Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-220
114 A nemzetgyűlés' 220. ülése 1924. évi január hó 10-én, csütörtökön. ki, hanem gróf Teleki Pál, gróf Bethlen István — Bruckban, Marienbadban és mindenkor nagyon helyesen azon az elvi állásponton állottak, hogy nem lehet" a magyar kérdésből izoláltan bizonyos témákat kiragadni és azokat megoldani. A magyar kérdés egy egységes komplexum. Tudjuk, hogy nemzätközi tárgyalások rendjén a do ut des elve érvényesül. Nem vagyunk és nem lehetünk most sem hajlandók arra, hogy bizonyos, az ententenak tetsző kérdéseket kikapcsolva, a pillanatnyi nyomás súlya alatt ezeket a kérdéseket az ő tetszésüknek megfelelően oldjuk meg, a többi kérdést pedig egyszerűen prédául dobjuk oda, mert hiába nincs szó a magyar kisebbségekről, hiába nincs szó az elszakított magyar területekről, jól tudjuk, hogy ha az en tente-kon troli ugy, ahogy kontemplálva van, megvalósul, soha többé nem lesz oly magyar kormány az elkövetkező 20 esztendő alatt, amelynek fizikai módja és lehetősége volna ezeknek a kisebbségeknek sorsáról gondoskodni és azt biztositani. (Ugy van! a balközépen.) Az idő nagyon előrehaladt és igy számos kérdésre, amelyet szerettem volna érinteni, nem áll módomban kiterjeszkedni. Egy pontra azonban még okvetlenül ki kell térnem és ez a reparációk kérdése. Ismét hivatkozom egy évvel ezelőtt ugyanitt elmondott beszédemre, melyben rámutattam arra, hogy elvileg lehetetlen és nincs intelligens ember, aki tagadná, hogy a trianoni szerződés aláirása következtében az úgynevezett győztes hatalmaknak joguk van tőlünk bizonyos fizetéseket követelni. Ezt tagadni senki sem tagadja. Állitom azonban és számszerűen bizonyítani tudom, hogy nincs Európában olyan ország, amely tényleg már annyit fizetett volna, mint Magyarország (Ugy van! jobb felől és a középen.) és hogyha Magyarországgal szemben ujabb reparációs követeléseket támasztanak, ez a legsúlyosabb és legbrutálisabb igazságtalanság, amelyet kizárólag Magyarország mai gyenge és kiszolgáltatott helyzete tesz lehetővé. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy Magyarország nemcsak területének kétharmad részét és lakosságának több mint felét vesztette el, hanem az elszakitott íerüleíeken levő különböző magyar állami jaA r ak, bányák, erdők stb. révén körülbelül kilenc és egynegyed milliárd összegben adott át reális értékeket a kisentente-hatalmaknak. Bátor vagyok rámutatni arra is, hogy a volt közös vagyonból ezeken az elszakitott részeken összesen körülbelül hatmilliárd aranykorona értékű anyagok és egyéb értékek maradtak vissza. Rámutatok továbbá arra is, hogy a románok által 1920ban okozott kár akkori, nem mostani magyar korona értékben körülbelül negyven milliárdot tett ki. Elnök: Kötelességem figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a tárgyalásra szánt idő lejárt. Eckhardt Tibor: Szabad esetleg, elnök ur, kérnem, hogy a Ház hozzájárulásával folytassam röviden beszédemet!! Elnök: Ilyen kérdések a Házhoz a házszabályok értelmében fel nem tehetők. (Felkiáltások jobb felől: Sürgősség van!) Eckhardt Tibor: Pár szót kérek még, azonnal befejezem. (Lendvai István: Ez a téma igazán fontos! Ez talán érdekli egy kicsit a nemzetet! - Zaj. — Halász Móric: Halljuk! Ne töltsük ezzel az időt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak csendben maradui ! Eckhardt Tibor: Bátor vagyok tehát rámutatni arra. hogy Magyarország reparációs kötelezettségeinek erején túl tényleg már eleget tett és ha Magyarországgal szemben most ujabb reparációkat követelnek és ha ugyanazt a rendszert követik Magyarországgal szemben, amelyet a Ruhr-vidék megszállásával kapcsolatban Németországgal szemben is követtek, hogy t. i. úgynevezett produktiv zálogok és az illető állam életének ellenőrzése révén Magyarországot tökéletes passzivitásba és gazdasági tehetetlenségbe akarják sülyeszteni, akkor ennek nem pénzügyi, nem a kölcsön garantálására irányuló tendencia a célja, hanem kizárólag és egyesegyedül az antant hatalmi túlsúlyának és a győzők egyoldalú és igazságtalan imperializmusának hosszú időre való megalapozása és alátámasztása. (Ugy van ! balfelöl.) Ezek azok a következmények, amelyek 250 millió aranykorona kölcsön fejében nemzetünkre várnak, és amikor ebben a helyzetben akarom a mérleget megvonni, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy egyfelől meg akarjuk őrizni a jó szomszédi viszonyt, sőt ki akarjuk épiteni azt szomszédainkkal, hogy becsületesen törekszünk a kölcsön felvételénél minden gazdasági és pénzügyi biztositék megadására, de soha és semmi körülmények között nem mehetünk bele másfelől olyan megoldásba, amely nemzeti jövőnk szempontjából árulást, az elszakitott részeken maradt magyar kisebbségekkel szemben pedig a legcsufosabb cserbenhagyást jelentené. Amidőn beszédemet befejezem,« bátor_vagyok még egy határozati javaslatot előterjeszteni, amely határozati javaslat, tekintettel épen azokra a fenyegető körülményekre, amelyek itt az ententenak ily módon való beavatkozása révén netalán előfordulhatnának, a vitézi székeknek tör vény beiktatását és ennek az intézménynek magyar törvényeinkben való megingathatatlan megőrzését javasolja. Javaslatom az alábbi (olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt arra, hogy a vitézi szék intézményének törvénybeiktatása céljából megfelelő javaslatot terjesszen haladéktalanul a Ház elé.« (Helyeslés jobbfelöl.) Az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balközépen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez kell a magyarnak!) Elnök: A napirendre szánt idő letelt, a vitát megszakítom és megteszem előterjesztéseimet a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 11-én. pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki azindemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni í (Felkiáltások jobbfelől : Igen ! — Pikler Emil : A napirendhez kérek szót !) Pikler képviselő ur a napirendhez kér szót. Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! A Wolff Karolj' képviselőtársunk elnöklete alatt álló IV. számú biráló bizottság az elmúlt év június havában határozatilag kimondotta, hogy Jánossy Zoltán képviselőtársunk mandátumát megsemmisiti. Nem tudom megérteni, hogy mi az oka a huzavonának, hogy több, mint egy fél év elmultával Wolff Károly bizottsági elnök ur nem teljesítette eddig kötelességét és a Ház plénuma elé nem jött ezzel a kérdéssel, A napirendi inditványhoz hozzájárulva felkérem az igen t. elnök urat, hogy Wolff Károly képviselő urat, mint a IV. számú biráló bizottság elnökét utasitsa arra, hogy végre kötelességének eleget téve, a debreceni megsemmisített mandátum ügyét a Ház elé terjessze, hogy az uj választás kiirható legyen. Magyarország egyik legnagyobb városának nagyszámú választója most tulaj donképen képviselő nélkül van, hiszen Jánossi Zoltán képviselőtársunkraerkölcsi lehetetlenség, hogy képviselői jogát gyakorolja, hogyha formailag meg is van hozzá
