Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

38 A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. nem beszélt senki, esak a földesurak fiairól, amikor háborúba kellett menni és a hazáért vért kellett ontani, letették az ekeszarvát, de megfogták azt a falvakban az asszonyok, azok dolgoztak és termeltek, mig ezek elmentek és ontották^ vérüket, áldozták életüket, odaadták testi épségüket a hazáért. Hogy azután ennek nem lett győzelem a következménye, arról nem azok tehetnek szegények. Megvolt az akarat, megvolt az áldozatkészség. Meg volt bennük a hazaszeretetből fakadó minden akarat és áldozatkészség és ezért az ország és az államhatalom nem lehet fösvény azokkal szemben, akik részint csonkán és bénán maradtak közöttünk, másrészről pedig ha nem is csonkán és bénán, de szegényen és nyomorultan. Hegedüs György: Azért kell földhöz juttatni őket! Klárik Ferenc: Amikor azt mondottam, hogy nem fogadom el ezt a novelláris javaslatot. . . Szijj Bálint: Nem akar földet adni! Klárik Ferenc:... ez nem azt jelenti, hogy nem akarom földhöz juttatni az arra rászorulókat... Cserti József : Alapos törvényt akarunk ! Klárik Ferenc:... hanem azt jelenti, hogy igenis földhöz, házhelyhez akarom juttatni azokat, akik arra rászolgáltak, azokat a szegényeket és nincsteleneket, akik itt dolgozni, munkálkodni és termelni akarnak az ország, a haza javára. Szijj Bálint: De törvény nélkül hogyan akarja ! Szabó Imre: Jó törvénnyel! Klárik Ferenc: Ne tessék azt gondolni, hogy kommunizálni akarok, hogy bolsevista vagyok, amikor földhöz akarom őket juttatni. Én törvény alapján akarom őket földhöz juttatni, de jó törvény alapján. Szijj Bálint: Hozzon jó törvényt! Klárik Ferenc: Az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur tagja volt annak a kormánynak, amely a föld reformtörvénynél sokkal becsületesebb törvényjavaslatot készitett el és nem mi voltunk azok. akik azt nem fogadtuk el, mert mi itt sem voltunk. Azok nem fogadták el, akik itt voltak. Szijj Bálint: Nem is innen intézték akkor! Klárik Ferenc: Ne tessék mindig bántani, én nem bántom önt, miért bánt mindig engemet ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Klárik Ferenc : Bekövetkezett egy politikai éra, nem most, hanem még 1920-ban, amikor megalkották és törvénybe iktatták a földreformot. Mégis 3 esztendőnek kellett elmúlni, amigaföldmivelésügyi minister ur odáig jutott, hogy a föl dbirtoktör vényt novellárisan módosithatja. A módositásra azért van szükség, mert az a földbirtoktörvény, amelyet 3 esztendővel ezelőtt alkotott az akkori nemzetgyűlés, nem állta meg a helyét. Gr. Hoyos Miksa : A végrehajtása rossz ! Klárik Ferenc: Rá fogok térni arra is ! Már most hogy miért nem lehetett ezt a törvényt végrehajtani és miért kellett 3 esztendő múlva ezzel a novelláris javaslattal ide a Ház elé jönni, annak egyik oka az. hogy ebben az országban sok minden volt, csak demokrácia hiányzott. Nem volt demokrácia sem a kormányzatban, sem a közigazgatásban. Már pedig ha a közigazgatás antidemokratikus, lehet az a törvény akármilyen jó, az antidemokratikus közigazgatás a legjobb törvénynek is ki tudja csavarni a nyakát. Ennél a törvénynél is ilyesmi történt, amit majd leszek bátor néhány példával illusztrálni. Mielőtt azonban erre rátérnék, tessék megengedni, hogy elsősorban azzal az áldástalan birtokmegoszlással foglalkozzam, amiben ma él ez az ország és amiltunk eze tt. évi december 13-án, csütörtökön. De nehogy ennél a kérdésnél megint bántani méltóztassanak engem ... Szijj Bálint : Nem bántom, szánalomból mondtam ! Klárik Ferenc : . . . gróf Majláth Józsefre hivatkozom, aki egyik munkájában azt irja, hogy Magyarországon több mint félszázados már az az óhaj, hogy a nincsteleneket, a kisembereket földhöz juttassuk. De dacára, hogy több, mint félszázados ez az óhaj, a kisemberek földhöz soha nem jutthattak, mert mindig pártpolitikai szempontok érvényesültek ; itt-ott toldozásokfoltozások voltak, ellenben egy becsületes földbirtokreform ebben az országban ilyen hosszú *időn át keresztülvive nem lett. Ezt mondja Majláth, amihez, tessék megengedni

% hogy én szerény véleményemet hozzáfűzöm, és azt mondjam, hogy még toldozások és foltozások sem voltak egy félszázadon keresztül, hanem maradt minden a régiben, ugy, ahogy volt. Ennek aztán megvoltak a maga rossz következményei, amelyeket természetszerűleg maid a beszédem későbbi folyamán ismertetek. Azt mondja azután Majláth (olvassa): »Hogy az ország fejlődésére káros és a népet pusztító a nagybirtok túltengő hatalma és uralma, azt igazolja az a tény, hogy Magyarországon ezer holdnál nagyobb birtok 7 millió hektár, az összes terűlet 31%-a, tehát körülbelül egyharmadrésze; és az ország területének ez az egyharmadrésze 3768 birtokos tulajdonában volt. Viszont a 10 holdon aluli törpebirtokok területe 3 millió hektár s ez 1,700.000 ember tulajdonában volt, Az 1,700.000 embernek volt 3 millió hektár földje ós 3768 embernek 7 millió hektár földje. Még rosszabb az arány,« — mondja o — »ha a tiszta szántóföldet vesszük alapul.« Buday László adatai szerint 1273 tulajdonos kezében vannak az ezer holdnál nagyobb szántóin birtokok ; ez szántóföldjeinknek 15%-a. Ezzel szemben szántóföldjeinknek 12%-án 936 ezer birtokos gazdálkodott, sőt az 5—10 holdas birtokosoknak 400.000-et meghaladó száma is a szántóföldnek csak 14%-a fölött rendelkezik. A mai Masryarországron a nagybirtok a 70%-ot is mesrhaladia. A birtokeloszlás az ország' leeiobb részein a legrosszabb és a lesriiesztőbb. Fehér megyének termőterülete 677.000 hold ; ebből az 1000 holdnál naeryobb birtokok területe 400 ezer hold. vagyis 65%-a a meg-ye termőterületének, s ez 90 embernek van a birtokában. Azután továbbmegy Buday s azt mondja (olvassa) : »10.000 holdnál nagyobb birtok kilenc ember kezében van : 169.000 hold, az egész Fehér megyének 25%-a termőterületben, s ezt kilenc ember birja. Ezzel szemben 64.000 főnyi földinivelő népességből 35.000 a teljesen földtelen cseléd és napszámos és csak 13.000 a törpebirtokos.« Ezek nem az én adataim, ezeket az adatokat azok gyűjtötték össze, azok mondják el itt önöknek az én szájammal, akik soha életükben nem voltak szociáldemokraták, akik soha életükben nem tartoztak mihozzánk, hanem akik egész életükben a polgári társadalomhoz tartoztak. Mármost ha én ezeket az adatokat olvasom, milyen gondolat támadhat az én asrvamban. milyen elgondolás támadhat az én lelkemben, akkor különösen, amikor ezeknek az adatoknak birtokában lévén, látnom kell azt. hogy milyen naarv méreteket öltött ebből a szerencsétlen országból a kivándorlás, különösen a földmivelő munkássáer és a kisemberek köréből, amikor látnom kell azt, hogy ma Amerikában valóságos kisebb Magyarország létesült már a magyar kivándorlókból, s amikor látom azt. hogy