Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó 11-én, pénteken. 135 a magyar nép lerongyolódott!) Csendet kérek, képviselő urak! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassék rossz néven venni, én nem adhatom elő másként nézetemet, mint ahogyan én látom: (Helyeslés jobbfelől.) Nekem az az aggályom, hogy az entente itt velünk szemben csalárd játékot játszik. (Eckhardt Tibor: Mint mindig! — Zaj jobbfelől.) Lehet, hogy egy ideges gesztussal el lehet ezt intézni, (Folytonos zaj jobbfelől.) lehet, hogy egy ideges gesztus mindent elintéz, hogy ez nincs igy, de én az entente-tal szemben nehéz kálváriát jártam és beláttam a Clark-tárgyalások és az első béketárgyalások folyamán véges-végig az entente-nak kenetteljes szerepébe és nekem ma az az aggályom, — méltóztassék elhinni, én örülnék elsősorban, ha nekem nem lenne igazam, s van bennem annyi bátorság és önérzet, hogy ha ez a feltevés nem fog bekövetkezni, fel fogok állani s én leszek a legelső, aki a ministerelnök urnák gratulálni fog a sikeréhez — de, mondom, én ma aggállyal és félelemmel sejtem, hogy az entente nem akar mást elérni, minthogy minket a jóvátétel kényszerutjára tereljen. (Lendvai István : Természetes !) Mit mond az entente? Szüntessétek meg a bankóprést, emeljétek fel az adót, redukáljátok a kiadásokat, csináljatok egy belső kölcsönt, s ha mindez meglesz, akkor megengedem nektek, hogy kölcsönt keressetek. Ezzel szemben nem kölcsönt adok, hanem csak megengedem, hogy kölcsönt keressetek. De ugyanakkor megállapítják, hogy jóvátételt is fizetnünk kell. Jöjjünk tehát a saját erőnkből rendbe, akkor felvehetünk egy külföldi kölesönt, de ennek is az a keserves ára van, hogy ugyanakkor fizessünk jóvátételt. Én azt sem tudom, hogy amikor az igen t túlsó oldal annyira, nem akarom mondani: örül, de annyira megnyugvással nézi a kölföldi kölcsön jövetelét, akkor milyen kölcsönnek méltóztatnak megnyugvással elébenézni ? Hiszen még azt sem tudjuk, hogy milyen lesz az a kölcsön. Méltóztatnak-e minden kölcsönt elfogadni, bármilyen uzsora feltételekkel? (Kuna P. András: Hiszen majd idekerül a nemzetgyűlés elé! — Peyer Károly : Akkor már késő! — Graeffl Jenő: Kijelentette a ministerelnök, hogy nem ! — Eckhardt Tibor: Sok mindent kijelentett már!) Igen t. képviselő ur, ebben tévedni méltóztatik, mert a ministerelnök ur nem mondotta, hogy milyen feltételek mellett kapjuk ezt a kölcsönt, miután a ministerelnök ur maga sem tudja még. A képviselő ur tehát ebben téved. (Nánássy Andor: Akkor verjük a falba a fejünket? Mit csináljunk? — Rupert Rezső : Ha más csinálta volna, ellenzéki, azt hazaárulónak nevezték volna!) Ezt a felháborodást is megint csak megnyugvással veszem tudomásul. Most látom ebből azt, hogy az igen t. túloldal abban az esetben, ha egy uzsorakölcsönről lesz szó, azt felháborodással fogja visszautasítani. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől: Természetes!) Már is meg vagyok nyugodva. (Eckhardt Tibor: De ezt szegezzük le! Ezt leszegezzük ! — Egy hang jobbfelől : Minden leszegezés nélkül! — Eckhardt Tibor: Egy néhány kijelentést lehetne már leszegezni! — Nánássy Andor: Állunk elébe! — Bessenyey Zeno: Ha két ember közbeszól, már leszegezik! — Derültség. — Eckhardt Tibor: Zeno már nem állja! — Derültség. — Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Én nem tudom megérteni, hogy a Népszövetség hogyan gondolja csonka Magyarországról, hogy reparációkat tudjon fizetni akkor, amikor még ma a legelkeseredettebb harcot vivja azért, hogy a költségvetését rendbehozza, Én nem tudom elképzelni, hogy amikor nem tudunk tőkét teremteni a termelési munka megNAPLÖ xrx. inditásához, hogyan teremtsünk tőkét a reparációk fizetésére. (Ügy van ! Ugy van !) És itt sokszor a nyugati demokrácia felé fordulunk, (Derültség jobbfelől.) a nagy nyugati intelligenciához, a nagy nyugati fölényhez és onnan várjuk a szimpátiát, az elismerést és a kedvező atmoszférát. Megint más nézeten vagyunk, tisztelt uraim, mint önök. Én épen az ellenkezőt látom, én undorral látom azt a nyugati kultúrát, (Eckhardt Tibor : Én is !) amely, ha a zsebéről van szó, az orosz szovjethez siet, az orosz szovjetet elismeri, az orosz szovjetnek kölcsönt kinál, (Zaj.) sokkal gyengébb, becsületesebb feltételek mellett, mint ennek a szegény, jámbor, mindenkitől szimpátiát váró derék, jó magyar népnek. (Zaj a középen és jobbfelöl. — Peyer Károly: Csak a sorozatos bűnök következménye. — Eckhardt Tibor: Ki vagyunk szolgáltatva nekik! A szovjetet nem tudják megfogni! — Hebelt Ede: Ez a legnagyobb pofon !) Lukács képviselő ur tegnap a baloldal feié azt vágta oda, hogy ez kalandorpolitika, hogy ezek az intranzigens állásfoglalások ma nem indokoltak, hogy ezzel a kalandorpolitikával csak a halálba lehet vinni a nemzetet. (Kuna P. András : Túlzás !) T. Nemzetgyűlés! Én nekem az a meggyőződésem. — én láttam szemtől-szembe az akkori teljhatalmú entente-bizottságot —- hogy az erélyes fellépés, (Eckhardt Tibor: Egyedül az !) a gerinces magatartás az egyedüli ut, amely az entente-nál hat. T. Nemzetgyűlés! Azt képzelni, hogy ha mi az entente felé csak kedves arcot csinálunk, hogyha ahhoz Trianon, királyunknak az elkergetése és sok-sok más megaláztatás után azzal fogunk járulni, hogy mi egy kedvező kölcsönt kapjunk, ez, bocsánatot kérek, politikai naivitás. Jóvátételt fizetni? Miért? A trianoni békeszerződés kótol dalu! Én sohasem ismertem el. Ebben a nemzetgyülésban azt mondta az akkori kormányelnök, hogy csak kényszerhelyzetben fogadjuk el, de a nemzetnek a szivében és lelkében az örökös dac fog élni a békeszerződéssel szemben, (Zaj jobbfelől.) ez lehet ma e nemzetnek az egyedüli álláspontja. (Szomjas Gusztáv: Igaza van neki! — Eckhardt Tibor: Szomjas kivételével!) T. Nemzetgyűlés! Ebben a szerencsétlen trianoni békediktátumban —- mert igy méltóztattak akkor nevezni — benne van az, amit Eckhardt képviselő ur tegnap már kifejtett, hogy a magyar kisebbségek odaát a szomszédos államokban megfelelő védelemben részesüljenek. (Zaj középen. — Ugy van! — Lendvai István: Vesszük észre!) Az én kalandorpolitikám szerint, t. Nemzetgyűlés, nekünk egy fillér jóvátételt addig fizetni nem szabadna, amig a trianoni békerongyban biztosított kisebbségi jog odaát védelmet nem talál. (Eckhardt Tibor: Ki biztosítja ezeket? Ki beszél ezekről ma már? Hogyan lehetett ezt szankcionálni? — Zsirkai János: Egymásután zárják be a magyar iskolákat egész Erdélyben ! — Zaj balról. — Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Én nem tudom elképzelni azt, hogy az entente, ami nem más, mint a kis entente című korcsszülöttnek a szülője, itt minket valami különösebb előnyben részesítsen. Nem kívánom részletezni, hiszen minden újságolvasó polgártársunk tudja, hogy Európa egész külpolitikai konstellációja átalakulóban van és r a kisententenak és a nagyententenak egyaránt érdeke, hogy a magyar kérdés mielőbb dűlőre jusson. A magam részéről szerencsétlenségnek tartanám, ha ebben a kérdésben iekötnők magunkat mindenféle jegyzőkönyvekkel és megpecsételnők ennek a nemzetnek a sorsát oly irányban, hogy: »nagyentente, nálad van lerakva az én sorsom jövője, te ítélkezzél felettem húsz éven át !« — (Eckhardt Tibor: Húsz esztendeig! — Madai Emil: Politi19