Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. éri január hó 8-án, kedden. 5 tizáeiőja és a kölcsön kamatszolgálata címén fedezendők. Amennyiben ezt a 150%-ot el nem érnék, abban az esetben más jövedelmek lekötése követelhető, kivéve az államvasutak jövedelmét, amelyek természetszerűleg, mint állami és külön üzem, egyfelől investició céljául szolgálhatnak, másfelül pedig az üzem vitele szempontjából is átmeneti hitelekre veendők igénybe. (Mozgás a bal- es a szélsőbaloldalon.) Külön számlán kezelendők a zálogul lekötött jövedelmek és külön számlán a kölcsönből befolyó összegek is. Ezekről csak az ellenőr utalhat és a zálogul lekötött tárgyak felesleges jövedelmei a magyar kormánynak fognak vissza utaltatni. A 6. pont a Jegybankkal foglalkozik és előírja, hogy Magyarország egy önálló jegybankot állítson fel, még pedig mielőtt a kölcsöntárgyalásokat a külföldi hitelezőkkel megkezdjük. A Jegybank a kormánnyal szemben független és autonom kell hogy legyen. A kormány nem folyhat be a Jegybank adminisztrációjába. (Egy hang a baloldalon : A huszadik században !) Az ellenőr javaslatára egy szakértő banktanácsadót fog kinevezni, aki az igazgatóságban részt fog venni mindaddig, amig a programm nincs végrehajtva. Újra feléleszthető ez az intézkedés abban az esetben, hogyha Magyarország két évig nem fizetne, illetve nem változtatná át idegen valutára azokat a Jegybankhoz koronába befizetendő összegeket, amelyek a béke terhei címén fizettetnek. A kölcsön felvétele előtt be kell szüntetni a bankóprést és fel kell állítani, működésbe kell hozni a Jegybankot. T. Nemzetgyűlés ! Ezekben voltam bátor beszámolni azokról az intézkedésekről, amelyeket a második számú jegyzőkönyv magában foglal. Amint méltóztatnak látni, ezek az intézkedések sok lényeges pontban eltérnek azoktól a javaslatoktól, amelyeket annak idején a magyar kormány a Népszövetség elé terjesztett ; nevezetesen kisebb az az összeg, amely a kölcsön utján biztositható, mint amekkorát a magyar kormány javasolt, rövidebbre terjed a szanálási időszak és előzetesen a bankóprés köteles megszüntetésével nagyobb terhek hárulnak Magyarország vállaira. Én tehát osztozom abban a felfogásban, amely azt mondja, hogy bár lényeges és tekintélyes segítségben részesülünk a külföld részéről a kétszázötven milliós külföldi kölcsön révén, ez mégis csak átmeneti segély, a^ely tisztán és kizárólag arra szolgál, hogy Magyarországon a budget egyensúlyát helyreállítsuk és a korona értékét stabilizáljuk, de amely nem alkalmas és nem használható fel arra, hogy abból azokat az invesztíciókat fedezzük és teljesítsük, amely invesztíciók nélkül, meggyőződésem szerint, különösen az állami üzemek igazán jövedelmezővé tétele alig képzelhető. (Ugy van ! jobbfelől.) A fő feladat tehát a mi vállainkra fog hárulni. Hiszen, ha azt nézem, hogy két és fél év alatt a budget egyensúlvát kell biztosítani, ami annyit jelent, hogy az állam bevételeit közel meg kell duplázni ; ha azt nézem, hogy ma a nagy mértékben passzív fizetési mérlegünk passzív fizetési tételeit lehetőleg eliminálnunk kell, ami annyival nehezebb lesz, miután a külföld felé teljesítendő fizetési feltételeink tulaj donképen csak most veszik kezdetüket és most fognak emelkedni épen a kölcsön szolgálata folytán ; ha azt nézem, hogy kereskedelmi mérlegünk passzivitását csak a termelés igazi és valóságos nagy fokozásának segítségével leszünk képesek eliminálni : akkor azl hiszem, hogy igazat mondok, mikor azt állítom, hogy nagy segítséget kapunk a külföldtől, de csak átmeneti segítséget és ennek a segitségnek igénybevételével a terhek oroszlánrészét mi magunk kell, hogy viseljük. (Lendvai István : És a jóvátétellel mi lesz ?) Tessék várni kérem, mindenre rákerül a sor ! (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István minisleremÖk : Bizonyára része van az okok között annak is, hogy Európa pénzpiacának alakulása momentán nem kedvező, de része van bizonyos optimizmusnak is velünk szemben, amellyel a magyar kormány mindig találkozott, amikor erről a szanálási programról szó volt és amely rövidesen abban a véleményben foglalható össze, hogy Magyarország agrárország, Magyarországnak gazdag földje van és így Magyarország élelemmel képes magát ellátni, sőt képes ellátni más államokat és országokat is (Lendvai István : Képes lenne más gazdálkodás mellett !) és ha Ausztriában sikerült két és fél év alatt, igen rövid idő alatt, egy sokkal desperátusabb helyzetet szanálni, nem kétséges, hogy Magyarország helyzetét is ilyen rövid idő alatt képesek leszünk rendbehozni. (Massay Károly : De nem ilyen kormáiryzati rendszer mellett !) A magyar kormány ezzel a beállítással szemben mindig védekezett, (Ugy van! jobbjelöl.) védekezett azért, mert, bár nem akarna a pesszimizmusnak bármilyen tekintetben szószólója lenni, mégis óva kell, hogy intse az országot is, de az egész nemzetközi közvéleményt is egy ofyan túlzott optimizmustól, amely ahhoz a könnyelműséghez vezethetne, hogy Magyarországot ezen rekonstrukciós idő alatt olyan terhekkel sújtsa, amely a rekonstrukció céljain túlmenve és azokkal inkongruensen a lakosság vállaira igazi túlterhek gördítését jelentik. Szükségesnek tartom, ha csak rövid vonásokban is a Magyarország és Ausztria esete közötti különbségre nézve gazdasági szempontból és épen ezen optimizmus szempontjából is egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor így érveltek velünk szemben, mindig három argumentumot hoztak fel. Az egyik az volt, hogy Ausztria budgetáris helyzete sokkal rosszabb volt, mint Magyarország budgetáris helyzete; a másik az, hogy az osztrák korona romlása sokkal erősebb és előrehaladottabb volt, mint a magyar korona romlása. (Rassay Károly : Mi tartottuk ! — Rothenstein Mór : De mibe került ez? — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A harmadik érv az volt. hogy Ausztria még kevésbé rendelkezett a gazdasági önállóságnak, a gazdasági autarchiának attribútumaival, mint Magyarország, sokkal kevésbé volt és lesz tehát abban a helyzetben, hogy alkalmazkodhassék azokhoz az újonnan teremtett viszonyokhoz és feltételekhez, amelyek KözépEurópában a békeszerződések által "kialakultak. Én azt hiszem, hogy ezek az argumentumok többé-kevésbé látszólagos argumentumok, látszólagos argumentumok elsősorban a budgetre nézve, mert hiszen nem attól függ a deficit nagysága, hogy számszerűleg a budgetben jelentkező