Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

112 A neinzeigyïdés 220. illése 1924. országot, (Pikler Emil: Ez nem tendencia, ez tény! — Lendvai István: Halálos ellenségeinktől akarunk kegyelmet !) hanem engedélyezik nekünk, hogy életünket tovább tengessük, módot nyújtanak arra, hogy ideig-óráig még exisztáljunk, de példának okáért már egy második kölcsön felvételére nézve tekintet nélkül arra, hogy privátim módjában van-e az államnak ezt biztosítani vagy nem, tiltó rendelkezések foglaltatnak a jegyzőkönyvben, holott a hitelezők érdekeit senimiképen sem sértheti az, ha az ő első helyen betáblázott követelésük után második helyen ujabb követelés következik. Ennek következtében itt nem pénzügyi érdek megvédéséről, hanem Magyarország gúzsbakötéséről és ujabb, Magyarország megzsarolására irányuló tendencia lehetővé tételéről van szó. (ügy van! a balközépen.) Rá kell mutatnom arra is, hogy például Ausztria esetében a kölcsön törlesztési részleteinek biztositása rendjén sohasem követeltek 150%-os fedezetet, mindenkor beérték al00%-os fedezettel. Magyarország esetében 150%-os fedezetet követelnek (Felkiáltások a balközépen: Kosztpénz-rendszer!) és fentartják azt a jogukat, hogy a már egyszer megszüntetett ellenőrzést bármikor újból bevezethetik. Fentartják maguknak a jogot arra is, hogy ujabb kölcsönök esetében Magyarországnak a feltételeket megszabják. Az első számú jegyzőkönyv (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.), amely csaknem szó szerint azonos az osztrák jegyzőkönyvvel — csak utolsó két mondatában tér el tőle, a katonai kontrollra vonatkozó részében — szintén nagyon súlyos aggodalmakat ébreszt bennünk és lehetetlen itt is bizonyos tendenciát nem látnom. Ez az első számú jegyzőkönyv — tudjuk, — Ausztriában abból az alkalomból készült, hogy Seipel kancellár a végső szükség által kényszerítve Rómához, Prágához és Berlinhez fordult és mindenütt felkínálta a gazdasági kapcsolatot, vámuniót és a pénzrendszer egységesítését, szóval quasi az Ausztria önállóságáról való lemondását helyezte többfelé kilátásba a segitség ellenében. Ez volt akció, amely külföldi nagyhatalmakat idegessé tette és jóformán egymás iránt való féltékenységből arra késztette, hogy Ausztriával szemben tényleg altruisztikus gesztust gyakoroljanak, egyúttal azonban ebben az első számú jegyzőkönyvben gondoskodtak arról, hogy Ausztria későbbi időben ezt a szándékát végre ne hajthassa. Ezért Ausztriának úgynevezett gazdasági függetlensége védelmére az első számú jegyzőkönyv fontos rendelkezéseket tartalmaz. De azt kérdezem, mi értelme van annak, hogy ugyanezt a jegyzőkönyvet Magyarországra applikálták. Mi értelme van annak, hogy nekünk gazdasági függetlenségünk tekintetében korlátozó rendelkezéseket irnak elő? Volt-e valaha és lesz-e valaha magyar kormány, amely az ország gazdasági függetlenségéről le akarna mondani, vagy annak akárcsak egy részéről is tárgyalásokba bocsátkoznékl Nem azt a célt szolgálja-e ez a jegyzőkönyv, főleg az a paragrafus, hogy Magyarország gazdasági függetlenségének védelme címén Magyarország kereskedelmi szerződéseinek megkötésébe, Magyarország egész külföldi gazdasági kapcsolatainak szabályozásába maguknak beavatkozási lehetőséget biztosítsanak? En száz százalékig csatlakozom mindahhoz, amit ebben a tárgyban Apponyi Albert igen t. képviselőtársam elmondott. A legsúlyosabb aggodalmakat táplálom ezzel a szakaszszal szemben, mert legyünk tisztában azzal, hogy ha nem vagyunk magunk abban a helyzetben, hogy gazdasági politikánk irányát megszabjuk, ezzel együtt jár egész külpolitikai orientációnke,Vi január hó 10-en, csütörtökön. nak is a külföldi hatalmakról való függővé tétele, mert nem tudok elképzelni a XX. században olyan külpolitikát, amely ne gazdasági alapokon épülne fel. Amikor a kis- és nagyentente-hatalmaknak módot és lehetőséget nyújtunk arra, hogy Magyarország külkereskedelmi orientációja, Magyarország gazdasági kapcsolatai, a Róma-BudapestBukarest esetleges vonal felállitása tekintetében diktáljanak, parancsokkal jöjjenek, abban a percben Magyarország külpolitikai irányzata, Magyarország külpolitikájának irányítása is külföldi, és pedig velünk szemben nem mindig barátságos befolyás alá kerül. Igen fontos és hatalmas anyagi érdekek is játszanak itt szerepet. Hiszen tudjuk jól, hogy fejlődőben levő, azt is mondhatnám gyermekcipőben járó iparunkra micsoda halálos csapást mérhet a cseh industria, ha keresztül tudja vinni azt, hogy korlátlanul tudjon Magyarországon elhelyezkedni. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen speciális helyzetben levő ország, mint Magyarország, egyszerűen banális gen erálizáci ókkal dolgozhasson. Magyarország, ha a maga belső helyzetének védelmében speciális intézkedéseket akar tenni gazdasági téren, minden alkalommal bele fog ütközni szomszédainak anyagi érdekeibe és ha egyébként bizonyos politikai jóindulat is állana fenn nálunk — ami kevéssé van meg — akkor is anyagi érdekeik parancsszava folytán ők feltétlenül arra fognak törekedni, hogy a mi magyar szempontból megfelelő gazdasági berendezkedésünket az ő szellemükben korlátozzák és átalakítsák. (Sándor Pál: Ez igaz!) Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy körülbelül egy éve annak, hogy a román határon a Tisza-vonal mentén a román katonaság mozgósított, felvonult anélkül, hogy mi itt ennek okát tudtuk volna adni, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy mi a célja ennek a román katonai felvonulásnak. Én ugy látom, hogy akkor még a katonai eszközöknek Magyarországgal szemben való kijátszása, a katonai megfélemlités volt módszer, amellyel Magyarországot passzivitásba gyúrni és járomba kényszeríteni akarták. Ma sokkal modernebb eszközhöz nyúlnak. Ma a rabszolgaságba hajtás legmodernebb, legjobban bevált módjához, az úgynevezett kolóniális szisztémához folyamodnak, mert merem mondani, hogy ha ennek a jegyzőkönyvnek határozmányai elfogadtatnak, akkor Magyarország kolónia lesz és Magyarország húsz esztendőn keresztül soha többé nem lesz abban a helyzetben, hogy gazdasági érdekeit saját nemzeti szempontjainak megfelelően képviselhesse. Magyarország akkor a pánszláv törekvések országútjává lesz, amelyen az északi és déli szlávok gravitációs törekvéseik és békés penetráció révén itt olyan hatalmi pozíciókat biztosithatnak maguknak, amelyekre támaszkodva itt olyan módon kiépithetik a maguk rendszerét, hogy a húsz esztendei lekötöttség lejártával kérdéses, leszünk-e még abban a helyzetben, hogy nemzeti önrendelkezési jogunkat gyakorolhassuk. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Nem közömbös egy országra az, hogy húsz esztendő minő berendezkedéseket minő átalakításokat termel ki egy országból főleg ma, az átalakulások korszaka, amidőn Magyarország különösképez az Ausztriával való kapcsolat megszűnése után arra van kényszerítve, és kötelezve, hogy közgazdasági téren a maga önálló nemzeti berendezkedéseit még csak most építse ki és fejlessze ki. Ebben a helyzetben lehetetlenség az, hogy mi húsz esztendőn keresztül a soha meg nem hallgatott vádlott szerepét játsszuk, hogy egyszerűen