Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

À nemzetgyűlés 217. ülése 1924. is megtörtént. Amikor azonban ő ezeket a tényeket előre cáfolta, pedig nagyon jól tűdbalta volna, hogy én ezeket a tényeket igazságom tudatában elmondhatom, azt hiszem, önmagának is rossz szolgálatot tett, amikor be nem várva az, interpelláció előterjesztését, igyekezett az én szavahihetőségemet kétségbevonni. A földreform végrehajtásánál is feltétlenül igazságosan kell eljárni, de akkor tessék ezt az igazságot minden vonalon végrehajtani: a B-listára helyezéseknél, az állami hivatalokban, sőt a ministeri székekben is tessék végrehajtani. Ez felel meg az igazságnak. Ezek után az összkormányzathoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Yass József népjóléti minister urat egyetemi tanárrá az 1919 március 21-iki ministerVanáes nevezte ki, még pedig oly körülmények között, hogy a ministertanácsi előterjesztést saját maga fogalmazta meg? 2. Van-e tudomása arról, hogy a nénjóléti minister ur a forradalmi időkben alakult s több püspökkel szembehelyezkedett papi tanácsnak is tagia volt? 3. Van-e tudomása arról, hogy a Berinkeykormánynak egyházjogi ügyekben tanácsadója volt s ezért járó hála fejében történt meg egyetemi tanári kinevezése? 4. Minthoe-v a forradalmi maeratar'ás ugv az 1920:XXXVT, te. végrehajtásánál, mint a tisztviselők B-listá.ra helyezésénél fontos indokként emeltetik ki. hajlandó-e a kormány az ieaz^áíyossáD" és az etika szenroontjait a legmagasabb "Dolitikai állásokban is érvényesíteni?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Eckhardt Tibor Î Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Oly tárggyal, oly témával kell a ;. Nemzetgyűlés idejét néhány percre igénybe vennem, amely valóban talán egyik legszomorúbb kórtünete a mai időknek és a jelenlegi rendszernek. A múlt hónapban, december 11-én volt kilenc éve annak, hogy Limanovánál a magyar huszárság a magyar katonai erény egyik legszebb fegyvertényét produkálta és a világháború befejezése óta immár öt esztendőn keresztül minden ország a győzők és legyőzöttek egyaránt, soi a pseudo-győzők is, akik vértelen háborút vivtak és sokszor árulás révén jutottak azokhoz az eredményekhez, amelyekkel büszkélkednek, mondom, még ezek a pseudogyőzők is, nem lévén valóságos hőseik, mesterségesen tenyésztenek legendákat, mondákat és csinálnak hősöket, mert még ezek az államok is, amelyek múltjában és közelmúltjában ilyen dicsőséges események nem fordultak elő, súlyt helyeznek talán pedagógiai, talán didaktikai szempontból, talán a jövendő kor és a történelem szempontjából arra, hogy az a korszak, amely tragikus, de nagy jövendőt biztositó korszak volt, és a hősök, a vitézek a hősi halottak kultusza, mindenki által megbecsülésben és tiszteletben részesittessék, hogy az erényekre, a múlt megbecsülésére és a vitézség tiszteletben tartására neveltessék ugy a jelen, mint az eljövendő generáció. (Helyeslés jobbfelől.) Tudjuk jól, hogy Franciaországban Poincaré ministerelnök az ő politikai megnyilatkozásainak is méltó szintere gyanánt többnyire ilyen hősi emlékoszlopok felavatását, többnyire valami francia dicsőséges fegyverténynek az ünnepét szokta felhasználni és a francia < évi január hó 5-én, szombaton. 437 kormányzat épugy. mint minden civilizált kormánya ennek a világnak, ezeket az ünnepségeket kegyeletes tiszteletben szokta részesiteni, és ha azokon személyesen nem is vesz részt, legalább megbízottakkal képviselteti magát és mindig ünnepi jelleget tulajdonit ezeknek a megemlékezéseknek. Egyetlen szomorú és tragikus kivétel és nemzetünk vezető tényezőinek gondozására talán a legjellemzőbb és katasztrofális jelenség az, ahogyan Magyarországon a mi hőseink kultuszát, megünneplését hivatalos helyről részesítik. December 11-én volt kilenc éve a limanovai csatának. December 11-én volt az évfordulója annak az eseménynek, hogy Przemysl áttörése után az előreözönlő és úgyszólván feltartóztathatatlanul előnyumoló orosz hadakat Limanovánál egy maroknyi kis huszárcsapat megállította. A 10-ik lovas hadosztálynak 13-ik és 9-ik ezredéből álló kombinált legénység, amely három napon kérésziül már a legsúlyosabb harcokat vivta pihenés nélkül az oroszokkal, azt a parancsot kapta 11-én hajnalban, hogy a limanovai állásokat, a limanovai dombot t amelyet az oroszok, még pedig a szibériai lövészek 8000 emberrel már megszálltak, foglalja vissza. A huszárok háromnapi kimerítő harc után bravúros hősiességgel oldották meg ezt a katonai feladatot. Negyvenszázalékos veszteséggel kiverték az oroszokat az állásból és 8000 szibériai lövésszel szemben 14 rohamot vertek vissza egyetlen napon keresztül és győzelmesen tartották meg ezt az állást mindaddig, amig Hadffy tábornok hadosztályával meg nem érkezett, Ez a hadtörténelmi tény, amely mindenkor a legszebb példája lesz nemzetünk katonai vitézségének. (Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.) mindenkor felemelő, lélekemelő példa lesz, és ezekben a mai szomorú és nyomorult napokban különös gonddal és szeretettel kell mindenkinek a szivébe vésni ezeknek a dicső napoknak az emlékét. T. Nemzetgyűlés! A 9. Nádasdy-huszárezrednek volt tisztjei ezen a december 11-én kegyeletes ünnepségre gyűltek össze. amelyre niég külföldről is többen jöttek el, volt ezredparancsnokuk, Szulkovszky herceg maga is eljött Bécsből, az egész 9. ezrednek összes tisztjei megjelentek és a Kiszel-féle étteremben külön szobában rendeztek vacsorát ezen a napom hogy hősi halottaik és bajtársaik emlékét megünnepeljék és felidézzék újból azokat az emlékeket, amelyek azoknak az idők folyamán összefűzték őket. Hölgyek is voltak jelen a vacsorán, a rendőrhatóság is tudott róla, mert hiszen a volt ezredparancsnok maga jelentette be a rendőrségen a tényt és kérte a záróra meghosszabbítását erre az alkalomra. Semmiféle titokzatossággal, vagy az események helyes ismeretének helyes irányával meg nem indokolható az, ami később történt. A tény az, hogy a 9. huszárezred volt tisztjei összegyűltek egy vacsorára, megünnepelni a limanovai csata évfordulóját és hölgyeikkel együtt azon jelen voltak és résztvett ezen az ünnepsésren az akkori ezrednek volt tisztjei között Emich Gusztáv, a kormányzó katonai irodájának főnöke is, szóval olyan egyéniségek is, akiknek puszta jelenléte elég garancia lehet minden rendőrségnek és a rendfentartásért felelős mindenféle szervnek a tekintetben, hogy azon a vacsorán tiltott cselekmény történni nem fog. Kevés idővel 11 óra után, amikor a vacsora