Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A26 A nemzetgyűlés 221. ülése 1924, tes, tiszfca! — Friedrich István: Részünkről becsületes volt! — Zaj. Elnök csenget.) Az első nemzetgyűlés tehát törvényesítette azt a választójogi rendeletet, amelynek alapján összeül. A második nemzetgyűlést nem ezen a törvényes alapon választották meg, hanem a kormány szűkíteni akarván, a maga szájaize szerint csinálta meg a választójogot, hogy olyan többséget hozzon össze, amely neki tetszik; teháx nem az ország közvéleményét akarta leszavaztatni, hanem arra törekedett, hogy az ország közvéleményét meghamisítsa a maga képére; azért csinált ilyen szűk választójogot és pedig nem törvény, hanem rendelet alapján. (Bâtiez Oyala: A szolgabirák szállították az egységespártot!) Ha ez már megtörtént, akkor bocsánatot kérek, hol van a garancia arra, hogy nem fog megint megtörténni

1

? Hol van a garancia erre, amikor épen ugyanaz a kormány van uralmon, amely egy esetben megcsinálta és amely lovább viszi az ügyeket és annyi erő sincs a nemzetgyűlésben, hogy ezt a kormányt, amely az első nemzetgyűlésen felrúgta a legelemibb jogról, a legfontosabb közjogról, a választójogról alkotott törvényt, elzavarta volna? Bocsánatot kérek, kérdezem, hol van a garancia arra, hogy ez nem fog megtörténni? Hogyan akarunk a külföldhöz menni, hogyan legyen annak bizalma abban az országban, amelynek kormánya nem csinálta meg a legelemibb jogot, amely nem iktatta törvénybe a választójogot? Hát elmehet oda ez a kormány, de akkor mondja meg a külföldön: nekem nincs alkotmányom, nekem nincs választójogom, én ilyent nem akarok, mert én diktatúrát, önkényt tartok fenn. (Úgy van! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Mert a Bach-korszak a közjogok dolgában nem volt olyan szégyenletes, mint amilyen szégyenletes a Bethlen-kormánynak és a mai többségnek a politikája ezen a téren. Ha ezt nem látják önök, ha ezt nem érzik és ha ezt nem érzi a ikormány, ez borzasztó baj, mert ez nem más, mini forradalmi állapot. Tisztára forradalmi állapot, mert nincs választójog. Majd később rá is fogok térni arra, hogy ezen a téren mi a. kormány tendenciája, törekvése. Dehát miért akarnak önök kölcsönt, mire költik majd el azt! Hol van a garancia, hogy lesz nemzetgyűlés, amely ellenőrizni fog'ja azt, hogy hasznos célra, helyes befektetésekre forditják-e a kölcsönt? Majd feloszlatják egy szép napon a nemzetgyűlést és ha feloszlatták nem lesz választójog, amelynek alapján ujat válasszanak. Bethlen fog csinálni pluralitást, vagy tudom is én, mit, ami eszébe jut, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Kineveznek majd!) vagy kineveznek egy nemzetgyűlést, mint ahogy a kinevezési rendszer vált ma kormányzati tényezővé és elvvé. Akkor azután mi fog történni? Ki garantál? önök ezzel elhintik a forradalmat, önök forradalmi állapotokat tartanak fenn és konzerválják a forradalmi állapotokat, mert törvénynélküliségi állapotot tűrnek, mert tűrik, hogy a legelemibb jog ne legyen szabályozva. Én kijelentem, hogy mi addig, amig itt a választójog törvénybe iktatva nincs, semminemű kölcsönhöz hozzá nem járulunk. És nem érdemli meg ez az ország, hogy ilyen kormánya legyen. Ennek a kormánynak el kell menni. Az országnak kell kölcsön, de olyan kormánynak, amely a legelemibb közjogot sem iktatja törvénybe, nem szabad kölcsönt felvenni. Ez a kormány nem f garancia arra, hogy hasznosan fogja felhasználni ezt a kölcsönt. (Zaj.) Ez a kormány nem garancia semmire, esak arra, hogy önkényeden f

og korévi január hó 11-én, pénteken, mányozni. (Friedrich István: Tessék választójogot adni! Ezt én fogom sürgetni! — Kubinek István: Előbb házszabályreviziót!) A másik kérdés az államforma kérdése. A nemzetgyűléseknek a történelemben mindig az volt a feladatuk, hogy az alkotmányczó munkát végezzék el. Akárhol nézzük a nemzetgyűléseket a történelem folyamán, mindenüet azr látjuk, hogy eldöntötték az államforma kérdését, megalkották a választói jogot és elvégezték azokat a legfontosabb munkákats, amelyek nélkül egy állam élni, megmaradni nem tud. És ha konszolidációról beszélünk, akkor itt kezdődnek a bajok. Ott kezdődik a baj, hogy a legfontosabb kérdésekhez nem mertek, nem akartak hozzányúlni, nem merték ugy szabályozni, ahogy az adott viszonyok között azt Magyarország érdeke megkívánta volna. Kicsi szempontok azok, amelyek ezt megakadályozták, olyan apró, kicsinyes hatalmi szempontok, amelyek nagy történelmi korszak ban nem jöhetnek számba és amelyeket, ha más mód nincs, el kell tiporni, mert a legfontosabb az, hogy az alkotmányos kérdések rendezve legyenek és ha ezek rendezve vannak, akkor alakulhat ki maradandóan, állandóan egy állam élete. (Meskó Zoltán: A munkapártot akarják feltámasztani! — Batitz Gyula: Pedig az meghalt!) A kormányzó jogkörét az 1920:1. te. és az 1920 rXVII. te. szabályozta. Az első törvénycikknek második szakasza igy szól (olvassa): »A nemzetgyűlés a magyar állami szuverenitás törvényes képviselőjének nyilvánitja magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni.« Ennek a feladatnak azonban a nemzetgyűlés nem tett eleget. Megcsinálták ugyan az 1920:1. tcikket, de a kormányzó jogköre nincs szabályozva és majd később rá fogok mutatni arra, hogy a kormányzó jogkörét ma az autonómia terén olyan nagy mértékben akarják kiterjeszteni, amire még a Bach-korszakban vagy a királyok korszakában sem mert senki gondolni, hogy a megye és a városi önkormányzatot ennyire befolyásolja. (Meskó Zoltán: Félnek a falutól, az agráriusok! Nem értem!) Ha a törekvés az, hogy Magyarországot autokratikus módszer szerint rendezzék be, ha felülről akarnak diktálni, tehát a nép akaratát minden áron meg akarják hamisítani, akkor a nemzetgyűlésnek ezzel szembe kell szállni és nem szabad tűrni, hogy Magyarországot lebalkánizálják és kikapcsolják a nyugati államok sorából. Azokat, akik itt nemzeti szempontokat hangoztatnak, figyelmeztetjük a történelemre, figyelmeztetjük arra. hosry a történelem folyamán egyes irányzatok és ténvezők sokszor behódoltak pillanatnyilag egyes hatalmaknak, de azután évszázadokon át nyögték azt. Ez tehát rendkívül fontos kérdés a nemzeti önállóság, a nemzeti függetlenség szempontjából és azt igy feilődni engedni nem szabad. A mi nézetünk az, hosry a kormányzó jogkörét uira szabályozni kell, még pedig szűkitési értelemben, úgyhogy a nemzetgyűlés legyen a főtényező, ettől nyerje a kormányzat az ereiét, a nemzetgyűlés pedis- titkos választójogon alapuljon, mert egyedül ez a rendszer alkalmas arra, hogy Magyarországot abból a nyomoruságból, amelybe a háború juttatta, kiemelje. Odaát sokszor szidják n szociáldernoki^+nkat, sokszor mon diák azt, hosry mi túlságba mesrvünk és követelünk. Én kijelentem itt is — majd rá fogok azután térni esrves törvényjavaslatokra, mint például a fővárosi javas-