Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Pes thy Pál elnöklete alatt. Tárgyai : A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. te. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Homonnay Tivadar, a ministerelnök helyetteséhez, a közszolgálati alkalmazottak elmaradt és jogosan megillető illetményeinek azonnali kiutalása és az ujabb létszámcsökkentés tárgyában. — À közélelmezésügyi minister válasza. — Lendvai István, az összkormányhoz, Tremmel Mátyás őrvezető meggyilkolása és temetése tárgyában. — A belügyminister válasza. — Pakots József, a kereskedelemügyi ministerhez, az elnémult telefonok ügyében, — Eupert Eezső, az összkormányhoz, a magánalkalmazottak özvegyei, árvái nyugdíjának, kegydíjának, hasonló járadékainak valorizálása tárgyában. — A népjóléti és.munkaügyi minister válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Rakovszky Iván, Szabó István (nagyatádi), Gr. Csáky Károly, Bud János. (Az ülés kezdődik 10 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök (csenget) : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Hebelt Ede jegyző ur. Napirend szerint következik a földbirtoknovellára vonatkozó törvényjavaslat .folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 Hebdt Ede jegyző: Vanczák János! Vanczák János: T. Nemzetgyűlés ! Jó érzéssel és szives visszaemlékezéssel kapcsolódom bele felszólalásommal Griger Miklós igen t. képviselőtársam beszédébe, akinek beszédéből a nép igaz szeretete és a maga mentalitása szerint az ő igaz nacionalizmusa és hazafias meggyőződése csengett ki. Azért mondom, hogy az ő mentalitása szerinti hazafisága, mert hiszen mi is. én is a magyarság, a magyar nép, a magyar nemzet jövője érdekében kívánjuk, akarjuk az igazságos, becsületes földreformot,. . . Halász Móric: Akkor rögtön megértjük egymást. Mindjárt együtt leszünk. Vanczák János:... végeredményben tehát én is hazafiságból akarom ezt, csak éppen hogy én nem féltem a magyar népet semmiféle eszméktől, tehát a szocializmus eszméjétől sem és más eszméktől sem. Én nem akarom a magyar nép köré vonni a nacionalizmus kinai falát, hogy ne lásson mást, mint lába alatt a verejtékével öntözött földet és feje felett az elérhetetlen magasságot. Általában meddőnek tartok minden olyan törekvést, amely el akarja zárni a nép elől az eszmeáramlatokat, mert hiszen az eszmék sokkal magasabban szárnyalnak, mintsem a földi hatalmasok ereje azokat elérhetné. Hogy egyebet ne mondjak, pl. a katholicizmussal összefüggő inkviXAPLÓ XVIIT. zicióra mutatok rá, amely az eretnekeket megégette máglyán, kitépte a nyelvüket, kitolta a szemüket, s a vége mégis csak az volt, hogy a szabad eszmék utat törtek maguknak és a katholicizrnus mellett a protestantizmus is egyenlőrangú vallássá küzdötte fel magát. A szocializmus eszméje és terjedése bizonyos tekintetben a világgazdaság átalakulásának természetes kisérője. Ahogyan átalakult a régi gazdasági rendszer, a régi termelési folyamat, ugy hozta magával a szocializmust is. Ez tehát nem mesterségesen felszinre került eszmeáramlat és gondolat, hanem benne gyökerezik a társadalom fejlődésében, a társadalom átalakulásában. A híveinek sorsa hasonlatos az ősi keresztények sorsához, csakhogy épen a Cézárokat, akik annak idején sanyargatták a kereszténységet, felcserélte a kapitalista állam; a Loyola Ignáeokat az inkvizíció korából felcserélte a kapitalisták érdeke és a cirkuszokat helyettesitették modern börtönökkel, kazamatákkal, valamint a vöröstógás pribékeket modern szolgákkal, akik e börtönök körül azt a szolgálatot teljesitik, melyet az_ inkvizíció idejében a vöröstógás pribékek teljesítettek. A harc azonban a köznép ellen, a misera plebs ellen folyik tovább, s a misera plebs védekezik és küzd a mai társadalmi rendszer ellen azért, hogy ne legyen az élete örökké kín, keserűség és szenvedés. Griger Miklós képviselőtársam a beszédében felhozta példának néhai Bebel Ágoston elvtárs am és Winterer német képviselő esetét. Az a jelenet körülbelül 40 évvel ezelőtt történt meg, s ha végignézek a magyarországi szocializmus fejlődésén, látom magam előtt, hogy negyven esztendővel ezelőtt a szocializmus Magyarországon nem volt más, mint néhány száz, szétszórva élő ember tábora, közössége az eszme közösségében, de semmi erő sem volt^ mögötte. Azóta nálunk Magyarországon is kifejlődött az ipari élet ; a kisbirtokosságnak nagy része tönkrement, az apró birtokokat felszívták a nagyobb birtokok, a lakosság igen jelentékeny része kivándorolt, a mezőívröl bekerü.t a városokba a gyári ipari munka mellé és igy azután itt a szocializmus 1 nagyra nőtt. Hogy ma a szocializmus tábora 13