Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. tudná használni. Ezt a helyzetet kivánom javitani; nem bánom, akármilyen módon történik is az, Én azt kivánom, hogy amikor felemeljük azt a bizonyos összeget, az a hadirokkant kapja is azt meg, mert hiszen a közmondás is azt tartja: »Aki gyorsan ad, kétszer ad.« Még egy másik hiba is van a hadirokkantak és hadiözvegyek illetménye körül, amire nézve határozati javaslatot is fogok benyújtani. (Halljuk! jobbfelől.) Van nálam egy fiatal ember, aki a háborúban megrokkant, aki 75 vagy 80 százalékos rokkant. Kap 82.000 korona félévi járulékot. Ez a fiatalember az apjával együtt lakik egy kis nádfödeles viskóban; lévén semmije, azt is bérli. De ezt a viskót, miután ez is hadiárváké, az árvaszék, mint árvavagyont nem engedil privát utón kiadni, hanem árverést tűz ki a bérbeadására. Tudjuk, hogy az árverésen az árakat felhajtják. Ennek a szegény embernek bérbe kellett vennie azt a viskót, mert hajlék nélkül nem maradhat; kibérelte két és fél métermázsa búzáért, amit negyedévenkint fizet. Most jön a kincstári részesedés a házbér után. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Ő ugyan negyedévenkint fizeti az akkori buzaértékben a haszonbért, de most a kincstári részesedés százezer koronás búza két és fél méterinázsája után kitesz 50.000 koronát, H amikor a 82.000 korona rokkantdíjat kifizetik néki, rögtön levonják belőle az 50.000 korona kincstári részesedést. Ezen nemcsak az a rokkant, hanem én is felháborodtam és felháborodott az egész község, hogy miként lehet ez. Erre nézve kivánom a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt egy rendelet sürg'ős kiadására, mely szerint a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák illetményeit sem állami, sem semmi más tartozásukra lefoglalni, illetve visszatartani nem lehet.« (Élénk helyeslés minden oldalon.) T. Nemzetgyűlés! Még a konszolidáció kérdésével kivánok foglalkozni. Tudom, hogy nem vagyunk azzal sem teljesen megelégedve. De Esztergályos János képviselőtársammal szemben rá kell mutatnom arra, hogy azért, ha visszagondolunk a három év előtti időre, én megállapitom — és mindenki megállapitja, aki nem akar ebbe politikai vitát belekeverni, — hogy a konszolidáció terén nagyon sokat haladtunk. (Ugy van! jobbfelől.) Egy szóval sem mondom, hogy meg kell állani; folytatni kell azt, és még nagy harcokat kell vívnunk érte. A konszolidációra nézve kézzelfoghatóbb példát nem tudok mondani, mint hogy 1919-ben nekünk a szánkat nem volt szabad kinyitni, 1920-ban önöknek nem volt szabad: most pedig mind a ketten itt beszélünk (Ugy van! jobbfelől.), sőt már olyasmit is beszéltünk, ami nem is a konszolidációt erősiti meg. (Ugy van! jobbfelől.) Aztán, amikor mi 1920-ban mint képviselők ide feljöttünk, csak egy kis darab fekete kenyeret kaptunk jegyre s az is keserű volt. Egész sorozatot mondhatnék el erre vonatkozólag. Én tehát jó lelkiismerettel állapítom meg végeredményben, hogy, mondom, nem teljesen vagyok megelégedve, de a konszolidációnak mégis nagyon, de nagyon az utján vagyunk. (Ugy van! jobbfelől. — Peidl Gyula: Egy-egv bomba zavarja egy kicsit!) Bocsánatot' kérek, 1918 óta ebben az országban mindenki csak rombolt. Hány év kell ahhoz, amig az országot ebből az ötéves rombolásból ujr

a fel lehet ét>iteni? (Ugy vam! jobbfelől.) A gyilkosságokat. évi január hó 11-én, pénteken. 123 tisztelt képviselőtársam, bármely oldalról, bármely formában történnek, én is elitélem. (Helyeslés jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Arra való a statárium!) De van még a kormánynak egy nagy kötelessége. Minthogy, énszerintem, nemcsak bombákkal, ekrazittal lehet gyilkolni és rombolni, hanem sok mással is, (Ugy van! jobbfelől.) ezt a sok más gyilkolást és rombolást épen olyan szigorú kézzel kell megfogni, mint amazokat. (Ugy van! jobbfelől.) Mert én gyilkolásnak és romibolásnak tartom azt is, ha valaki csak azért halmoz fel árut, hogy azon dupla nyereséget, nagy vagyont szerezzen, a többi ember pedig hadd koplaljon és nyomorogjon. (Ugy van! a szelsőbalol dalon és jobbfelől.) Hiszen a gyermekek azért pusztulnak el, mert a szülők nem tudják őket jól táplálni, nem tudnak nekik cipőt és ruhát venni. Ez igy van a falun is, a városon is. Ebben a felfogásban tehát mindakettőnknek osztoznunk kell_ és meg kell állapitanunk, hogy ez is gyilkolás, ha nem is közvetlenül, de közvetve, mert ennek következtében sok egyén elpusztul. Ne^ tessék tehát egyoldalúan beállítani ezt a kérdést, hanem tessék mindkét oldalra nézve •egyforma mértékkel mérni és a kormányt a konszolidáció megteremtésére irányuló munkájában támogatni! Akkor hiszem, hogy rövid idő alatt elérjük a teljes konszolidációt. (Ugy van! jobbfelől.) Ebben a feltevésiben az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. — Meskó Zoltán: A kormány nem gartulál neki! — Szabó István (sokorópátkai): legalább egy beszéd, amely nem egyoldalú! — Csontos Imre: Esztergályos, mit nevetsz? Azt nevesd, hogy nem mondtál igazat! — Esztergályos János: Majd beszélünk! Majd megmondjuk, ki hazudott!) Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre: Esz tergályos hazudott; mert mindig hazudik!) Csontos Imre képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutáf',om. (Esztergályos János: Majd megmondja k, ki a tojáspanamista!) Esztergályos képviselő urat kérem, ne tessék közbeszólni! (Esztergályos János : Megmondjuk, ki a különböző igazgatóságok tagja!) Esztergályos képviselő urat másodszor fi>velmeztetem, hogy maradjon csendben! (Meskő Zoltán: Forgács azt a beszédet itt is elmondhatta volna! — Esztergályos János: Karczag ur! — Csontos Imre: Hogy Karczag mit fizet, maga tudja! Majd kitanítjuk a becsületre! Vegye tudomásul! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Öreg, ne fenyegessen! — Esztergályos János: Tisztelt kend! A becsületről ne beszéljen!) Csendet kérek! (Barthos Andor: Ez aztán parlamenti hang! — Esztergályos János: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző!) Csendet kérek képviselő urak! Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a felszólaló szónok ur beszédét megkezdhesse ! (Derültség.) Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt képviselő ur a politikai erkölcsnek egy külön iskoláját mutatta be nekünk, egy olyan iskoláját, amelyet eddig sem a politikai tudomány, sem a gyakorlati politika nem ismert. Azt az iskolát, hogy nincs megelégedve a kormánnyal, de a kormány nem felelős semmiért! (Zaj jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor: Már megint csavarja! — Barthos An*