Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-222
174 r A nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden-. nak a szarvakat î) K. ro. f. Pán e. k. szolgabíró mint rendőri büntetőbiró.« Sokféle leleményes szolgabírói végzéssel volt már alkalmunk megismerkedni, hiszen a szervezkedés terén, amint emiitettem, gyakran találkozunk ilyen végzésekkel, de ehhez hasonlót, amikor a tagdíjak szedését koldulásnak minősítik és mint koldulókkal járnak el a szövetség vezetőségével szemben, még igazán nem produkáltak. (Reisinger Ferenc : így kell bánni a keresztény magyar munkásokkal!) Meg kell még említenem a békéscsabai rendőrhatóság eljárását is. Az ottani munkások keserves munkájukkal egy év leforgása alatí, hogy legyen egy hajlékuk, munkásotthont teremtettek maguknak. A munkásotthoni annak rendje és módja szerint át akarták adni a köz céljaira és ezt rövid ünnepélyes keretek között akarták megcsinálni. Azért, mert műsorukba nem volt felvéve a magyar Hiszekegy, a rendőrhatóság betiltotta a megnyitó ünnepélyt, sőt tovább ment, egyenesen bolsevista tendenciával vádolta meg az ottani munkásokat és a kezeim között levő végzés tanúsága szerint állam- és hazaelleneseknek minősítették őket. (Vanezák JánosjuMajd tőle tanulunk hazafiságot! — Rothenstein Mór: Ez az ő egész tudományuk! Ebből élnek évek óta! — Zaj a balközépen.) Az előbb említettem, hogy a forradalmi és ellenforradalmi állapotoknak egyszer végüknek kell szakadniok, (Lendvai István: Majd idővel!) de végének kell szakadnia annak is, hogy bennünket szociáldemokratákat állandóan bolsevikieknek minősítsenek a közigazgatási hatóságok. (Dénes István: Bennünket is!) Tiltakozunk az ellen az eljárás ellen, hogy bennünket a közigazgatási hatóságok minduntalan bolsevikoknak minősíthessenek és ilyen címen belénk rúghassanak akkor, amikor jólesik nekik. (Nagy Ernő : Ezen már túl vagyok!) Tiltakozunk az ellen a beállítás ellen, hogy amikor itt a munkásság előhaladásáért és az ország boldogulásáért küzködünk és vergődünk önzetlenül és becsülettel hosszú évek keserves munkája nyomán és eredményeként, akkor bennünket minduntalan sárral dobálhassanak. De nem csodálkozom rajta, ha ezt teszik is, amikor titkos utasítások mennek ki a belügyminister ur részéről ilyen irányban a közigazgatási hatóságoknak, mikor ilyen irányban informálják a közigazgatási hatóságokat. Amidőn elmentem egyik alispáni hivatalba csoportalakitási ügyben, ez az alispán ur azt mondotta: Kérem, önök megalakíthatják a helyi csoportokat, de előbb megnézem azt a titkos utasítást, amelyet kaptam a mezőgazdasági munkások szervezkedésére vonatkozólag, és ha nem foglaltatik abban imperativ rendelkezés arra nézve, hogy nem szabad tudomásul vennem a helyi csoport megalakítását, akkor tudomásul veszem, (Dénes István: Most már értem, hogy miért zárják be egyesületeinket!) — ezt egy alispán ur jelentette ki becsületes őszinteséggel (Dénes István: Majd ilyen fegyverekkel küzdünk mi is!) — ha pedig ezek az imperativ rendelkezések foglaltatnak benn abban a titkos utasításban, akkor nagyon sajnálom, de nem vehetem tudomásul, mert én sem akarom magamat kiienni felsőbb szekatúráknak. Ez a helyzet, és amikor azt látjuk, hogy a közigazgatási hatóságok minduntalan belénk rúgnak és belénk törlik sáros csizmájukat, egészen nyugodt lélekkel azt mondhatjuk, hogy fejétől büdösödik a hal, mert a belügyminister ur adja ki az utasításokat, hogy így járjanak el velünk szemben. Pedig a Magyarországi Földmunkások Szövetsége nagyszerű szociálpolitikai alkotásokat akar és fog megvalósítani még ezen üldöztetések ellenére is. Az előbb felolvastam néhány tételt a gazdasági cselédsegélypénztár adataiból, amelyekkel bebizonyítottam, hogy szociálpolitikai tekintetben az erre vonatkozó ez a törvény nem jelent semmit. Könnyű volt a helyzetem, amikor a számadatok tömegeivel dolgozhattam és kimutathattam, hogy ennek a pénztárnak csak egyévi kiadása 1922-ben 636.000 korona volt. A mezőgazdasági munkásoknak ez a szövetsége háromnegyed év leforgása alatt több, mint egymillió koronát fizetett ki halálesetsegély címén, melyről a főszolgabiró ur azt mondja, hogy az nincs benne az alapszabályokban s az ezen a címen beszedett összeget könyöradománynak minősiti. A Mezőgazdasági Munkások Országos Szövetsége igenis meg fogja valósítani a rokkantsegélyezés rendszerét is és ezzel utat fog mutatni a magyar törvényhozásnak arra nézve, hogy mi volna a kötelessége a mezőgazdasági munkásokkal szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azon szolgabírói intézkedések ellenére, melyek a falvakban velünk szemben minduntalan megnyilvánulnak, mi igenis a halálesetre szóló segélyt is bevezettük, mert nagyon jól tudjuk, mit jelent az, ha az önsegély ezés elve alapján, amikor valaki elveszti családtagját, mellé áll az összesség és garasaiból összegyűjt neki 2—300 ezer koronát. Mi ezt nagyra értékeljük és mert nagyra értékeljük, ez ad nekünk erőt abban a küzdelemben, melyet folytatunk nemcsak a tudatlanság ellen, hanem a közigazgatási hatóságoknak velünk szemben tanúsított eljárása ellen is. Szeretném az eseteket részletesen ismertetni azért, hogy ez a magyar törvényhozás házában hangozzék el, szeretném felolvasni részletesen az eseteket azokról az üldözésekről, amelyeket velünk szemben elkövettek, csak egy év leforgása alatt is. (Vanezák János: Nem kell sajnálni az időt!) Egész tömege van a csendőri brutalitásoknak, a közigazgatási eljárásoknak és börtönbüntetéseknek,^ amelyeket velünk szemben alkalmaztak. Rá kell itt mutatnom arra, hogy nem mindenütt járnak el velünk szemben törvényszerűen, nem mindenütt citálnak bennünket a szolgabíróhoz vagy az alispánhoz, hanem sokszor elintézi a dolgot velünk a csendőr. Elhivatják embereinket a községházára, vagy elmennek a lakásukra, ott egyszerűen agyba-főbe verik őket és megmagyarázzák nekik, hogy ez a jutalma a szervezkedésnek. Itt van például a következő eset: Pesti János és Pesti István ujvarsányi uradalmi cselédeket az intéző behivatta az irodájába és ott két csendőr mind a kettőt elverte, Pesti Istvánt pedig a szuronnyal hasbaszurták, végül pedig letartóztatták. Molnár István ujkigyósi földmunkást és több társát 1922 július 23-án a csendőrök megverték, mert náluk a Földművesek Lapját megtalálták. Vona Sándor, Horváth Ferenc, Jóska György pélyi lakosokat (Vasmegye) és egy negyedik társukat a csendőrség lakásukon családjaik előtt súlyosan bántalmazta, majd letartóztatta és hetekig fogva tartotta. Vona Sándort ezenkívül kényszeritették, hogy előttük megirt levélben a szövetségből kötelékéből való kilépését jelentse be. Horváth József körmendi lakos, földmunkásnál a tagok névsorát a csendőrök meg-
