Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

A nemzetgyűlés 222. ülése 1924 nek nem lehet más célja, mint a bizonyitási anyag beszerzése. A bizonyítási anyag beszerzése tekintetében pedig nemcsak a formalitás, hanem a ratio legis is döntő. Ha egyszer a bizonyítási anyagot be tudom szerezni megkeresés utján, akkor a formalizmusnak az az intézkedése, hogy én a vonatkozó itélet beszerzésére nem delegáltattam a biráló-bizottságnak egyik tagját, okul a megtámadásra nem szolgálhat, tekintettel arra, hogy a bizonyítási anyag a bíróság elé terjesztetett. A jelen esetben nem volt más elbírálandó, mintáz,hogy az ítéletet illetékes bíróság hozta-e, az itélet jogerős-e, kimohdatott-e a hivatalvesztés és a nemzetietlen magatartás. (Rassay Károly : Hivatalvesztés nem mondatott ki!) Nagy tévedés ! (Ugron Gábor ; A Ház előtt tett külön esküt! — Zaj bal felől.) Nagy tévedés, ha e tekintetben méltóztatnak diffikultálni a kérdést, mert a fő az, hogy a kompetens fórumnak ítélete jogerős legyen, mindez a mérvadó körülmény bennefoglaltassék és a bizonyitási eljárás folyamán meg legyen állapitható. Ez pedig megállapittatott. (Rassay Károly : Mi a bizonyitási eljárás? A biztos kiküldése!) Az iratok beszerzése. Ez kognieió dolga. (Rassay Károly: Ez nem kognieió dolga! — Ugron Gábor: Nem bizony! Itt van a tévedés! Nem lehet mir nix, dir nix egy mandátumot megsemmisiteni! Nem lehet ezt ugy kezelni, mint házi ügyet !) Nem is történt ugy! (Ugron Gábor: Tetszett volna kivizsgálni!) Ki lett vizsgálva! (Ugron Gábor : Nem lett kivizsgálva !) Elnök : Csendet kérek ! (Ugron Gábor : Ki volt a vizsgálóbiztos?) Wolff Károly: A bíróság felfogása az volt, hogy... (Zaj és felkiáltások half elől i Ezt nem lehet! — Rassay Károly: Itt nincs felfogás!) ... csak iratok alapján áll apitható ineg a hivatalvesztés és hogy a kompetens Ítélet beszerzése kimeríti a bizonyitási eljárást. (Állandó zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nekem más a felfogásom!) Az lehetséges. Elnök : Csendet kérek ! (Rassay Károly : A szabályokat be kell tartani ! — Drozdy Győző: Birói eskü! — Nagy zaj.) Wolff Károly: Ami a hivatalvesztés kérdését illeti, méltóztassanak disztingválni... (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly : ... mert a magyar büntetőjog ismer hivatalvesztést, de a hivatalviselési képesség felfüggesztését csak abban az esetben ismeri, ha bizonyos műhiba esetén az orvosi diploma érvénytelenittetik vagy elvonatik egy orvostól. A hivatalvesztés nem foglalja magában a hivatalviselési képtelenség kimondását. A hivatalvesztésre Ítélt adott körülmények között más hivatalt elvállalhat. (Zaj balfelől) Ellenben a református konvent szabályai szerint van hivatalvesztés és van hivatalviselési képtelenség kimondása. Kétségtelen, hogy ez a második rendszerint kánoni esetekben szokott előfordulni. (Nagy zaj balfelől. Elnök csenget.) A református egyház által ismert hivatalvesztés tehát egyenértékű a választójogi rendelet hivatalvesztésével. Mindezt egyébként egyszerűen csak megjegyeztem, mert azzal végzem felszólalásomat, amivel kezdtem, hogy nem ismerem el a képviselő uraknak azt a jogát, hogy ez itélet tekintetében engem felelősségre vonhassanak mindaddig, amig a házszabályok ilyeténképen^ intézkednek. Ha majd a házszabályok másképen fognak intézkedni, akkor én is másképen fogok eljárni. De a nemzetgyűlés tekintélyének évi január hó 15-én, kedden. 163 tartozom azzal, hogy amikor a házszabály igy rendelkezik, a birói függetlenséget mindenféle kérdőrevonással és terrorral szemben megvédjem és csorbítani ne engedjem. (Helyeslés és taps a középen és jobbfelől. Zaj balfelől.) Elnök: Rupert Rezső képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. (Zaj.) Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Jánosi Zoltán mandátumának megsemmisítése alkotmányjogi szempontból, azt hiszem, oly fontos mozzanat, hogy egyetlenegy párt sem maradhat el, hogy annak megítéléséhez hozzá ne szóljon és azt az eljárást, azt az önkényt, ami itt a mandátum megsemmisitése körül történt, meg ne bélyegezze. Én is kötelességemnek érzem, hogy a kérdéshez hozzászóljak, és azt a megbélyegző kritikát, amit ez az alkotmáuyszegés megérdemel, a magam részéről is megtegyem. (Zaj.) Ennek a nemzetnek egyetlenegy menedéke volt századokon keresztül tudniillik alkotmánya. Ettől a nemzettől mindent el lehetett venni, de mert alkotmányát épségben meg tudta őrizni és meg is őrizte, ha SZÍVÓS és nagy áldozatok árán is, de fenmaradhatott a nemzet. Míg ha alkotmányunkat elveszítjük, fenforog a veszély, hogy elveszítjük azt is, amit eddig megőrizni tndtnnk. Nem lehet tehát egy nemzet jogait egyszerűen játék tárgyává tenni, amint az ezúttal történt. (Zaj.) Wolff t. képviselőtársam mint a bíráló bizottságnak elnöke arra hivatkozik, hogy ő, mint szuverén bíró, ugy cselekedhetett, ahogy akart ós csak saját lelkiismeretének tartozik számadással. Ez nem áll, mert hiszen amióta jog van a földön, — amit Papinianus is olyan szépen kifejezett — minden cselekedet igazságtalan és jogtala í, minden cselekedet elitélhető és elitélendő, amely sérti a tisztességet, sérti az igazságot és — hogy egy szóval mondjam —- a jó erkölcsökbe ütközik (Drozdy Győző: Amely esküszegés alapján jön létre!) Igen szomorú dolog^ volna, ha egyszerűen csak valakinek önkényét egyúttal jognak, igazságnak, birói ténynek és ítéletnek lehetne elfogadni. Amikor valaki, mint független biró vállalkozik arra, amire alkotmányunk vagy törvényeink^ feljogosítják, ez nem jelenti azt. hogy az ő ítéletének szabad hatalmi szónak lennie. Az ítéletet a jogi formák betartásával kell meghozni, annak meg kell felelnie az alkotmány szellemének is és nem lehet egyszerűen csak önkény. Ez kétségtelen. A t. elnök ur sem vitatja az ellenkezőt. Itt a jogi formák, az eljárási rend, amely garanciája annak, hogy egy itélet igazságos lehessen, nem tartattak be. (Wolff Károly: Ezt nem koncedáltam!) Koiicedálta azzal, hogy a vizsgálatot nem rendelték el, hogy ő maga szerezte be a bizonyítékokat. A házszabályok ezzel ellentétben azt mondják, hogy ha valakinek passzív választójoga támadtatik meg, a vizsgálat minden esetben elrendelendő; de a legroszszabb esetben is azt mondják a házszabályok, hogy ha valamely hivatalos irat figyelembevételéről van szó, akkor azt az illetékes hatóságtól nem az elnök, hanem a bizottság szerzi be. Ez pedig két különböző dolog. Itt a legjobb esetben is ami történt, az volt, hogy Wolff Károly maga szerzett be egy iratot. (Ugy van! balfelől.) Én is hozzájárulok ahhoz, amit HegymegiKiss Pál t. barátom mondott, hogy ezzel az Ítélettel igen súlyos meggvalázás történt a református egyházon. Ha a tisztesség szabályai betartattak volna, ha csakugyan az igazságra való törekvés nyilvánult volna meg, akkor a