Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

À nemzetgyűlés 217. ülése 1924. is megtörtént. Amikor azonban ő ezeket a tényeket előre cáfolta, pedig nagyon jól tűd­balta volna, hogy én ezeket a tényeket igazsá­gom tudatában elmondhatom, azt hiszem, ön­magának is rossz szolgálatot tett, amikor be nem várva az, interpelláció előterjesztését, igye­kezett az én szavahihetőségemet kétségbe­vonni. A földreform végrehajtásánál is feltétle­nül igazságosan kell eljárni, de akkor tessék ezt az igazságot minden vonalon végrehajtani: a B-listára helyezéseknél, az állami hivatalok­ban, sőt a ministeri székekben is tessék végre­hajtani. Ez felel meg az igazságnak. Ezek után az összkormányzathoz a következő interpellá­ciót intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Yass József népjóléti minister urat egye­temi tanárrá az 1919 március 21-iki minister­Vanáes nevezte ki, még pedig oly körülmények között, hogy a ministertanácsi előterjesztést saját maga fogalmazta meg? 2. Van-e tudomása arról, hogy a nénjóléti minister ur a forradalmi időkben alakult s több püspökkel szembehelyezkedett papi ta­nácsnak is tagia volt? 3. Van-e tudomása arról, hogy a Berinkey­kormánynak egyházjogi ügyekben tanács­adója volt s ezért járó hála fejében történt meg egyetemi tanári kinevezése? 4. Minthoe-v a forradalmi maeratar'ás ugv az 1920:XXXVT, te. végrehajtásánál, mint a tisztviselők B-listá.ra helyezésénél fontos in­dokként emeltetik ki. hajlandó-e a kormány az ieaz^áíyossáD" és az etika szenroontjait a legma­gasabb "Dolitikai állásokban is érvényesíteni?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a minis­terelnök urnák Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Eckhardt Tibor Î Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Oly tárggyal, oly témával kell a ;. Nemzetgyűlés idejét néhány percre igénybe vennem, amely valóban talán egyik legszomorúbb kórtünete a mai időknek és a jelenlegi rendszernek. A múlt hónapban, december 11-én volt ki­lenc éve annak, hogy Limanovánál a magyar huszárság a magyar katonai erény egyik leg­szebb fegyvertényét produkálta és a világhá­ború befejezése óta immár öt esztendőn ke­resztül minden ország a győzők és legyőzöttek egyaránt, soi a pseudo-győzők is, akik vérte­len háborút vivtak és sokszor árulás révén ju­tottak azokhoz az eredményekhez, amelyekkel büszkélkednek, mondom, még ezek a pseudo­győzők is, nem lévén valóságos hőseik, mester­ségesen tenyésztenek legendákat, mondákat és csinálnak hősöket, mert még ezek az államok is, amelyek múltjában és közelmúltjában ilyen dicsőséges események nem fordultak elő, súlyt helyeznek talán pedagógiai, talán didaktikai szempontból, talán a jövendő kor és a történe­lem szempontjából arra, hogy az a korszak, amely tragikus, de nagy jövendőt biztositó kor­szak volt, és a hősök, a vitézek a hősi halottak kultusza, mindenki által megbecsülésben és tiszteletben részesittessék, hogy az erényekre, a múlt megbecsülésére és a vitézség tisztelet­ben tartására neveltessék ugy a jelen, mint az eljövendő generáció. (Helyeslés jobbfelől.) Tudjuk jól, hogy Franciaországban Poin­caré ministerelnök az ő politikai megnyilatko­zásainak is méltó szintere gyanánt többnyire ilyen hősi emlékoszlopok felavatását, több­nyire valami francia dicsőséges fegyvertény­nek az ünnepét szokta felhasználni és a francia < évi január hó 5-én, szombaton. 437 kormányzat épugy. mint minden civilizált kor­mánya ennek a világnak, ezeket az ünnepsége­ket kegyeletes tiszteletben szokta részesiteni, és ha azokon személyesen nem is vesz részt, legalább megbízottakkal képviselteti magát és mindig ünnepi jelleget tulajdonit ezeknek a megemlékezéseknek. Egyetlen szomorú és tragikus kivétel és nemzetünk vezető tényezőinek gondozására ta­lán a legjellemzőbb és katasztrofális jelenség az, ahogyan Magyarországon a mi hőseink kultuszát, megünneplését hivatalos helyről ré­szesítik. December 11-én volt kilenc éve a limano­vai csatának. December 11-én volt az évfordu­lója annak az eseménynek, hogy Przemysl át­törése után az előreözönlő és úgyszólván fel­tartóztathatatlanul előnyumoló orosz hadakat Limanovánál egy maroknyi kis huszárcsapat megállította. A 10-ik lovas hadosztálynak 13-ik és 9-ik ezredéből álló kombinált legénység, amely három napon kérésziül már a legsúlyo­sabb harcokat vivta pihenés nélkül az oroszok­kal, azt a parancsot kapta 11-én hajnalban, hogy a limanovai állásokat, a limanovai dom­bot t amelyet az oroszok, még pedig a szibériai lövészek 8000 emberrel már megszálltak, fog­lalja vissza. A huszárok háromnapi kimerítő harc után bravúros hősiességgel oldották meg ezt a katonai feladatot. Negyvenszázalékos veszteséggel kiverték az oroszokat az állásból és 8000 szibériai lövésszel szemben 14 rohamot vertek vissza egyetlen napon keresztül és győ­zelmesen tartották meg ezt az állást mind­addig, amig Hadffy tábornok hadosztályával meg nem érkezett, Ez a hadtörténelmi tény, amely mindenkor a legszebb példája lesz nemzetünk katonai vi­tézségének. (Élénk éljenzés jobbfelől és a közé­pen.) mindenkor felemelő, lélekemelő példa lesz, és ezekben a mai szomorú és nyomorult napokban különös gonddal és szeretettel kell mindenkinek a szivébe vésni ezeknek a dicső napoknak az emlékét. T. Nemzetgyűlés! A 9. Nádasdy-huszárez­rednek volt tisztjei ezen a december 11-én ke­gyeletes ünnepségre gyűltek össze. amelyre niég külföldről is többen jöttek el, volt ezred­parancsnokuk, Szulkovszky herceg maga is el­jött Bécsből, az egész 9. ezrednek összes tiszt­jei megjelentek és a Kiszel-féle étteremben külön szobában rendeztek vacsorát ezen a na­pom hogy hősi halottaik és bajtársaik emlékét megünnepeljék és felidézzék újból azokat az emlékeket, amelyek azoknak az idők folyamán összefűzték őket. Hölgyek is voltak jelen a va­csorán, a rendőrhatóság is tudott róla, mert hiszen a volt ezredparancsnok maga jelentette be a rendőrségen a tényt és kérte a záróra meghosszabbítását erre az alkalomra. Semmiféle titokzatossággal, vagy az ese­mények helyes ismeretének helyes irányával meg nem indokolható az, ami később történt. A tény az, hogy a 9. huszárezred volt tisztjei összegyűltek egy vacsorára, megünnepelni a limanovai csata évfordulóját és hölgyeikkel együtt azon jelen voltak és résztvett ezen az ünnepsésren az akkori ezrednek volt tisztjei között Emich Gusztáv, a kormányzó katonai irodájának főnöke is, szóval olyan egyénisé­gek is, akiknek puszta jelenléte elég garancia lehet minden rendőrségnek és a rendfentar­tásért felelős mindenféle szervnek a tekintet­ben, hogy azon a vacsorán tiltott cselekmény történni nem fog. Kevés idővel 11 óra után, amikor a vacsora

Next

/
Thumbnails
Contents