Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-222
À nemzetgyűlés 222. ülése 1924. hogy a régi, kipróbált szakerőket kezdik elbocsátani. INIem mindenkinél mér azonban egyformán az államvasút és ez a rendszer. Itt van például egy másik szocialista, ^helyesebben mondva, egy kommunista, ennek már nem mér ilyen szigorúan ez a rendszer. (Kováts-Nagy Sándor : Egy szocialista, illetve kommunista ! — Peyer Károly : Mindenkinek a megítélésére bizzuk l — Kuna P. András : Végkövetkeztetésben ugyanaz ! — Rothenstein Mór : Nem azt mondta, hogy illetve ! Tessék figyelni ! — Kováts-Nagy Sándor : Hát mit mondott ? —- Rothenstein Mór : Azt mondta : Jobban mondva kommunista ! — Kováts-Nagy Sándor : Ez még rosszabb ! Helyes, én elfogadom !) Igen t. képviselő ur, ha ön azt hiszi, hogy ezekkel az apró viccekkel ezt a nagyon veszedelmes kérdést egyszerűen elintézheti, akkor nagyon csalódik a képviselő ur. (Kováts-Nagy Sándor: Tessék hátrafordulni és ott magyarázni !) Én nem nézek semerre, hanem felhivom a t. Nemzetgyűlés figyelmét azokra az igazságtalanságokra és azokra a kétféle mértékelésekre, amelyek ebben az országban történnek, s különösen felhívom az ön figyelmét, képviselő ur, aki magánbeszélget s folyamán X esetben igért nekem tárgyilagosságot és ehhez hasonló jókat, (KovátsNagy Sándor : Én az is vagyok : tárgyilagos ember !) Egy épületes dolgot olvastam (olvassa) : »A kommün kikiáltásakor a kereskedelemügyi ministeriumból a vasutügyek átmentek a belügyi népbiztossághoz. Kelety Dénes, aki a kereskedelemügyi ministeriumban a Máv-ügyosztály vezetője volt, uj főnökéhez, Landler Jenő népbiztoshoz, tisztelgő küldöttséget vezetett. Kelety beszédét igy kezdte: Tisztelt népbiztos elvtárs ! Engedje meg, hogy én, aki máigyermekkoromban együttéreztem a proletariátussal... Itt azután Landler népbiztos megakasztotta a szónokló urat és gorombán ráförmedve, azt mondta neki : Elég ! Elég ! Ki innen, szemtelen fráter !« Ebből tehát világosan látszik, hogy ez a rendszer nem mindenkivel bánik el egyformán. Az egyik ember, aki gyermekkorában felfedezte már, hogy ő a proletariátussal együttérez, aki tehát szívesen vetette oda magát ennek a rendszernek szolgálatára és támogatására, ebben a rendszerben, mint már többszörösen megmondtuk és bizonyítgattuk, igen nagy fiu lehet, ellenben egyszerű, tisztességes munkásemberek, mert magukat bátran, becsületesen szocialistáknak nevezik, üldözött vadakká válnak. összefoglalva beszédemnek ezt a részét, a következőkre figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést. Abból a tényből, ami itt a kölcsönnel kapcsolatban történhetik, — akarom hinni, hogy nem fog megtörténni, de az eddigiekből, sajnos, azt kell hinnem, hogy meg fog történni,— a magyar ipar és kereskedelem aláásásával igen veszedelmes helyzet fog előállani. A leszerelendő hivatalok alkalmazottai és mindazok, akik egyéb intézményeknél felesleges munkaerőkké válnak a létszámcsökkentés folytán, eddigi tapasztalataink szerint, legkönnyebben és leg-biztosabban az iparban és kereskedelmben tudnak elhelyezkedni. Ha tehát a külföldi kölcsön kapcsán az a kettős tény állna elő, hogy az ipar lecsökkentődik, viszont az alkamaKottakat tömegesen bocsátiiák el, akkor én nagyon félek attól, hogy olyan veszedelmes helyzet fog majd előállni, hogy a kormány maga fogja megcsinálni önmagának a kicseppent méltóságos urak és nagyságos urak évi január hó 15-én, kedden. 187 kontra-ellenforradalmát. (Mozaás a balközéven.) Mert én nem tudom elképzelni azt. hogy ezek az alkalmazottak el fognak tudni helyezkedni a földbirtokoknál, mert nem szakemberek. A földbirtokreform-törvény alapján nem is igen kaphatnak kisbirtokot, nem is értenek annak megműveléséhez. Botosispáunak pedig — ugyan ennek sok elmenne — nem lehet mind alkalmazni, mert annyi botos ispánra az egész világon sincs szükség, mint a mennyi botos ispán ennek az oktalan politikának következményeképen lesz. T. iNiemzetgyülés ! A magam részéről igen szerettem volna, ha, mielőtt külföldi kölcsönért mentünk rengeteg költséggel és megalázkodással, ezt megelőzőleg idehaza egy kicsit mélyebben széttekintettünk volna a saját portánkon és megnéztük volna, hogy miből mit lehet itt még teremteni és^ kivasalni. Tudomásom szerint ennek az országnak rengeteg olyan vagyona van, amely részben nem működik kellő eredménnyel, részben pedig nem hogy nem működik kellő eredménnyel, hanem mellyel egyenesen lehetetlen és soha el nem fogadható módon, szinte bűnös könnyelműséggel gazdálkodnak. (Lendvai István : A bárokban meg az autókban működnek ! A sibervagyon ! Valljuk csak meg nyugodtan !) és hihetetlen vagyont emésztenek föl a közvagyonból. Itt van a magyar államvasút. Magyarországnak legnagyobb ipari üzeme ez. Az egyik verzió szerint 100 milliárd korona deficitje van, a másik verzió szerint 63 milliárd, a legutóbbi hivatalos jelentés szerint pedig, amely a Távirati Irodán keresztül látott napvilágot, bizonyos forgalmiadók beszámításával is 14'5 milliárd korona deficitje van. Minthogy azonban a forgalmiadó nem a vasúté, mert az ott csak átfutó tétel, amelyet be kell fizetni az adópénztárba, igy a közzétett számítás alapján is 63 milliárd korona deficittel küzd a vasút. Természetes ugyebár, hogy ezt nem lehet örökös tarifaemelésekkel, ami azután ebben az országban a megélhetést teszi tönkre, eltüntetni, hanem az államvasutak részére szükséges anyagoknak időszerű és okszerű beszerzésével; továbbá nem a vasúti munkásoknak, vasúti fékezőknek és vasúti baktereknek, ezeknek a hasznos elemeknek az elmozditásával, a létszámcsökkentés folytán való elbocsátásával, hanem az igen nagyfizetésű, és túitengésben levő maga"srangu hivatalnokok nyugdíjazásával lehetne szerintem ezt a kérdést annyira, amennyire, szanálni. Ha egy privát vállalatnak volna < kkora hatalom a kezében, ki tudja, hány milliard nyereséget tudna kimutatni évente azokkal a befektetésekkel, amely befektetésekkel a Máv. ezt a rengeteg deficitet csinálja. Itt van továbbá a majdnem 50.000 holdra rugó állami birtok, mely csak 58 millió korona hozadékot mutat fel, Erről a birtokról az a hir, hogy ez mintaberendezésü birtok, olyan felszerelésű birtok, amilyen ebben az országban nem sok van. Nem tudom, miben leli magyarázatát az, hogy ez a hatalmas nagy birtok, amely ma olyan kunjukturális időben él, amidőn minden kicsiny birtok meg tudja találni a maga számitásait, amikor a földbirtok soha nem álmodott helyzetbe jutott, versenj'képessé lett más foglalkozási ágakkal szemben, akkor 50,000 holdas birtok csak 58 millió korona hozadékot adjon. (Kováts-Nagy Sándor: Milyen birtokok?) Állami birtokok adják ezt a pénzügyminister ur jelentése szerint. (Kováts-Nagy Sándor: Most már megváltozott!) Miskolc városának van egy vörös Bugyik nevű 300 holdon aluli birtoka. Kétségtelen, meg-