Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

102 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. És én nem tudom elszánni magamat arra, hogy a kölcsön érdekében, az egységespártnak e legújabb imádottjáért, a kölcsönért... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dehogy imádottja ! Kényszerűség 1 ez ! Bolond ember, aki szeret kölcsönt felvenni. Kénytele­nek vagyunk vele!), mondom, nem tudom, rá­szánni magamat, hogy a kölcsönért feláldoz­zam a többig aktuális problémát, ezért helyez­tem ezt a kérdést beszédem végére s ezért be­szélek épen a kölcsönről legkevesebbet. Nekem az a meggyőződésem, hogy nincs olyan kölcsön a világon, (Szabó István (nagyatádi) földmive­lésügyi minister : Amit vissza ne kellene fizetni Î) és nincs az a kincs a világon, amely Magyarországot meg tudja vagy meg tudná menteni akkor, ha előbb itt a többi aktuális problémát meg nem oldják. (Zaj.) Nem beszé­lek ma erről a kérdésről, mert nem beszélhetek róla, amennyiben nem ismerem a kölesönügy részleteit, nem tudom elbírálni, hogv a kölcsön ebben >ai formájában, ezekkel a feltételekkel káros, avagy hasznos-e 1 Mondom, nem beszé­lek róla, mert tárgyilagos akarok maradni, de beszélni fogok, ha majd megismerem a kölcsön valamennyi feltételét és módom is lesz erre, mert, ugyebár, be fogják terjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatokat. (Szomjas Gusz­táv : Módos ember !) Azt azonban kijelenthetem, hogy igen sú­lyos aggodalmaim vannak már most is a köl­esönnel kapcsolatban és igen pesszimisztikusan ítélem meg a helyzetet a kölcsön szempontjá­ból. (Kuna P. András : Különösen a szakszer­vezetek szemüvegén át ! — Pikler Emil : Hagyja már azokat a szakszervezeteket, Kuna bácsi! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Alkot­mányjogilag és pénzügyileg vannak súlyos ag­godalmaim, amiről — ismétlem — majd más al­kalommal fogok beszélni, azt azonban nem fojt­hatom magamba, hogy a miniszterelnök ur egyik-másik kijelentésére e kérdéssel kapcso­latban ne reflektáljak. A miniszterelnök ur maga is, noha igyeke­zett kedvezően beállítani a kérdést, pesszimista hangot ütött meg s többek között azt mondotta, hogy ez a kölcsön nagy segítség, de nem döntő segítség, és hogy a heroikus áldozatkészség ma­gára a nemzetre fog hárulni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi miniszter : Termé­szetes ! Ingyenpénzt nem adnak !) Nem hallot­tunk egyetlenegy megnyugtató szót sem a mi­niszterelnök úrtól a dolgozó tömegek felé, hogy ezek a heroikus áldozatok és terhek miként fognak megoszlani. (Peyer Károly : Felemelik majd a forgalmi adót meg; a cukoradót !) Azt hallottuk, hogy emberfeletti áldozat­készségre lesz szükség. (Peyer Károly : Mást nem .tudnak, csak adót emelni ! Ez az egész tudományuk !) ... mert a kölcsön csak átme­neti segítség. (Szabó István (nagyatádi) föld­mivelésügyi minister : Jó volna adót nem fizetni és megélni.) Hallottuk azt is, hogy a köztisztviselőket lehetőleg óvni fogja a kor­mány ezektől a heroikus áldozatoktól. — (Per­lnky György : Sőt, épen az ellenkezőjét mon­dotta, azok hozzák megint a legnagyobb áldo­zatot !) Semmi kifogásom ellene (Perlaky György : Sajnos !) hogy egy osztályt védelmez­zenek, amely ,a védelemre rászorul. De, t. nem­aetgvülés, ebBen az országban él még néhány millió olyan ember is, aki nem köztisztviselő. (Perlaki György : A köztisztviselők eddig is a legnagyobb áldozatot hozták, mert majdnem ingyen dolgoznak. Igaz! Ugy van!) Neosak a köztisztviselők speciális kérdését évi január hó 10-én, csütörtökön. igyekezzenek megoldani, (Felkiáltások balfelől: Meg van oldva a speciális kérdés Magyarorszá­gon f Felkiáltások jobb/elől : Nem lehet olyan könnyen megoldani'!) mert van még néhány milliónyi földmunkás, van néhány milliónyi kézimunkás, van néhány százezer szellemi mun­kás, kereskedelmi alkalmazott és más, a külön­böző szellemi foglalkozási ágakban. Mi^ lesz ezekkel, ha elérkezik a heorikus áldozatkészség ideje és folytatódik ez a gazdasági politika, amely oda vezetett, hogy már ma sem tudnak megélni itt az emberek. (Szomjas Gusztáv : És mi lesz a külföldön I Ott nem így van ? — Rupert Rezső : Nem ! Még Németországban sincs igy ! — Felkiáltások jobbfelöl : Miért jön­nek akkor hozzánk a németek ? — Kuna P. András : Mi sajnáljuk legjobban, hogy ilyen a helyzet. — Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, képviselő urak ! • , Propper Sándor : Egy ország minis terétől, amikor bejelenti a heroikus áldozatkészség szükségét, egy mondatot mégis elvárhattunk volna, amelyben megnyugtassa azt a nyomorgó, dolgozó tömeget, hogy történik valamilyen gon­doskodás arról, hogy meg legyen a mindennapi kenyere ! (Kuna P. András : Az a célja a köl­csönnek ! — Szomjas Gusztáv : Ez természetes!) Necsak akarjuk a javítást, hanem csináljuk is meg az istenért, mert elkésünk vele ! (Nagy zaj jobb felől. — Szomjas Gusztáv: Nem engedik csinálni ! Óraszámra diskurálnak egyik napról a másikra.) Nem szájjal, nem szóval, hanem tettel. (Nagy zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : Maguk szájjal teszik ! Szájaskodás ! — Nagy zaj. — Rupert Rezső : Vannak rendtörvényja­vaslatok, de szociális törvényjavaslataik nin­csenek ! — Dobóczky Dezső : Nekünk kerül pénzünkbe, hogy itt maradunk ! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj. — Csontos Imre: Maguk csak mindig lármáznak ! Mi meg fize­tünk !) Propper Sándor : Nem értem ezt a felhá­borodást. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor : Ha ezt az indemnitási vitát befejeztük volna egy nap alatt, mit tár­gyalnánk most ? A rendjavaslatot vagy Nagy Emil szimfóniáját ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : A földreformot ! — Egy hang a jobboldalon : Amit mindenárán meg akarnak akadályozni!) Hol vannak a szociális javasla­tok ! (Folytonos nagy zaj a Ház minden olda­lán.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Propper Sándor: Az önök szemrehányása akkor volna jogosult, ha a miniszterek táskái telve volnának szociális javaslatokkal (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Van olyan is!) és ezeket tárgyalhatnék. De ott vannak a gúzsba, kötő javaslatok. Ott van az igazsag­ügyminister javaslata (Nagy zaj.), ott vannak azok a javaslatok, amelyek sohasem fognak tárgyalás alá kerülni, nem kerülhetnek tár­gyalás alá, mert ez az ország legnagyobb sze­rencsétlensége volna. (Peyer Károly: Ez is egy módja annak, hogv az országot megment­sük a reakciótól! Ezzel többet használunk neki! — Nagy zaj. Elnök csenget. — Dobóczky Dezső : Költjük a pénzt, villanyra, fűtésre ! — Payer Károly: Miért tartunk nyolcórás ülése­ket? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ma­cink miatt!)

Next

/
Thumbnails
Contents