztársasági párt volt!) Gömbös ezen beszédének meg is lett az eredménye. Másnap a Magyar Távirati Iroda a lapok utján a következőket kürtölte világgá, mint a kormány gazdasági programm3 át. A kormány gazdasági programra ja, amelyet Gömbös akkor kiforszirozott, a takarékosságon sarkallott, tehát a gerince a uakarékosság lett volna. Ez a takarékosság pedig a lapok hiradása szerint megoldatott volna egyes állami üzemek esetleges bérbeadása, a hatósági ellátás redukálása és a tisztviselők létszámának csökkentése utján. Ezzel a gazdasági akcióval gondolták az ' államháztartás egyensúlyát helyreállítani és gazdasági életünket szanálni. Gömböst és társait a kormány által kilátásba helyezett ez a gazdasági Programm •— amely, valljuk meg őszintén, nem g-azdasági programm, csak egy takarékossági gesztus volt — nem elégítette ki, tehát tovább forrongtak a pártban. Ekkor már széltébenhosszában beszélték, hogy Gömbös és társai nem szerelhetők le s ekkor jutott Bethlennek eszébe a mentő gondolat, a külföldi kölcsön. Azért jutott ez Bethlen eszébe, hogy az egységespárt egységét megmentse. (Csontos Imre: Csak az a baj, hogy nem találja elhinni a világ!) A külföldi kölcsön kérdése — méltóztassanak utánanézni annak, amit mondok — hivatalosan 1923 április 28-án jelent meg a nyilvánosság előtt. Április 28-án a ministertanács ülést tartott és ezen a ministertanácson Kállay Tibor memorandumot terjesztett elő

; mely azt célozta, hogy a jóvátételi bizottságtól a zálogjogok felfüggesztését eszközöljék ki, hogy azután ennek alapján a magyar pénzügyek és államháztartás szanálása érdekében a külföldi piacon kölcsönt vehessenek fel. (Friedrich István: Áprilisi gondolat volt!) Ez a gondolat fenomenális, elsőrendű gondolat volt, mert azzal nemcsak az egységespártot sikerült ám leszerelni, hanem koturnusokban, augorok módjára az ellenzéki vezéreket is félrehívták a lágy elnöki szobába és ott titkon, suttogva azt mondották az ellenzéknek, hogy a kormány nagyot készül cselekedni, hogy a kormány ki