Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-220
102 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. És én nem tudom elszánni magamat arra, hogy a kölcsön érdekében, az egységespártnak e legújabb imádottjáért, a kölcsönért... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dehogy imádottja ! Kényszerűség 1 ez ! Bolond ember, aki szeret kölcsönt felvenni. Kénytelenek vagyunk vele!), mondom, nem tudom, rászánni magamat, hogy a kölcsönért feláldozzam a többig aktuális problémát, ezért helyeztem ezt a kérdést beszédem végére s ezért beszélek épen a kölcsönről legkevesebbet. Nekem az a meggyőződésem, hogy nincs olyan kölcsön a világon, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Amit vissza ne kellene fizetni Î) és nincs az a kincs a világon, amely Magyarországot meg tudja vagy meg tudná menteni akkor, ha előbb itt a többi aktuális problémát meg nem oldják. (Zaj.) Nem beszélek ma erről a kérdésről, mert nem beszélhetek róla, amennyiben nem ismerem a kölesönügy részleteit, nem tudom elbírálni, hogv a kölcsön ebben >ai formájában, ezekkel a feltételekkel káros, avagy hasznos-e 1 Mondom, nem beszélek róla, mert tárgyilagos akarok maradni, de beszélni fogok, ha majd megismerem a kölcsön valamennyi feltételét és módom is lesz erre, mert, ugyebár, be fogják terjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatokat. (Szomjas Gusztáv : Módos ember !) Azt azonban kijelenthetem, hogy igen súlyos aggodalmaim vannak már most is a kölesönnel kapcsolatban és igen pesszimisztikusan ítélem meg a helyzetet a kölcsön szempontjából. (Kuna P. András : Különösen a szakszervezetek szemüvegén át ! — Pikler Emil : Hagyja már azokat a szakszervezeteket, Kuna bácsi! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Alkotmányjogilag és pénzügyileg vannak súlyos aggodalmaim, amiről — ismétlem — majd más alkalommal fogok beszélni, azt azonban nem fojthatom magamba, hogy a miniszterelnök ur egyik-másik kijelentésére e kérdéssel kapcsolatban ne reflektáljak. A miniszterelnök ur maga is, noha igyekezett kedvezően beállítani a kérdést, pesszimista hangot ütött meg s többek között azt mondotta, hogy ez a kölcsön nagy segítség, de nem döntő segítség, és hogy a heroikus áldozatkészség magára a nemzetre fog hárulni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi miniszter : Természetes ! Ingyenpénzt nem adnak !) Nem hallottunk egyetlenegy megnyugtató szót sem a miniszterelnök úrtól a dolgozó tömegek felé, hogy ezek a heroikus áldozatok és terhek miként fognak megoszlani. (Peyer Károly : Felemelik majd a forgalmi adót meg; a cukoradót !) Azt hallottuk, hogy emberfeletti áldozatkészségre lesz szükség. (Peyer Károly : Mást nem .tudnak, csak adót emelni ! Ez az egész tudományuk !) ... mert a kölcsön csak átmeneti segítség. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Jó volna adót nem fizetni és megélni.) Hallottuk azt is, hogy a köztisztviselőket lehetőleg óvni fogja a kormány ezektől a heroikus áldozatoktól. — (Perlnky György : Sőt, épen az ellenkezőjét mondotta, azok hozzák megint a legnagyobb áldozatot !) Semmi kifogásom ellene (Perlaky György : Sajnos !) hogy egy osztályt védelmezzenek, amely ,a védelemre rászorul. De, t. nemaetgvülés, ebBen az országban él még néhány millió olyan ember is, aki nem köztisztviselő. (Perlaki György : A köztisztviselők eddig is a legnagyobb áldozatot hozták, mert majdnem ingyen dolgoznak. Igaz! Ugy van!) Neosak a köztisztviselők speciális kérdését évi január hó 10-én, csütörtökön. igyekezzenek megoldani, (Felkiáltások balfelől: Meg van oldva a speciális kérdés Magyarországon f Felkiáltások jobb/elől : Nem lehet olyan könnyen megoldani'!) mert van még néhány milliónyi földmunkás, van néhány milliónyi kézimunkás, van néhány százezer szellemi munkás, kereskedelmi alkalmazott és más, a különböző szellemi foglalkozási ágakban. Mi^ lesz ezekkel, ha elérkezik a heorikus áldozatkészség ideje és folytatódik ez a gazdasági politika, amely oda vezetett, hogy már ma sem tudnak megélni itt az emberek. (Szomjas Gusztáv : És mi lesz a külföldön I Ott nem így van ? — Rupert Rezső : Nem ! Még Németországban sincs igy ! — Felkiáltások jobbfelöl : Miért jönnek akkor hozzánk a németek ? — Kuna P. András : Mi sajnáljuk legjobban, hogy ilyen a helyzet. — Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, képviselő urak ! • , Propper Sándor : Egy ország minis terétől, amikor bejelenti a heroikus áldozatkészség szükségét, egy mondatot mégis elvárhattunk volna, amelyben megnyugtassa azt a nyomorgó, dolgozó tömeget, hogy történik valamilyen gondoskodás arról, hogy meg legyen a mindennapi kenyere ! (Kuna P. András : Az a célja a kölcsönnek ! — Szomjas Gusztáv : Ez természetes!) Necsak akarjuk a javítást, hanem csináljuk is meg az istenért, mert elkésünk vele ! (Nagy zaj jobb felől. — Szomjas Gusztáv: Nem engedik csinálni ! Óraszámra diskurálnak egyik napról a másikra.) Nem szájjal, nem szóval, hanem tettel. (Nagy zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : Maguk szájjal teszik ! Szájaskodás ! — Nagy zaj. — Rupert Rezső : Vannak rendtörvényjavaslatok, de szociális törvényjavaslataik nincsenek ! — Dobóczky Dezső : Nekünk kerül pénzünkbe, hogy itt maradunk ! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj. — Csontos Imre: Maguk csak mindig lármáznak ! Mi meg fizetünk !) Propper Sándor : Nem értem ezt a felháborodást. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor : Ha ezt az indemnitási vitát befejeztük volna egy nap alatt, mit tárgyalnánk most ? A rendjavaslatot vagy Nagy Emil szimfóniáját ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : A földreformot ! — Egy hang a jobboldalon : Amit mindenárán meg akarnak akadályozni!) Hol vannak a szociális javaslatok ! (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Propper Sándor: Az önök szemrehányása akkor volna jogosult, ha a miniszterek táskái telve volnának szociális javaslatokkal (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Van olyan is!) és ezeket tárgyalhatnék. De ott vannak a gúzsba, kötő javaslatok. Ott van az igazsagügyminister javaslata (Nagy zaj.), ott vannak azok a javaslatok, amelyek sohasem fognak tárgyalás alá kerülni, nem kerülhetnek tárgyalás alá, mert ez az ország legnagyobb szerencsétlensége volna. (Peyer Károly: Ez is egy módja annak, hogv az országot megmentsük a reakciótól! Ezzel többet használunk neki! — Nagy zaj. Elnök csenget. — Dobóczky Dezső : Költjük a pénzt, villanyra, fűtésre ! — Payer Károly: Miért tartunk nyolcórás üléseket? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Macink miatt!)
