Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. ket érnének el, amilyeneket maguk sem akarnak. T. Nemzetgyűlés! A szociáldemokrata párt szereti magát ugy feltüntetni, mint a dolgozó magyar társadalom egyedüli képviselőjét. Engedelmet kérek, most, pár perccel ezelőtt, fejtette ki az előttem szóló képviselőtársam, hogy ő a dolgozó magyar társadalomhoz tartozónak tekinti mindazt, aki dolgozik, és teljesen mellékes, hogy kalapáccsal, vagy pennával dolgozik-e. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De, engedelmet kérek, a külső beállítás aztán egészen más. Igen sokszor hallom annak a napszámból és órabérből élő embernek azt a keserves fel sóhajtását, amit innen visz ki, amit innen érez magában, hogy azt mondja: vannak a világon jó módban élő emberek, csak ő az, akinek állandóan dolgoznia kell. Engedelmet kérek, nehéz gondok között dolgoznak azok az emberek is, akik nem kalapáccsal dolgoznak. Nem akarom elhinni, bogy önök, akiket a kötelesség elszólitott a műhelyből, nem tartanák magnkat dolgozó embereknek. Dolgoznak azon a helyen, ahová odaállította önöket a közbizalom. És ne méltóztassék megtagadni a »dolgozó,« a »munkás« jelszót attól az embertől, aki az ő pozíciójában megáll és ennek következtében ne méltóztassék a munkástömegek képviseletét a maguk részére kisajátítani akarni. (Pikler Emil : Propper a szellemi munkásokról is beszélt !) De tovább megyek. Ugy érzem, hogy önök itteni szereplésükkel — bármilyen tiszteletreméltónak találom őszintén megvallva rövid parlamenti múltjuk után a szociáldemokrata pártnak, mint pártnak itten egyes kérdésekben elfoglalt álláspontját, mégis azt merem állítani, — annak a dolgozó társadalomnak sem képviselik érdekeit. (Ugy van! Ugy van! jobbfélől.) nem szolgálják annak érdekeit annak ellenére, hogy azt akarják szolgálni, mert ami szociális intézmény, ami népjóléti intézmény ettől a szegény, nyomorult és csonka OTS^'^Á! kitelik, azt a kormány törvények és javaslatok formájában már behozta vagy készíti. Ehhez nem kell okvetlenül az, hogy ezeket önök itt minden alkalommal és mindennap újból és újból felhozzák. Mi az eredménye az önök munkásságának odakinn, t. túloldali Az itt vagy amott fölmerülő sztrájkok, a mindenütt fölmerülő elégedetlenség, pedig láthatják azt, hogy a sztrájkok következtében kicsikart órabértöbbletek nem javítják a munkás helyzetét, sőt terhesebbé teszik, ellenben hova-tovább elközeledik az idő, amikor lehetetlenné teszik a munkaadó helyzetét is, aki normális gazdasági viszonyok között be tud rendezkedni munkásának napról-napra való tisztességes fizetésére, de a folytonos sztrájkok és béremelések következtében az is csak napról-napra tengődik, aminek következménye az, hogy ha produktumait nem tudja rövid időn belül a piacra hozni, abban az esetben annak a munkásnak többé nem tud fizetni és a legrövidebb idő alatt beáll annak a munkásnak kenyérhiánya, ami végeredményben a sztrájkokból, a munkabéremelésekből következik. (Klárik Ferenc: Szóval ne sztrájkoljunk!) Ennek a munkabéremelésnek következménye ebben a beteges állapotban a megélhetés drágulása is. Amilyen mértékben emelkedik az órabér, olyan vagy nagyobb mértékben emelkedik a drágaság. Méltóztatik tudni azt is, hogy törvényekkel gazdasági életet szabályozni úgyszólván lehetetlen, mert ha előáll évi január hó 10-én, csütörtökön. 105 bármiféle törvényes rendelkezés, amely a megélhetést olcsóbbá igyekszik tenni. — értve az élelmiszereknek árát — az az élelmiszer abban a pillanatban eltűnik a piacról és azt semmiféle törvénnyel előhozni nem lehet. (Farkas István: Dehogy nem, okos vámpolitikával nem tűnik el!) Emlegetik, mélyen 1. uraim, a liberalizmust, mint az önök kizárólagos tulajdonát vagy vágyát vagy erkölcsi felfogását. Gyermekkoromtól kezdve abban az ideális liberális gondolatban nőttem fel, amely szerintem minden igaz, mŰA^elt keresztény embernek kitörölhetetlen sajátsága. Értem azt, hogy mindenkit egyformán becsülök meg. aki becsületes, hazafias gondolatban a reá bízott munkát elvégzi; (Ugy van! Ugy van jobbfelől) ez hasznos, értékes tagja a társadalomnak, tekintet nélkül arra, hogy egyetemi professzor vagy utcaseprő. Őszintén megvallom, hogy a legegyszerűbb és legszegényebb sorban levő tisztességes munkással szivesebben fojtok kezet, mint azzal a magas polcon lévő emberrel, aki helyzete kötelezettségeit nem érzi és a köz iránti kötelességeit teljesíteni nem tudja vagy nem akarja. Szomjas Gusztáv: Ez a becsületes liberalizmus!) Ebből kifolyólag amilyen természetesnek találom, hogy az 1918. és 19. évi forradalmak után megnyilvánult nemzeti elkeseredés következményekép, tekintettel arra, hogy a kommunizmus élén a forradalmak szennye igyekezett a vezetőszerepet magához ragadni, bizonyos reakció nyilvánul

1 meg abban a numerus claususnak nevezett törvényben, ép annyira meg vagyok róla győződve, hogy az ugy, abban a formájában és abban az értelemezésében, amint az annak idején meghozatott, csak ideig-óráig tartható fenn. A kultuszminister ur pár hónappal ezelőtt már megadta annak valódi és ő általa szándékolt magyarázatát. Természetes dolog, nem szabad megengedni azt, hogy a kultuszminister magyarázza a törvényt igy, az egyetem magyarázza ug*y, azonban oda kell törekedni, hogy a numerus clausus a maga szükséges formájában maradjon meg. (Lendvay István: Ugy, ahogy meghozták, ugy maradjon meg!) Azt értem ezalatt, hogy ha Magyarország évenként ezer jogászt képes elhelyezni, akkor ne produkáljon évenként háromezer jogászt. Tehát vannak bizonyos pályák, amelyeknél megértem, ha a mai Csonka-Magyarország- a numerus clausus! fentartja, azonban azt felekezeti vagy vallási alapon semmi körülmények között nem tartom fentarthatónak. (Pikler Emil: Tessék egy havározati javaslatot benyújtani ebben az irányban!) Mélyent.képviselőtársam, őszintén megvallva a választás előtt voltam olyan helyzetben, amikor ez irányban hozzám kérdést intéztek választóim tömegei. Az egyik oldalon kétségbeesve féltek attól, hogy én annak eltörlése ellen fogok nyilatkozni, a másik oldalon aggódva remélték azt, hogy annak eltörléséhez hozzá fogok járulni. Mondhatom, az utóbbiak voltak az agilisabbak, a szemfülesebbek, és én kijelentettem azt, hogy elvileg nem helyeslem és a magam részéről mindent el fogok követni annak megváltoztatására. Erre az utóbbi részről kérdést intéztek hozzám: ha tehát be fognak nyújtani egy ilyen javaslatot, meg fogom-e szavazni? Azt mondottam: T. uraim, a kérdés az, hogy honnan fog jönni a javaslat, mert sem pártbontási, sem ugratási szempontból az ilyen kérdéseket elővenni nem engedem, Biztositom, hogy 15*