Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
À nemzetgyűlés 2 J 7. ülése 1924. Máshol is van elég baj!) Erre vonatkozólag én nem Ígéretet, csak biztató kilátást nyertem, annak következtében én megnyugtathatom azokat az érdeklődő iparosokat és kereskedőket, hogy a revizor ki fog menni és mindenkinek jogában lesz odamenni, bizonyitékaival előállani és adójának rektifikációját követelni. (Rupert Rezső: Hiába minden reménység !) Ezen előzmények után december 22-én... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nemes Bertalan : ... az illető magas pénzr ügyi faktortól azt az értesítést kaptam, hogy a megbeszélt módon revizort ki nem küldhet, inert tulajdonképen nincs is helye az általános revíziónak, hanem éljen mindenki külön-külön január 15-éig felebbezéssel. (Kováts-Nagy Sándor: De először fizessen, azután felebbezzen !) Negyvenöt községből áll a kerületem s központjától eltekintve, minden községből óraszámra kell bejárni, hogy kapjanak valakit, aki azt nekik megcsinálja. Àz a jegyző, aki arra elkészülve nincs, azokban a falusi községekben azt nem^ is tudja helyesen megcsinálni; csinál felebbezést, amelynek semmi eredménye nem lehet. Ha az ember egy ahhoz értőhöz megy el, annak olyan előleget kell lefizetnie, amelyet az a szegény em'ber nem képes kifizetni. Természetes dolog, hogy én ezzel a meglepő válassza] nem elégedhettem meg. Nekem meg kellett gondolnom azt, hogy én képviselői felelősségem teljes tudatában az illetékes faktortól A^ett értesítés alapján jelentettem ki nekik, hogy a revizor ki fog menni. Ezek után nekem nem lehet más teendőm, mint hogy ezeket itt nyilvánosan elmondjam (Helyeslés a jobboldalon.) és a pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt intézzem (olvassa): »Hajlandó-e a pénzügyininister ur az abaujszántói és gönci felszólamlás! kerületekben a jövedelemadó revíziójára tisztviselő kiküldése iránt rendelkezni?« (Rupert Rezső : Az egész országban kellene!) Abban a nem remélt esetben, ha ez meg nem történik, kérdeni (olvassa): »2. Ha nem, hajlandó-e az egyéni felebbezéseket folyó hó 31-ikéig elfogadni és érdemi elbírálását elrendelni?« Ugyanis olyan rövid már az idő 15-ikéig, hogy ezeket a felebbezéseket teljesen lehetetlen idejében beadni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Lendvai István! (Felkiáltások jobb felől: Megadjuk!) Lendvai István: Tisztelt Nemzetgyűlés! Tisztán néhány tényhez tartva magamat, terjesztem elő interpellációmat. Teszem ezt nemcsak azért, mert a szombat esti türelemnek különösen nagyon hamar vége szakad, hanem azért is, mert az általam előterjeszteni szándékolt interpelláció egyik alapvető motívumát már az elmúlt esztendőben, december 5-ikén, Szilágyi Lajos igen t, képviselőtársam pertraktálta. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy azon a meglehetős mozgalmas ülésen arról volt szó, hogy 1921 augusztus 26-ikán Prónay Pál alezredesnek a kormány, sőt a legfelsőbb hely is reverzálist adott arra nézve, hogy amint azok a politikai okok elmúlnak, amelyek szükségessé teszik azt, hogy ő a Prónay-zászlóalj parancsnokságától lelépjen, a zászlóalj parancsnokságát vissza fogja kapni. Teljesen érthető volt a nemzetgyűlés ellenzékének felháborodása, mert kétségtelen, hogy e dekrétum körül valami nincs rendben, ha visszagondolunk arra, 1 éví január hó 5-én, szombaton. 441 hogy viszont gróf Bethlen István ministerelnök ur az ismert Rakovszky István—Prónayaffér kapcsán az ellenzéket megnyugtatta afelől, hogy Prónay Pál alezredest a nemzeti hadsereg kötelékéből eltávolíttatja. Ezzel a kétségtelenül kétszínű magatartással — kénytelen vagyok ezt így nevezni minden pártpolitikai tendencia nélkül — a Bethlen-kormány bizonyos dilemmába jutott. Abba a dilemmába, hogy azt a dekrétumot vagy komolyan veszi, vagy tartja magát ahhoz és akkor kénytelen előbb-utóbb reaktiválni Prónay Pált; ha ez megtörténik, akkor dezavuálta magát az ellenzékkel szemben, vagy pedig elmulasztja a reaktiválást, akkor a Prónaynak tett Ígéretet nem váltja be, sőt a maga részéről erőteljesen hozzájárul magának az államfő tekintélyének a megingatásához. Természetes, a nemezis görbe utakon lovagol, nem az egyenes utón. A Bethlen-kormány ebből a dilemmából menekülni akart. E menekülési szándékának kapóra jött az, r hogy Prónay Pál nyugatmagyarországi tartózkodására és magatartására nézve bizonyos pletykák terjesztettek el magas és magasabb helyen. Ezek a pletykák őt átpártolással gyanúsították, amit én ugy értelmezek, — ngy is értelmezendő — hogy őt körülbelül habsburgistának. legitimistának igyekeztek bélyegezni, ezzel Prónay Pált a legfelsőbb helyen olyannak tüntetni fel, mint aki érdemetlenné vált a neki tett ígéret beváltására, Anélkül hogy én e kérdésben állást foglalnék és amikor személyeknek a nevét mondom el. személyekre vonatkozólag is állást foglalnék, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez az én legjobb információm szerint Ranzenberger Jenő vezérőrnagy ur által terjesztetett a legerősebben. Prónay Pál nem hagyta szó nélkül az ellene szórt rágalmakat és saját maga ellen 1922 június 12-én becsületügyi eljárást kért, A rágalmazásban részes többi tiszteket pedig feljelentette. Méltóztassanak megfigyelni, hogy milyen »Vízkereszt, vagy ahogy nektek tetszik«komédia indult meg. Ezek a fejlemények most már azzal fenyegették a Bethlen-kormányt, hogy megint előtérbe kerül az általam előbb említett dilemma. Ebből a dilemmából ugy akarta kivágni magát a kormány, hogy Prónay Pál kérvényére nem rendelték el ellene a becsüle.ügyi eljárást, kifejezésre juttatván azt az álláspontot, hogy Prónay Pál nem tiszt, hanem polgári egyén. Hát ez rendben volna, ugvebár, ez egyenes állásfoglalás lenne. ' 1922 június 12-től — mert ezen a napon adta be Prónay Pál a becsületügyi eljárás iránti kérvényét — 1922 augusztusáig az^volt a hivatalos álláspont, hogy Prónay Pál a nemzeti hadseregből történt kilépése folytán megszűnt tiszt lenni és így ellene becsületügyi eljárásnak helye nincs, mint azt tényleg az 1923 december 11-én közzétett félhivatalos nyilatkozat is hangoztatja. Mi törénik azonban ugvanazon 1922. év augusztusában? Ebben az augusztus hónapban Prónay Pálnak afferma támadt bizonvos nyugatniagyarországi kérdésekben Gömbös Gyulával kapcsolatban és ekkor már az afférbe beleavatkozik a honvéd főparancsnokság és Prónay Pálnak, mint — idézem — »átmeneti viszonyban lévő alezredesnek utasításokat ad az ügy lovagias elintézésére.« . Ezek az utasítások, mondom, kiadattak, még mielőtt Prónay Pál egyáltalában a nemzeti hadseregbe újra felvétele iránt bárhol, 61*
