Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

À nemzetgyűlés 220. ülése 1924. István : _Ázon az oldalon jeruzsálemi orientáció van. — Peyer Károly: Noná, majd hómba orientáció lesz!) Engedje meg, tisztelt Léhner-Lendvai képviselő ur (Lendvai István: Kérem. Propper zsidó! — Mozgás a szélsőbaloldalon,) Elnök : Lendvai István képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Lendvai István: Miért, hogy zsidó, vagy hogy Propper ? — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Lendvai István képviselő urat ezért a megjegyzésért ismételten rendreutasitom, és figyelmeztetem, hogy rövidesen erélyes intézkedéseket fogok vele szemben alkalmazni. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ami Léhner-Lendvai képviselő ur részéről felhangzik, azt én nem veszem komolyan. Az énreám nem lehet sértő, arra én nem reflektálok. Én komoly kérdésekkel foglalkozom, komoly közbeszólásokra szívesen reflektálok, de komolytalan böffentésekre nem vagyok hajlandó beszédem fonalát megszakítani. (Peyer Károly: Spirituszos böffentésre.) T. Nemzetgyűlés! Sürgettük a szilárd és biztos külpolitikai alapot, kifejtettük azt, hogy Magyarországnak milyen utón kellene haladnia külpolitikai téren. Ismétlem, ez nem talált megértésre, sőt ellenkezőleg épen a túlsó oldalról hallatszottak olyan hangok, hogy az ilyen kivánság, hogy a környező államokkal szemben a valódi béke álláspontjára helyezkedjünk, hazaárulásnak minősitendő. Később, mikor a kérdések megértek, a túlsó oldal is kénytelen volt erre az alapra helyezkedni, ugy hogy most versenytfutnak azért, hogy a környező államokkal minél hamarább barátságos és békés állapotba kerüljenek. Ez természetesen még nem elég, mert ezek is csak tapogatódzások. A ministerelnök ur kijelentéséből azt kell megállapítanom, hogy egészséges, termékeny külpolitikai orientációt ettől a rendszertől nem várhatunk. A ministerelnök ur egyik útja után, amidőn itt az európai konstellációról nyilatkozott, azt mondotta: kunt járt külföldön és azt látta, hogy a külföldi államok konzervatív irányban haladnak és ezek a konzervatív államok nem vennék jó néven Magyarországtól, ha inas irányt követne, mint a konzervatív irányt. A ministerelnök urnák sajátságos külpolitikai gukkere van és valahogyan máskép látja a dolgokat, mint amilyenek. A ministerelnök ur idehaza ezt az ő koocepcióját ós ezt az ő rendszerét, az ő hamis politikai és külpolitikai gukkerén át demokráciának látja, ha a külföldre megy és ha ott valódi demokráciát vagy liberalizmust lát, ezt azután konzervativizmusnak minősíti és ezt a kettőt ilyen hamisan állítja szembe. így természetesen nem csoda, ha hamis következtetésekre jut és azt állapítja meg, hogy a külföld azt akarná, hogy Magyarországon konzervatív irány legyen olyan értelemben, amilyen értélemben ezt a konzervatív irányt a kormány eddig gyakorolta, vagyis reakciós irány. Ez a hamislátás, ennek a hamis lencsének; a használata adta meg a magyar kormánynak a külpolitikai orientáció kiindulási pontját. Láttunk törekvéseket, vágyakozásokat, a kormány és a kormánypárt részéről, amelyek arra irányultak, hogy Magyarország igyekezzék hozzácsapódni valamely reakció, vagy ultrakonzervatív államalakulathoz. Lelki közösségbe igyekeztek kerülni minden olyan állammal, amely látszólag konzervatív, vagy reakciós irányban halad. Boldog megelégedéssel üdvözöltek minden olyan külföldi megnyilvánulást, amely amellett látszott szólni, hogy az a konzervativizmus vagy a reakció céljait szolgálja. Emlékszem, amikor még fajvédők bent ültek a kormánypártban, illetőleg azok a fajvédők, évi január hó 10-én, csütörtököd. 97 akik azóta kiváltak a többiek most is bénulnék — (Csontos Imre : Ez fáj neked !) mondom, emlékszem még, milyen széles, boldog mosoly ült a fajvédők orcáján, mikor Mussolini kalandját véghezvitte. Emlékszem arra is, midőn De Rivera tábornok a másik latin országban, Spanyolországban vitte véghez kalandját, akkor is borzasztó boldogok voltak és körülbelül akkor keletkezett félhivatalos kormányzati külpolitikai Programm, hogy nékünk konzervatív irányban — persze magyar értelmezésben, tehát reakciós irányban — kell haladnunk. Én ezt a hamis látást, ezt a hamis megállapitást, ezt a hamis irányban való haladást ép olyan veszedelmesnek tartom az ország jövője szempontjából, mint amilyen veszedelmesnek tartom a belső politika hamis látását és hamis vágányokon való haladását. Akkor, amikor ezek a dolgok Európában lefolytak, felületes szemlélők előtt még lehetett valami remény arra, hogy Európa a nagy háború után csakugyan a reakció karjaiba dől. Mussolini és De Rivera, Olaszország és Spanyolország, e két latin állam a maga jobboldalra való tolódásával — mondom, felületes szemlélők előtt csak — azt a látszatot kelthette valóban, hogy Európa jövőjének legközelebbi korszaka reakciós lesz. Akik azonban bírálatuknál mélyebben szántanak, akik olvasnak a történelemből, akik figyelembe veszik a történelem logikáját, azok előtt egy pillanatig sem volt kétséges az, hogy ezek hamis látszatok, ' ezek felbuzdulások, amelyek tarthatnak hetekig, hónapokig esetleg esztendőkig, de amelyekből nem alakulhat ki Európa, vagy a világ reakciója. Ezeknek tudniok kellett és ezek tudták és ezek ha szenvedtek is, — közöttük magam is — szenvedtek, de mssolyogtak azon az erőlködésen, hogyan akar Magyarország a maga kicsiny jelentekre! enségében iramot diktálni Európának és a világnak a reakció dolgában és hogyan örültek annak, ha a világpolitikában valamilyen reakciós megnyilvánulás következett be- Mondom, akkor ez lehetségesnek látszott, t a legutóbbi események azonban, azt hiszem, még azokat is kiábrándították ebből az illúzióból, akik egyébként nem szántanak mélyebben kritikájukban és akik csak felületesen vizsgálódnak. Méltóztassanak megengedni, hogy felemlítsek néhány eseményt, amelyek a legközelebbi múltban történtek az európai államokban. Mussolini, a magyar reakciósok szemefénye, egy esztendő után, pontosan az évfordulóra, feladta a diktatúra módszerét, szakitott vele. Megcsinálta a maga lex Bethlenjét, mert tévedés azt hinni, hogy Bethlen tanult Mussolinitól. A helyzet az, hogy a választójog, amelyet ott Mussolini megcsinált, olyan körinönfontan, hogy kisebbségi szavazatokkal többséget akart magának biztosítani, nem Mussolini találmánya, hanem Bethlen találmánya. (Szomjas Gusztáv: Dehogy! Már a maguké volt !) Bethlen találta fel azt az ő nyolc öreg urával, akikről délelőtt beszéltem, hogyan lehet kisebbségi szavazatokkal többséget összehozni. Ezt követte Mussolini, tehát Mussolini Bethlen tanítványa, Bethlentől tanulta meg ezt a módszert. (Bell Miklós: Oroszország _ kitől tanulta? — Klárik Ferenc: Maga nem tudja, mi van ott? — Bell Miklós: Maga tudja? — Klárik Ferenc: Én sem tudom!) Roppant érdekes, hogy ezt a műremeket Mussolini alkalmazásba venni azonban már nem meri. Fel akarta oszlatni a kamarát, amelyben harminc vagy negyven fascista képviselő van csupán, 500 egynéhány képviselő közül. Módja volna feloszlatni a kamarát, tudna választatni uj kamarát, a szavazatok egyharmad részével a mandátumok kétharmad részét meg 14*