Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

414 A nemzetgyűlés 217. ütése 1924. Akkor senki sem inert igy irni!) Én katona voltam, amikor ön katonaszökevény volt. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Pikler Emil: Zsidóorvossal felmentette magát! — Lendvai István: Négy és fél évig szolgáltam! Nem énrajtam múlt, a tüdőmön! Tudom fáj. önöknek, hogy nem dőltem ki !) Kérem, képviselő ur (Zaj. Elnök csenget.) itt ebben a Házban láttunk egy levelet, a ceglédi gyűlésről és az országban tartott többi gyűlésekről, amelyekből ugy látjuk, hogy a képviselő urnák hála istennek nagyon jó a tüdeje, látjuk itt a képviselőházban is. (Lendvai István: Meggyógyult Olaszországban!) Az izgatáshoz jó a tüdeje, a háború alatt azonban azt irta ön Molnár Jenőnek, aki egy zsidólap szerkesztője, hogy legyen olyan szives a íi vérénél, aki zsidó katonaorvos, kieszközölni azt, hogy önt ne vigyék be katonának. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Egy olyan ember ne beszéljen hazafiságról, aki akkor, amikor az országnak szüksége van minden katonájára, és minden katona karjára, és minden katona fegyverére, akkor megszökött a harctérről. (Pikler Emil: Önnek ez tetszik, Szomjas képviselő urî — Szomjas Gusztáv: Hogyne tetszene! — Bárezy István: Az a kérdés, hogy ki a szónok! Állandóan diskurálnak!) A ministerelnök ur a csongrádi esettel kapcsolatosan azt mondotta, hogy ő elrendelte Héjjas Iván kihallgatását. Méltóztassék megengedni, nem értem, mi van itt. Vannak itt személyi mentességet élvező egyének! A büntetőtörvénykönyv paragrafusai szerint személyi mentességet csak diplomaták élveznek és a törvények fölött tisztán csak a fejedelem áll. Tehát ha valakit bűncselekmény elkövetésével nyomatékosan gyanusitanak, ebben az esetben a királyi ügyészségnek vagy a rendőrségnek, vagy a vizsgálóbirónak joga van az illető személyt kihallgatni. (Pikler Emil: Héjjas csak helyettes kormányzó !) Miért van szükség Héjjas Iván kihallgatásához a ministerelnök ur intézkedésére? Méltóztassék megengedni, hogy én itt két levélre hivatkozzam, amely különös fontossággal bir ugy a csongrádi merénylettel kapcsolatban, mint az alföldi brigád ügyében. Az egyik levél szerzője Kovács Tivadar, a címzett Márffy József, a másik levél közös szerzői pedig Márffy és Marosi. Az egyik levélben Márffy és Marosi riadót intéznek az illető különitmény tagjaihoz, amelyben letett esküjükre való hivatkozással felszólitják őket, hogy jelenjenek meg azon a járásbirósági tárgyaláson, amelyen Héjjas Iván ügyét tárgyalják. A levél aláírói: Márffy és Marosi, tehát ctZ ti két ember, akik — mint méltóztatnak tudni, — most a százegyes bizottság tagjaiként le vannak tartóztatva s a kikkel szemben minden bizonyiték megáll. A másik levél, Márffynak egy levele, amely ott van a Kovács-testvérek ügyének iratai között és a melyben Márffy arról értesiti Kovács Tivadart, hogy legyen szives, hagyja őt a jövőben békében, — mint ahogyan ő irja — fogja be a száját, mert ha nem fogja be a száját, majd befogatja ő azt Héjjas Ivánnal. Ezeket csak azért voltam bátor elmondani, hogy megnevezzem, azokat a helyi és adatbeli bizonyítékokat, amelyekből meg lehet állapítani, hogy van-e némi összefüggés Márffy—Marosi urak, a százegyes bizottság s Héjjas Iván között. Mielőtt a honvédelemügyi minister ur beszédéről szólnék, méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek az alföldi brigád ügyere. Mi történik 1 Egy országban, ahol állítólagos rend van, ahol kormány van, kormány, amelynek a hatalom egyedüli birtokosának kellene lennie, (Propper Sándor: Pártkormány ! — Drozdy Győző: Brigantik !) van évi január hó 5-én, szombaton. egy alföldi brigád, melynek feje egyes városokban szolgálatvezetőket nevez ki. A ministerelnök ur erre azt mondja, hogy elrendelte a kinevezéseket aláíró kihallgatását. Én tisztelettel vagyok bátor megkérdezni, hogy abban az esetben, ha Csongrádon találnának egy ilyen kinevezési okmányt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kommunistáktól!), dehogy kommunista csak szocialista alföldi brigádtól és az alá lenne irva Esztergályos János vagy Klárik Ferenc neve, vájjon olyan sokáig gondolkoznék-e a ministerelnök ur rajta, hogy kihallgatásukat elrendelje, vájjon diplomáciai tárgyalásokat folytatnának-e arra vonatkozólag, hogy miként idézzék meg, Kecsmétről-e vagy Budapestről, amint ez Héjjas Iván esetében történt, és vájjon gondjuk lenne-e amiatt, hogy mi lesz a kormány presztízsével, ha az illetők nem jelennek meg az idézésre ? Ezek olyan dolgok, amelyeket nem lehet továbbra is lepel alatt tartani: nem lehet ráferiteni egy diszes köpönyeget a szemétdombra, mert a szemétdomb bűze keresztül üt a köpönyeg mesterséges illatán. Ha a kormány tényleg komolyan rendet akar, akkor tanulja meg és vegye tudomásul, hogy mellék-kormányok mellett rendet teremteni nem lehet, (Ugy van! Ugy van a szélsőbaloldalon.) különösen nem lehet olyan mellékkormányok mellett, amelyek sokszor hatalmasabbaknak és erősebbeknek bizonyultak, mint amilyennek bizonyult maga a kormány. (Pikler Emil: Mindig, nem sokszor!) Minthogy már itt vagyunk a honvédelemügyi minister ur témájánál, meg kell jegyeznem, hogy az én szerény véleményem szerint elsősorban a honvéd elemügyi minister urnák kellene tudni arról, hogy folyik-e titkos toborzás az országban, elsősorban neki kellene tudni, (Drozdy Győző: Hogy van-e egy másik honvédelemügyi minister is!) hogy van-e egy másik hon védelemügyi minister is, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Van-e igazi is !) hogy vannak-e olyan brigadérosok, akiket nem^ a honvédelemügyi minister ur, vagy a kormányzó ur nevezett ki a honvédelmi minister ur előterjesztésére és vannak-e egyes olyan helyőrségek, melynek tagjai nem a honvédelmi minister ur vezetése alatt álló nemzeti hadsereg katonái közé tartoznak, és neki tudnia kellene, hogy neveznek-e ki egyes városokban szolgálatvezetőket. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után rátérjek a honvédelemügyi minister urnák legutóbb a nemzetgyűlésen tartott beszédére. A honvédelemügyi minister ur beszéde három részre oszlik. Első része vonatkozik a csongrádi merényletre, második része a nagykanizsai kaszárnyában felolvasott »Nép«-cikkre, harmadik része pedig a Somogyi-gyilkosságra. Méltóztassanak megengedni, hogy a beszédnek minden egyes részével és magával a beszéddel külön foglalkozzam. Elsősorban is meg kell említenem, hogy amikor itt, a nemzetgyűlésen legutóbb megemlékeztem arról, hogy az országban egyes bűncselekményeket néha kinyomozzák ugyan, de azokat le nem tárgyalják, mert a tárgyalások alatt olyan dolgokról hullanának le a leplek, amelyek a kormányzatra nézve nem kellemesek, Bedő hadnagy ügyéről is megemlékeztem, aki Ottó ékszerészt meggyilkolta és ismételten felhívtam az igazságtigyminister ur figyelmét, hogy ez teljesen kinyomozott ügy, a Cselekvő Magyarok Egyesületének egészen egyszerű gyilkossági ügye, amelyben mind a mai napig nem volt tárgyalás. Ebben az ügyben mind a mai napig nem volt vádtanácsi tárgyalás, annak ellenére, hogy az ügy egy év óta teljesen fel van derítve és ki van nyomozva. (Drozdy Győző: Hány cinkosa lehet ennek a Bedőnek?) Ebben az ügyben említést