Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

442 J nemzetgyűlés 217. ülése 1924. bármiféle kérelmet beadott volna a katonai hatóságokhoz, tehát evidens, hogy a katonai hatóságok 1922 augusztusában egészen honilokegyenes más álláspontra helyezkedtek, mint amilyet 1922 júniusában elfoglaltak. Júniusban Prónay Pál nem tiszt, augusztusban megint tiszt. Következik egy ujabb fordulópont. Prónay Pál feljelentésére az előbb emiitett Eanzenberger vezérőrnagy ellen meginditott bűnügyben az ügynek első referensét hirtelen leváltják. A második referens a vádlott védekezése alapján arra az álláspontra helyezkedik megint, hogy Prónay Pál nem tiszt, tehát ugy a becsületügyben, mint a bűnügyben megint az az álláspont, hogy Prónay Pál nem tiszt, Hát egyszer tiszt, egyszer meg nem tiszt, sőt még rámutatok egy kómikusabb helyzetre is, megtörténik az is, hogy ugyanazon időben tiszt is, meg nem is. Ezzel az állásfogalással egyidőben az imént emiitett Prónay-Gömbösafférből kifolyólag egymás után inditják meg a nem tisztnek minősitett Prónay Pál ellen a becsületügyi eljárást. Végre is Prónay Pál megunta ezt az átlátszó komédiát, amely — később majd rá fogok térni — kétségtelenné tette, hogy bizonyos köröknek Prónay Pál akkor tiszt, amikor ez a minősége kedvező a kormányra nézve és akkor polgári egyén, amikor igy lenne a kormányra nézve kedvező. Egyszerűen az 1921 augusztus 21-iki dekrétum, ellenére becsületügyi eljárást indítanak ellene, mire ő kijelentette, hogy nem veti alá magát a becsületügyi eljárásnak és erre a ministerium egyszerűen megfosztotta a dekrétum által biztosított rangjától A mondottakból kiviláglik az, hogy Prónayt egyszer tisztnek, egyszer nem tisztnek, egyszer pedig mindkettőnek tekintik, egyidőben, aszerint, amint ez a kormányra nézve kedvező. Evidens dolog, hogy akik Prónay Pált rágalmazták, azok a kormánynak tettek szolgálatot, mert a kormány a saját maga által teremtelt dilemmából akart mindenáron úgy kikerülni, hogy Prónay Pál valahogyan kompromittálja. A Prónay Pál által kért becsületügyi eljárást 1922 június 12-én azért nem merték elrendelni, mert ha elrendelik, akkor kiderül az ellenzéknek te it megnyugtató nyilatkozattal szemben, hogy Prónay mégis tiszt, továbbá a kompromittáló pletykák is szétfoszlanak és az ígéret beváltása vált volna aktuálissá, ami megint az ellenzékkel, szemben kompromittálta volna a kormányt. A becsületügyi bejelentés elütése tehát ebben az esetben a kormány malmára híntotta a vizet. Most következik a nyugatmagvarországi affér, amelynek honvédfőparancsnoki parancsokkal való elintézése megint csak a kormány malmára hajtotta a vizet, a kormányra nézve lett volna kedvező, mert a Gömbös—Prónayüsryet lezárták volna egy párbajjal. Ezzel lezárult volna a nyugalmagyarországi ügy is, amelynek hátterében nedig a Bethlen-kormányra nézve rendkívül kellemetlen kulisszatitkok is vannak. A Prónay ellen zúdított becsületügyek nedig elejét vették volna annak, hogv ő a maga ügyét nyilvánosságra hozza. Van itt azonban egy másik súlyos és közérdekű motívuma ennek az ügynek és annak, hogv én interpelláció tárgyává tettem ezt az anvagot. Mindnyájan, akik hazafiasán, nemzetien gondolkozunk, csak tisztelettel, részvéttel és kegyelettel gondolhatunk vissza azokra , évi január hó 5-én, szombaton, a nyugatmagyarországi felkelőkre, akik életüket kockáztatva Nyugat-Magyarországért kardot rántottak, fegyverbe állottak s épen a nyugalmagyarországi felkelés presztízse követeli meg azt, hogy azt a presztízst semmiféle fosztogatások és másféle dolgok el ne homályosítsák. Prónay Pál ideiglenesen távozott a zászlóalj éléről és igy természetesen nem kellelt neki a zászlóalj pénzeit annak rendje és módja szerint átadni, módja sem volt erre. Távolléte alatt — az ő állítását ismétlem — a zászlóalj külön kasszájához hozzányúltak, tiszti bérletet létesítettek és sajátságos módon mindezekért az eltávolított Prónay Pált teszik felelőssé. Prónay azonban e visszaélésekre való hivatkozással már régóta követelte, hogy a zászlóaljat adják neki át, hogy ő olt ebben a tekintetben is rendet csinálhasson, sőt a tisztek ellen a külön kassza körül történt dolgok miatt feljelentést is tett. Be nemcsak ezért tett feljelentést, hanem feljelentést tett a Nyugat-Magyarországon elkövetett fosztogatások ügyében is. Feljelentése szerint a nyugatmagyarországi felkelést megmocskolták bizonyos tisztek azzal, hogy a becsületes, Magyarországhoz hűséges állampolgároknak egyes igen fontos tárgyait egyszerűen elvitték. Szó van itt puskáról, kocsikról, hutorokról, kerékpárokról, és egyéb holmikról. Prónay Pál tiszta jelleme és becsülete nem tűrhette és nem tűrheti azt, hogy a nyugatmagyarországi felkelésnek azok^ a véresén szép, sajnos, diplomáciai utón azután olyan szomorúan elhanyatlott napjai ilyen fosztogatások emlékével legyenek megterhelve. Nem tűrhetjük mi magunk sem, anélkül, hogy állást foglalnánk, hogy ilyen vádak elhangozhassanak és a vádakat ki ne vizsgálják. Nem tűrhetjük annál kevésbé, mert azután e fosztogatók által okozott károk megtérilése igen súlyos millióiba került az amúgy is keserves gazdasági helvzetben vergődő magyar államnak. Igen tisztelt Nemzet gyűl és! Már most mi a helyzet ebben a kérdésben is? Emiitettem az imént, hogy Prónay Pál büntetőpert indított Eanzenberger Jenő vezérkari őrnagy ellen. Itt. ebben az ügyben a referens ismét ugy dolgozott, hogy Prónay Pál tiszti rangját kétségbevonta. Mert ha a tiszti rangját elismeri, akkor az ellenzék természetszerűleg megmozdul, hogy íme, Prónay Pált még sem mozdították _ el a nemzeti hadseregből. Eanzenberger Jenő ezenkívül elárulhatta volna azt, hogy az egész rágalom-hadjáratot ő felsőbb helyről kapott utasításra vezette, amire nézve ő már kétségtelen célzásokat is tett. ., , Ha ellenben Prónay tiszti rangját ketsegbevonják, akkor az ügy megszűnik tisztek közötti becsületsértési ügy lenni, egyszerű rágalmazasi üggyé fokozódik le, amelyet elévülés címen az érdem érintése nélkül el lehet ütni. Bocsánatot kérek, különösen ez az utóbbi kérdés, a nvugatmagyarországi fosztogatások kérdése, nem lehet olyan kérdés, amelynek kivizsgálását és esetleg szükséges megtorlását elmellőzni, vagy elütni lehetne. A többi rágalmazó ellen a csendőrügyész adott ugyan vádiratot, tiszlek közötti becsületsértés büntette erre a főtárgyalásra nézve már megint ott címén január 7-ére ki is van tűzve a főtárgyalás, de van az 1923. évi december 11-iki félhivatalos nvilatkozat, hogy Prónay Pál 1921 augusztus 26-ika óta nem tekinthető tisztnek, — itt tehát megint nem tiszt lesz — és ezzel az egész ugy, mint egyszerű rágalmazasi ügy, elévülés címen ismét elüttetik.