Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217. ülése 1924, kovszky Iván belügyministerrel szemben gon­doskodni arról, hogy a tisztikar összejövetelei rendőri megfigyelésektől és spiclik által való zaklatásvól egyszersmindenkorra mentesittes­senek. (Állandó zaj. — Szabó Sándor : Igenis van jobboldali destrukció is! — Esztergályos János: A belügyminister azt mondja, csak bal­oldali van! — Nagy Ernő: Ha igazat mondunk, mindjárt destruálunk! — Derültség balfelöl.) 2. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur nyomatékosan intézkedni az iránt, hogy külö­nösen hősi halottaknak s a magyar vitézség­nek megörökitésére szánt emlékünnepek a rendőrség kegyeletsértő beavatkozásaitól meg­óvassanak?« Elnök: A belügyminister ur kivan nyilat­kozni. (Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk !) Rakovszky Iván belügyminister: T. Nem­zetgyűlés! Engem abban, hogy sa magam részé­ről a kérdésre felvilágosítást adjak, nem aka­dályozhat meg az, hogy az interpelláló igen t. képviselő ur kiváncsi-e arra, amit elmondandó vagyok, vagy sem. (Ugy van! jobbfelől) Ne­kem közérdekből kötelességem, hogy egy per­cig se tűrjem azt, (Helyeslés jobbfelől.) hogy ez a bizonyos esemény olyan világításban sze­repeljen a közvélemény előtt, amint azt az igen t, képviselő ur beállitovta. Tény, hogy a limanovai hősök emlékünnepe alkalmával az ezred tisztjei vacsorát rendez­tek. Tény az is, hogy abban a nyilvános ven­déglőben, parancsra, igenis, egy rendőrtiszt­viselő megjelent. (Eckhardt Tibor: Külön szo­bában !) Mindaz azonban, amit a képviselő ur kö­vetkeztetésképen hozzáfűz,... (Eckhardt Tibor: Nem én vontam le a következtetéseket, hanem ők!) — hogy egy csomó dolgot hozzáfűzött a képviselő ur, azt nem tagadhatja, az megtör­tént, — mondom, hogy mindaz, amit a kép­viselő ur köveikeztetésképen hozzáfűz, nem felel meg a tényeknek. Az a rendőrtisztviselő nem spionnak lett odaküld ve, nem azért került oda, hogy ellenőrizze, mi történik, és nem azért, mintha a kormány kiváncsi lett volna arra, hogv mi történik ott, hanem egy egyszerű ad­minisztrációs okból. (Eckhardt Tibor: Mi az,? — Mozgás. Elnök csenget. — Egy hang jobbfelől: Mindjárt meglesz. — Eckhardt Tibor: Mit ad­minisztrált ott? A söröket? — Lendvai István: Gasztronómiai adminisztráció! — Nagy Ernő: Csavarintós kis esze van a minister urnák! — Derültség a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Amint a képviselő ur maga is mondotta, az illető ünnepély rendezői a rendőrségen bejelentették, hogy egy nyilvá­nos vendéglőben ünnepséget szándékoznak tar­tani; zárórameghosszabbitást és zeneengedélyt kértek. Az általános szabályok azt mondják és minden egyes esetben kivétel nélkül megtör­ténik, hogy ha egy nyilvános vendéglőben zárórameghosszabbitást 1 kérnek, az ügyeletes rendőrtisztviselőt kiküldik. E tekintetben semmi különös parancsra szükség nincs, ez adminisztratív utón történik Zárórameghosz­szahbitást' ad az arra illetékes főkapitánysági osztály egy nyilvános vendéglőnek, ezt a ha­tározatot átküldik az úgynevezett titkársághoz, a titkárság pedig kijelöli az ügyeletes rendőr­tisztet, aki az illető vendéglőbe elmegy. (Sza­kács Andor: Nincs joga megjelenni!) Az történt tehát, hogy egy nyilvános ven­déglőben zene és zárórameghosszabbitásra ada­tott engedély, az ügyeletes tisztviselő megkapta a parancsot, hogy jelenjék meg. Ugy látszik, NAPLÓ XVIII. évi január hó 5-én, szombaton. 439 hogy ő egy kicsit korábban jelent meg, nem várta be a 12 órát. Ezt a jelenlevő tiszturak félreértették. Általában ugy vagyunk, hogy a mi közvéleményünkben egy bizonyos idegesség uralkodik. (Eckhardt Tibor: Jogosan!) Ha va­lahol meglátnak egy rendőrtisztviselőt, rögtön speciális intézkedésre, spionkodásra, gyanak­vásra gondolnak és senkinek sem jut eszébe, hogy megkérdezze illetékes helyen, miért tör­tént az intézkedés. (Eckhardt Tibor: Ez az oka! Kérdezzék meg Döhmel Frigyest!) A jelen esetben az illető rendőrtisztviselő igen tapintatosan viselkedett, mert amint az egyik tiszt, akit különben személyesen igen kor­rekt, becsületes, jó katonának ismerek, az il­lető rendőrtisztviselőt megkérdezte, hogy miért van ott, vendég-e vagy hivatalosan van jelen, az illető rendőrtisztviselő azt mondta, hogy pa­rancsra van ott, ellenben, miután látja, hogy alkalmatlan, hajlandó ugy elhelyezkedni, hogy senkit ne zavarjon, mert nincs semmi másra parancsa, mint hogy csak a helyiségben tar­tózkodjék. Erre az illető tiszturak azt mondták: »Csatolja le a kardját, üljön le közénk, vendé­gül szivesen látjuk!«, amire ő azt válaszolta, hogy a kardját nem csatolhatja le, mert szol­gálatban van és vendégül nem lehet jelen. — (Rothenstein Mór: Tehát képviselve volt a kor­mány! — Élénk derültség.) De továbbmegyek. Ha az illető tiszturak annakidején, akár a zárórameghosszabbitás ké­résekor, akár pedig akkor, amikor konstatál­ták, hogy ügyeletes rendőrtisztviselő van ki­küldve, a felettes hatósághoz fordultak volna. semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a kiadott parancs visszavonassék. — (Rupert Re­zső: Akkor nem kell ott lenni! Extrawurst nem jár! Ha mi elkezdünk vacsorázni, oda is küldjenek! Jogegyenlőség!) A képviselő ur azt mondta, hogy az illető tisztitársaság e helyett, a vacsora és az ünnep­ség folytatása helyett sértődötten elment, (Fel­kiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Jól tet­ték! Igazuk volt!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezzel az intézkedéssel a limanovai hősök emlékén ejtet­tünk volna csorbát. Bocsánatot kérek, ez is egé­szen hamis beállítás. Hiszen ezer meg ezer ün­nepély, lélekemelő, kegyeletes ünnepély folyik le az országban és a rendőrség ott van, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) mert minden nagyobb gyülekezeten a rendőrségnek vagy vidéken a csendőrségnek jelen kell lenni. (Ugy van! jobb­felől.) Soha, senkinek se jutott eszébe, hogy amikor valamelyik községben a < hősök emlék­művét leplezik le és a csendőrőrjárat ott meg­jelenik, ezt a kegyelet megsértésének tartsa, sőt nagyon sok ünnepségen, temetésnél stb. maga az illető rendezőség kéri a rendőrség ki­küldését, egyrészt a rend fentartása érdekében, másrészt azért, mert hiszen ezáltal az ünnepség diszét is emelik. A leghatározottabban tiltakozom azonban a jelen esetben az ellen, hogy ugy tessék fel­fogni... (Nagy Ernő: Mindenre tud a minis­ter ur kádenciát ! — Derültség. — Felkiáltások jobbfelől : Azért minister ! — F. Szabó Géza : De ha betörték volna kivülről az ablakot, akkor azt kérdezték yolna, hol volt a rendőr? — Szabó István (sókoróvátkai): Vagy bombát dobtak volna be! Akkor nem interpellált volna! — Rupert Rezső: Oda egészen biztosan nem dob­nak bombái, !) Mondom, ne méltóztassék ugy felfogni a kérdést, hogy a rendőrtisztviselő azért volt kiküldve, hogy ellenőrizze, mi törté­nik a vacsorán. A rendőrtisztviselő ki volt 61

Next

/
Thumbnails
Contents