Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-222

nemzetgyűlés 222. ülése 1924. évi január hó 15-én, kedden. 161 Felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy — amint ez az Ítélet is mutatja, — ime jelentkezik a parlamentarizmusnak organikus baja, betegsége, amely feltalálható mindazoknál a parlamenteknél, ahol a választások felett való biráskodást a pártokra tagolt törvényhozói szervre bizták. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva a legteljesebb mértékben helytelenítenem kell Klebelsberg volt belügyminister ur (Lendvai István : Már csak plakáton létezik !) által alkotott azt a választási rendeletét, amely a választások felett való biráskodást, ezta közvéleményben kijegecesedett felfogás szerint immár bitói funkciót, szemben az 1899. évi XV. törvénycikkel erre a pártokra tagolt nemzetgyűlésre bizta. (Lendvai István: Pártbizottság!) Mert pártszervezetek t alapján működő organiuzmusnak minden tevékenysége magán viseli a pártosság bélyegét. (Ugy van! balfelől!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezt nyiltan, őszintén, becsületesen elmondhassam itt a nemzetgyűlés előtt. Nem is mondok vele valami ujat, mert hiszen ez^ az állítás, ez az igazság benne van a politikáról irt minden elméleti tankönyvben, a valóságban, a gyakorlatban pedig ezt az igazságot sajnos, nagyon is érezhetjük, Teljes őszinteséggel mondhatom ezt, mert hiszen magam is tagja vagyok az egyik parlamenti bíráló-bizottságnak. Minthogy most a nemzetgyűlés működése alatt a legkirívóbb esettel, a legdurvább jogfosztással van dolgunk, ennélfogva a házszabályok 31., 38. és^ 60, §-aira hivom fel a nemzetgyűlés figyelmét és az elnök ur figyelmét is és rámutatok arra, hogy ezen a közjogi perek lebonyolítása körül a pártosság nálunk nagyon, de nagyon is érezhető. (Lendvai István: Mindenben!) így a választási ügyek kezelésében is, ami a házszabályokkal teljes mértékben ellenkezik. Késedelmes az ügyek kitűzése. Körülbelül másfél esztendeje már annak, hogy ez a parlament együtt van, a beadott választási panaszok nagy része azonban mindezideig nincs elintézve. Kifogásolnom kell az ügyek szétosztását is. Én, aki figyelemmel kisérem ezeket a választási pereket, nem tudok olyan esetet, hogy egy tőről metszett többségi párti képviselő mandátuma ellen beadott panaszt ne egységespárti képviselőre bizták volna, mint előadóra. (Lendvai István: Mindent egységesítenek!) De késedelmes az ügyek elintézésének bejelentése is. Kérdezem, hogy a több, mint háromnegyed, vagy talán egy évvel ezelőtt elintézett feledi petíciónak az elutasítása, amely petíció pedig ellenzéki szempontból az egyik legsúlyosabb panasza volt, mert a parlament egyik zsűrije elnökének mandátumával és egy főispán súlyos visszaéléseivel kapcsolatos, miért nincs még mindezideig bejelentve a nemzetgyűlésnek? Itt van a tarpai mandátum, amely ellen benyújtott panaszt a választók többsége irta alá ; ennek a mandátumnak elintézése még mindezideig függőben van. (Lendvai István : Mi van a ceglédi mandátummal ? Az is érdekel egy kicsit,) De pártosság érvényesül — tudva és nem akarva — az ügyek elbírálásánál. Ne méltóztassék rossz néven venni, de mi pártemberek nem szabadulhatunk a pártszempontoktól. A szavazás vitás kérdésekben mindig pártállás szerint történik. A kormánnyal szemben legerősebb ellenzéki magatartást tanúsító demokratikus képviselők mandátuma ellen benyújtott panaszok még mindezideig nincsenek elintézve ; ezeknél majdnem kivétel nélkül, minden esetben elrendeltetik a vizsgálat, ahol pedig a vizsgálatot el nem rendelik, — mint amilyen a debreceni III. kerületi mandátumnak sorsa — ott ilyen az eredmény. Én ugy érzem, hogy félszeg balkáni állapotokra valló helyzetet teremt ez a mi pártéi bíráskodásunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Feltétlenül szükséges tehát, hogy a kormány a politikai jogok törvényhozási rendezését elősegítse, egyszersmind a választási biráskodást is a közjogi bíróságok hatáskörébe utalja. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Addig is azonban, amíg ez megtörténik, nézetem szerint nagyon is oda kell törekednünk, — ugy a nemzetgyűlésnek, mint az elnök urnák és a biráló-bizottságainknak is — hogy a házszabályainkban lefektetett elvek a bíráskodásnál érvényesüljenek. (Lendvai István: Van még házszabály ?) A jelen eset azért volt annyira kirívó, mert a házszabályoknak két sarkalatos elvébe ütközött. A házszabályok 67. §-a ugyanis kötelezőleg parancsolja, hogy abban az esetben, ha a képviselő megválaszthatósága — mint amilyen a jelen eset is volt — tétetik vitássá, akkor a bírálóbizottság nak, ennek az esküt tett biráló-bizottságnak kötelessége elrendelni a vizsgálatot (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A biráló-bizottság azonban a jelen esetben a vizsgálatot el nem rendelte, hanem a magyar református egyháznak egyik fungens lelkészét hazafiatlanság okából a választási rendelet 8. §-ának 5. pontja alapján mandátumától megfosztotta. (Horváth Zoltán: Abszurdum!) Ez az eljárás a református egyházat sérti és erkölcsileg megkisebbíti. ( Petrovácz Gyula: Micsoda összefüggésben van vele?), holott ez a házszabályok szellemétől távol áll. A házszabályok 221. §-a még a tanácskozások során is védi a bevett felekezetek alkotmányát és szabadságát. A magyar református egyház a hazaszeretet és a szabadság egyháza volt mindig, hosszú évszázadok története igazolja ezt. A haza és a szabadság ügye ennek az egyháznak sorsával teljes mértékben össze volt forrva. (Petrovácz Gyula: Nem a református egyházat választották meg!) Ez az egyház alkotmányát a nemzeti szabadságharcok során vívta ki, papjai hitükért, hazafiságukért és a szabadságért gályarabságot szenvedtek. Erről az egyházról még csak feltételezni sem volt szabad, hogy hazaüatlan egyénre engedje bizni hívei lelki életének gondozását. Aki a magyar református egyházat ismeri, egy pillanatig sem kételkedhetik. Az a református egyház ebben a tekintetben van olyan kényes, mint az igen t. bíráló-bizottság. Ez az egyház felelősségre vonta a mandátumától megfosztott Jánosi Zoltán képviselőt,— aki debreceni lelkész volt — az összeomlás után tanusitott magatartásáért. Az elsőfokú egyházi hatóság Jánosi Zoltánt pénzbüntetésre Ítélte ; a másodfokú, a legfőbb fegyelmi hatóság abból az indokból, hogy a lelkész magatartása a debreceni hivek egyrészében honfiúi kételyeket támasztott, őt a debreceni lelkészségtől elzárta, de magatartását hazafiatlannak nem nyilvánította, Jánosi Zoltánt lelkészi jellegétől meg nem fosztotta, sőt Ítéletében maga az egyházi főhatóság szegezi le azt a várakozását, hogy Jánosi Zoltán a jövőben munkásságát teljes mértékben az egyháznak fogja szentelni. Nem volt ez az Ítélet hivatalvesztés, hanem csak egy másodfokú büntetés. így tekintette ezt az egyházi főhatóság is,^ és így választhatta meg Jánosi Zoltánt ez ítélet után az Alföld egyik népes gyülekezete, a füzesgyarmati református egyházközség lelkészé. Ez a választás jogerőssé vált, és Jánosi Zoltán, mint a füzesgyarmati református egyházközség lelkésze, híveinek szeretete által kisérve ma is fungál. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ugron Gábor: Ma is ugyanaz a fegyelmi hatósága!) Ez a büntetés, t. Nemzetgyűlés, az állami organizmust tekintve, megfelel a hivatalból való 22*