Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
90 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. minister úrtól, hányszor jártunk nála, hogy tessék megengedni a földmivesék szaklapjának megjelenését, s vájjon hozzájárult-e valaha ehhez, vagy ministertársainak mondott-e egy kemény szót, hogy az én népemtől pedig ne tagadjátok meg a betűt. (Zaj jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Rajtam nem ^mulik ez sem! Vanezák János: És hányszor jártunk a kormánynál, hogy a Földmunkások Országos Szövetségének terjeszkedése ellen ne emeljenek gátakat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez példátlan igazságtalanság!) S mert ma sem engedik meg, ne tessék hát igazságról beszélni! Peidl Gyula: Ugy van! Ez az igazság! A többi mind csak frázis! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Majd megengedik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Szeder Ferenc: Megengedi, minister ur? Én tudom, hogy nem engedi meg! (Zaj.) Dénes István: Ön azt mondja, hogy közülük jött fel, szálljon hát sikra értük! Önnek, minister ur, itt a helye! Gr. Széchenyi Viktor: Bízza reá! Dénes István: Kérem, Széchenyi ur! (Zaj jobbfelől.) Szeder Ferenc: Széchenyi ur ma nagyon szellemes! Elnök (csenget): Csendet kérek! Dénes István képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Zaj.) Vanezák János: Ha nem nagy gazdasági érdekek, ha nem kiváltságos érdekek követelnék meg azt, hogy a népnek ne legyen meg a szabadsága, ne legyenek meg ugyanazok a jogai, amelyek megvannak a birtokosságnak, akkor nem yolna szükség arra, — de igy sincs szükség rá — hogy gyámkodjanak a nép felett. A népnek nem gyámkodás kell, az nem gyerek, — ezt már Petőfi is megirta — az emberré lett, megnőtt, semmi szüksége sincs arra, hogy odaáll janak grófok, bárók, nagybirtokosok és főpapok, mint a nép dajkái. (Zaj jobbfelől.) Engedjék .szabadjára, a maga emberségére a népet, és ahogy itt mindenki megtalálta a maga életérdekeinek helyes útját, ugy meg fogja találni az is. Erdélyi Aladár: Miért nem mondták ezt 1918-ban? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor is ezt mondtuk!) Mégis mikor összegyűlt a nép, szétverték! (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Szeder Ferenc: 48-ban nem volt ilyen reakció, mint ma! Vanezák János: Mindig ezt mondtuk és a vörösökkel szemben is ezt mondtuk! Erdélyi Aladár: De mikor összegyűlt a földműves nép, akkor szétverették! (Zaj.) Propter Sándor: Legfeljebb az ön barátai, akik kéFŐbb fehér terroristák lettek! (Felkiáltások jobbfelől: Hiába mesterkedik, ezt nem lehet letagadni!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Vnhczák János: Jog és szabadság kell a népnek s akkor nem lesz szükség arra, hogy iffy gyámkodjanak felette, — aminek egyébként nincs is abszolúte semmi értéke — mert azt a gyámkodást, azt a jóindulatot és jóakaratot, amit az urak kivannak vele szemben tanúsítani, a nép nem honorálja, (Ellenmondások jobbfelől.) és aki elhiszi azt, hogy azért, ment egyszer-egyszer megveregeti a paraszt vállát és az szíves barátsággal néz rá, talán a vezetőjét látja benne, az nagyon téved, mert a nép azt mondja, hogy huncut az ur, amig lélek van benne! (Zaj és derültség jobbfelől. Felkiáltások: Ugyan! Ugyan! Ezt maguk találták ki! Ezt maguk adták a szájába!) Szeder Ferenc: A föld népe találta ki! A szolgabíró vezette őket rá! (Zaj. Elnök csenget. ) Szomjas Gusztáv: Szó sincs róla! Maguk adták a szájukba! (Zaj.) Erdélyi Aladár: Én csak azt szeretném tudni, hogy minek titulálják magukat! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Vanezák János: Nem szerelmeskedésre van it|t szükség, hanem elismert egyenlő jogokra mindkét részről. Ami szabad az urnák, legyen szabad a parasztnak is! Ez az igazság! (Helyeslés balfelöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Szóvá kell itt tennem a földbirtokrendezés kapcsán még az úgynevezett vitézi telkek osztogatását is. (Halljuk! balfelől.) Eddig mindenki azt hangoztatta s elsősorban a túlsó oldalon hangoztatták sürün és igen hangosan, hogy a magyar hadsereget nem verték le a háborúban, (Ugy van! jobbfelől.) hogy a magyar hadsereg vitézül állotta meg helyét. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Peidl Gyula: Persze, hogy nem! Az entente-ot verték meg! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A németeket! Perlaki György: Katonailag nem is győzött az entente! Ezt önök maguk is elismerik! Politikailag győzött! Peidl Gyula: A kitűnő magyar hadvezetést hogyan is lehetett volna legyőzni ! Erdélyi Aladár: 'Vitézül megállotta helyét! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vanezák János: Én nem akarom ezt vita tárgyává tenni, ezt én elhiszem. r De ha igy van, akkor honnan veszi a kormány a maga külön vitézeit! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen, ha nem verték le a hadseregünket (Felkiáltások jobbfelől: Nem bizony!) és az mindenütt megállta a helyét, és ha győztes volt . . . Erdélyi Aladár: Volt katona"? Vanezák János: Voltam! Erdélyi Aladár: Mert ha volt, láthatta, hogy megvertek egy egész ezredet és volt mégis tiz ember, aki hősiesen viselkedett! (Ugy van! jobb f elől.) Peidl Gyula: De mit adnak a hátramaradottaknak, az özvegyeknek, az árváknak! Propner Sándor: Havi 100 koronát! Erdélyi Aladár: Ezt én is mondom! Vanezák János: Én is oda akarok kilyukadni, hogy mindazok, akik hazajöttek a háborúból, itt elismerten mind hősök voltak, mert annyi összeütközés, annyi csata és harc volt négy és fél esztendőn keresztül, hogy nincs ember, aki künn járt és hazajött, aki meg ne érdemelné annak elismerését, hogy hős és vitéz volt és akként került haza. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt nem lehet kivételeket csinálni. Ez az. amin nem lehet szó nélkül átsiklani. Hát kik állapítják meg azt, hogy kiknek jár vitézi telek? Doleschal őrmester hős volt. csak meg kell magyarosítania a nevét és kar» telket, de Daróczy Pál az Alföldről, aki féllábbal jött haza, nem hős, és nem hős az a sok-sok ezer katona, aki itt bénán jár, és nem hős az a sok százezer halott gyermek vagy édesapa! Kitüntetés, telek, a haza télies elismerése jár egyeseknek s akkor a hivatalos lapban látunk rettenetes szláv, sváb és oláh neveket gyorsan
