Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. fenforognak-e a passzív választójog feltételei vagy nem forognak fenn, azt szorgosan meg kell vizsgálni, az szigorú vizsgálat tárgyává teendő. Vizsgáló bizottságot kellett volna tehát kiküldeni, amely az adatokat erre vonatkozólag beszerezze. Szóval az eljárást szabályszerűen le kellett volna folytatni. Ennek mellőzesével a bizottság teljesen elegendőnek tartotta azt az ítéletet, amelyet e tekintelben az egyházi felettes hatóságok hoztak annakidején és ebbe az Ítéletbe magyaráz bele olyan tartalmat, amelynek következtében a mandátumot megsemmisíti. Egy nemzetgyűlési képviselőnek mandátumától való megfosztása elég fontos dolog, hogy gondolkozóba ejtsen bennünket, különösen amikor valakinek hazafiasságáról van szó, egy olyan férfiúnak a hazafiasságáról, aki egész életét a közügy, és az egyház szolgálatában töltötte el, és mindenkor, kiváló tehetségű és kiváló hazaszerető embernek bizonyult. Ilyennek ismertük valamennyien. Ilyen esetben tehát kétszeresen ügyeltemmel kell lennünk a házszabályok szigorú szem előtt tartására. Nem akarok tovább polemizálni ebben a kérdésben, a biráló bizottsággal, annak ítéletével szembe nem szállok, nem is ezért szólaltam fel, de mert a biráló bizottság házszabályellenes eljárást tanúsított és mert a házszabályok rendelkezéseit nem tartotta szigorúan szem előtt, ennélfogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »A Nemzetgyűlés a jelentést anélkül, hogy annak tudomásul vétele kérdésében határozna, visszaadja a IV. biráló bizottságnak azzal, hogy a házszabályok 76. §-ának a) pontja értelmében szükségképen elrendelendő vizsgálatot lefolytatva, eljárását a házszabályok ide vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő módon egészítse ki.« Ajánlom elfogadásra. Elnök: F. Szabó Géza képviselő ur a házszabályokhoz kíván szólani. F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! Bátor vagyok a házszabályokhoz szót kérni, mert nagy sajnálatomra nem oszthatom Benedek János igen t. képviselő urnák azt a következtetését, amellyel fejtegetései során élt. A vitán felül áll — előttem szólott igen t. képviselőtársam is kifejezte, — hogy a biráló-bizottság Ítélete végleges. Sőt már maga Szilágyi Dezső az 1896. évi március 14-iki ülésben, mint házelnök kijelentette (olvassa): »Szabályaink a biráló-bizottságra, mint végleg itélőbizottságra bizták a kérvényekben foglalt panaszok felett való döntést és bizták azon az alapon, hogy ebben a funkcióban a Házat teljesen helyettesíti, a Ház jogát gyakorolja.« Még tovább megy báró Bánffy Dezső, aki 1897 január 19-ón, mint ministerelnök, egy hasonló esettel kapcsolatban kijelentette, hogy (olvassa): »a biráló-bizottság Ítélete végleges és a Háznak nem áll jogában azt felülbírálni, vagy a bizottsághoz visszautasítani.« Ezen az alapon kell államink, mert hiszen a Ház akkor sem birálta felül az ítéleteket, amikor a Curia hozta ezeket. Épen ugy végérvényes Ítélettel állunk szemben most is. Feltéve, de meg nem engedve, hogy Benedek János igen t. képviselőtársam aggálya a vizsgálat szükségképen való kiegészítése tekintetében alappal birna, ha házszabálysértés forogna is fenn a bizottság részéről — mondom, feltéve, de meg nem engedve — akkor sem volna joga a Háznak ezt az ítéletet visszautasítani, mert itt sem tudomásulvételről, sem tudomásul nem vételről nem lehet beszélni, mert a házszabályok szerint csupán egy kötelessége^ van a Háznak, hogy a kihirdetett^ Ítélet alapján megürült mandátum betöltése iránt az elnökség utján intézkedjék. Ezeknek előrebocsátásával kitérek arra is, amit Benedek igen t. képviselőtársam volt szives NAPLÓ XIX. évi január hó 11-én, pénteken. 151 hangsúlyozni, hogy itt a szükségképeni vizsgálat elrendelését elmulasztották. Az egész ítélet egy jpgérvényes fegyelmi Ítéleten, még pedig az illetékes hatóság, a református egyetemes konvent rendes bírósága által hozott fegyelmi Ítéleten alapul. Kérdezem a t. Házat, vájjon ezen változtat-e az a tény, hogy én ezt posta utján, mint a bizottság elnöke kéretem a jogerős Ítéletet magamhoz, avagy pedig egy vizsgálóbiztost küldetek ki a bizottság által, és az a vizsgálóbiztos elmegy az illető iktatóba, kikéri a hiteles kiadmány-másolatát és a zsebében hozzon magával, átnyújtja azt az elnöknek. Ez a tényálláson nem változtat, mert az jogerős fegyelmi Ítélet, s akármilyen úton-módon jut is a bizottsághoz, mindegy. Ennélfogva nincs arra sem mód, sem alkalom, sem a háznak joga, hogy ezt visszautasítsa a bizottsághoz. Egyetlen egy kötelessége lehet és van, az. hogy s Ház utasítsa az elnökséget, hogy az immár megüresedett mandátum betöltése céljából az elrendelendő képviselőválasztás iránt tegye meg az intézkedéseket. Kérem a t. nemzetgyűlést, méltóztassanak ily értelemben határozni. Elnök: Szakács Andor képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő jelentés tárgyában szives figyelmébe ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az illető birálóbizottság ebben az ügyben hónapokkal ezelőtt még a múlt esztendőben meghozta, a maga döntését, ha jól emlékszem, még május hónapban. Most már végtelenül kiváncsi volnék arra, hogy ha tavaly májusban a birálóbizottság ezt a döntést meghozta és amint Szabó képviselőtársam felfogásából megismerjük, végérvényesen eldöntötte a debreceni illető mandátum sorsát, miért kellett a nemzetgyűlésnek hónapokon, majdnem egy esztendőn keresztül várnia arra, hogy a bírálóbizottságnak ezt a döntését tudomásul vehesse. Továbbá, miért fordul az elő a mi belső életünkben, hogy a bírálóbizottságok döntenek valamely mandátum érvényessége vagy érvénytelensége felett, például a t. kereskedelemügyi minister ur bajai választása felett oly értelmű döntést hozott a bizottság, hogy ez a választás kifogástalan, a kereskedelemügyi minister ur, mint képviselő végleg: igazoltassák és mind a mai napig ez a jelentés majdnem egy fél esztendő óta a nemzetgyűlés színe elé nem került. Más képviselőtársaim is vannak ebben a helyzetben. Ha jól vagyok értesülve, öt képviselőtársunk esetében kimondotta a biráló-bizottság, hogy a választás kifogástalan volt, véglegesen igazolt képviselőknek tekintendők illető tagtársaink, de ennek ellenére erről a Ház plénuma még mindig nem bir tudomással és az illető képviselő urakat végleg igazolt képviselőknek nem jelenthette ki. A biráló-bizottságoknak ez a magatartása az én szerény véleményem szerint feltétlenül megrovást érdemel. A biráló-bizottságok rendkivül fontos jogokat gyakorolnak, kötelességük pontos teljesítésére esküt tesznek. Ha önök abban a véleményben vannak, amely véleményben valamennyien kell hogy legyünk, hogy a testületeknek, a hatóságok tekintélyét helyre kell állítani, ugy e tekintetben elsősorban a nemzetgyűlésnek kell jó példával elől járnia és a saját kötelességeinket kell tiszteletben tartanunk. Ami már most a kérdés érdemét illeti, a biráló bizottság arra a tényre alapitotta ezt az ítéletet, hogy Jánosi Zoltánt mandátumától megfosztandónak itéli, mert őt a saját egyházi hatósága lelki állásától megfosztotta. Ez köztudomásúlag nem felel meg a valóságnak, mert Jánosi Zoltán a református egyháznak ma is megválasztott és működő lelkésze. (F. Szabó Géza: Azóta Síi.