Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
?2 J nemzetgyűlés 208. ülése 1923, tokot vett, nem konjunkturázott, hanem valódi aranyat íizetett azért a birtokért, sőt még az aranynál is valamivel többet, mert pénzünk a diadal napjaiban magasabban állott, mint akárhány más külföldi valuta. Most jönnek és egyszerűen a dátum, a naptár jogán, nem különböztetve meg az egyéni esteket sem, elvetik eat a törvényt, amelyet közérdekből hoztak, melynek célja a nemzet vagyoni és erkölcsi megerősödésének előmozditása, és megengedik ezt az egyszerű rablást Ugyanilyen szempont alá esik az ötven éven belül való szerzés is. Itt is azt látjuk, hogy elképzelhetetlen igazságtalanságok történnek a gyakorlatban. Egyszerűen proklamáltak egy elvet, melynek erkölcsi szempontból, az igazság, a jog szempontjából épen az ellenkezője igaz, mert aki ötven éven innen rendes utón szerezte ingatlanát, az ugyebár saját érdeméből jutott az ingatlanhoz, míg az ötven éven túl, messze századokra visszamenőleg szerzett birtoknál lehet inkább arról szó, hogy az jogtalan szerzés. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Valóban nem egy szerzés a hazával szemben elkövetett árulás jutalma volt. Pikler Emil : Muszkavezetésért és hasonló jó dolg'okért ! Rupert Rezső : Azt hiszem, hogy az ilyen alapelvekre lefektetett törvény csakugyan nem lehet jó, csakugyan nem eredményezhetett olyan áldásos hatást, mint amilyent eredményeznie kellett volna. Minden törvény jó és következményeiben áldásos csak akkor lehet, ha a törvénynek tiszta szándékai vannak, mert egy nem tiszta szándékú törvény ugy anyagi, mint erkölcsi téren csak rombolást vonhat maga után, ha pedig maga a törvény hatalmazza fel a végrehajtó közegeket visszaélésekre, korrupcióra, igazságtalanságokra, sőt kegyetlenségekre, akkor el lehet képzelni, hogy ha a törvényben itt-ott mégis megnyilvánul a tiszta szándék, becsület, tisztesség, erkölcsi, jogi vagy nemzeti szempont, ezek a szempontok sem érvényesülhetnek ebben a mocsártalajban teljes egészükben. Hogy a földreformtörvény nem a magyar nép, a kisemberek, a szegénység, a szegény, gyenge paraszt érdekében késztilt, az számtalan intézkedéséből kitűnik. Látjuk, hogy kinos gonddal igyekszik arra az egyik főcélja, hogy valamiképen megvédje a nagybirtokot : feláldozza tehát a középbirtokot és a kisbirtokot, csakhogy a nagybirtokra minél később kerüljön a sor, csakhogy a nagybirtokból minél több maradjon meg. Hiszen ha ez a törvény a közérdeket tartaná szem előtt, ha azt a magasztos célt tartaná magára nézve irányadónak, amelyet ilyen törvénynek be kell töltenie, akkor nem szabadna még* csak megemlitenie sem a közép- és kisbirtokot, a mai viszonyok, a mai birtokeloszlás és történelmi fejlettség közepette, amikor olyan rengeteg* tömege van nálank a nagybirtokoknak. Hiszen örülnünk kell, hogy a történelmi, gazdasági és társadalmi fejlődésben végre odáig jutottunk, hogy van nálunk közép- és kisbirtok, hogy ezek a birtokok valahogyan leváltak a nagy latifundiumok testéről. Ezeket tehát nem lehet, nem kell feláldoznunk, mert ezek úgyis már a föld helyesebb megosztását dokumentálják. Erkölcsi, jogi, nemzeti és társadalmi szempontból tehát csak az volna indokolt, hogy minden erővel a nagybirtokra háritsuk át ezt a terhet. Természetesen a törvény szavakban igyekszik az egész dolgot úgy feltüntetni, hogy a nagybirtok van évi december hó 14-én, pénteken. elsősorban kiszemelve az elosztás céljaira, kivéve a háborús és ötvenéves birtokokat, amelyek szintén arravalók, hogy A r alamikép a nagybirtok testét védjék. A törvény, természetesen csak ugy szóban, beszél arról, amikor a sorrendet felállítja, hogy előbb jön a nagybirtok, azután a középbirtok és felállít ugyan bizonyos mentesitési szempontokat a középbirtokra nézve, a vége a dolgenak mégis az, hogy in praxi mégsem kerül a sor a nagybirtokra. Mert mi a helyzet? A helyzet az, hogy a nagybirtok körül és a nagybirtokok közé beépült községekben nem igen van föjldigénylő; ha igényel és el is vesz valamit a lakosság a nagybirtokból, az kevés, alig látszik meg. A kis- és közéjibirtokokon ellenben rendesen sürü a lakosság, hiszen, mint tudjuk, sürü lakosságú helyeken rendesen középbirtokok feküsznek. Ezeket a középbirtokokat a földreformtörvény végrehajtó közegei lehetőleg igénybe veszik, de csak abban az esetben, ha ötven éven innen szerzettek és — mondjuk meg egész nyíltam — nincsenek keresztény kézben. Ezeket igénybeveszik, de azokat a középbirtokokat, amelyek protekciós kézben vannak, nem veszik igénybe. Adva van tehát középbirtok, melyet a törvény szerint igénybe lehetne venni, ámde a törvény, ha akarom igy, ha akarom ugy rendelkezik, igy esetleg nem veszik el az illető középbirtokot, s a rajta élő sürü népesség sehogy sem tud földhöz jutni. A helyes az lenne, ha komolyan akar a reform megoldásával törődni a törvényjavaslat, ha komolyan akarja a reformot megoldani, hogy el kellene menni odáig, ameddig annak idején régen elment a földmivelésiigyi minister ur, abban a felfogásban, hogy a falu tágításának semmi sem állhatja útját. Annak idején a földmivelésiigyi minister ur azt mondotta, hogy a 100 holdon felüli birtokhoz kell hozzányúlni a falu tágitása érdekében, akárkié legyen is az a föld. Szabó István (nagyatádi) földtnivelésügyi minister: Ma is azt mondom, de a házhelyek céljaira! Rupert Rezső: Ez a helyes álláspont és ha ezt megtaláltam volna a törvényben és novellában, örömmel üdvözölném azt, mert az a felfogásom, hogy a középbirtokhoz és a kisbirtokhoz ne lehessen nyúlni. Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyi minister : Benne van az alaptörvényben ! Rupert Rezső : De nem kötelező formában. A kisbirtokra nézve igen, de a középbirtokra nézve nem. Pedig egészségesen, jól megoldani a reformot csak ugy lehet, ha a sűrűn lakott helyeken levő középbirtokokat is igénybevettük volna a falutágitási politika érdekében, egyúttal azonban kimondottuk volna, hogy az illető középbirtokosnak, legyen az bárki, joga van követelni, hogy középbirtoka részére másutt egy nagybirtokból adassék. (Mozgás a jobboldalon.) Az alaptörvény is sok mindenre megadta a jogosultságot a végrehajtó hatóságoknak, a végrehajtő fórumoknak, ezek azonban sohasem jártak el in melius a reform javára, hanem ismert mentalitásuknál fogva elzárkóztak, reakciós álláspontra helyezkedtek, és sohasem az történt meg, ami helyes, ami egészséges lett volna, és amit a földmivelésügyi minister urnák annak idején hirdetni méltóztatott, hogy a falu tágításának pedig a világon semmi útját ne állja. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Nem is állja Î Rupert Rezső : Ök igenis útját állták minden esetben a falu tágitásanak, és minthogy
