Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-207
36 A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. évi december 13-án, csütörtökön. birtok helyesebb megoszlása, amikor a gyakorlatban azt látom, hogy hiábavaló a földmivelésügyi minister urnák minden elgondolása és minden talán jő és tiszta intenciója, a magyar közigazgatáson megfeneklik minden és ilyen tarthatatlan állapotokat látunk még ma is az ország minden részében és amikor azt látom, hogy a törvényjavaslat nem felel meg se annak a szempontnak, amelyet fel kellene állítani, a többtermelési szempontnak .. . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Pedig a régi kisbérlőkről is intézkedik a novella ! Györki Imre: Ezektől elvették a. kisbérleteket, hogy a dorozsmai főszolgabíró kapja. Mondom, minthogy nem látom biztosítva azt a szempontot, amelyet feltétlenül szükségesnek tartok a törvény megalkotásánál, hogy a többtermelést vigyék keresztül és nem látom azt sem, hogy a kulturális szempontokat tudaá érvényesíteni ez a törvényjavaslat ; minthogy azt látom, hogy ez a törvényjavaslat megint csak foldozása az alaptörvénynek, amellyel célt megint nem fogunk érni, hanem megvetjük az alapját egy uj földnovella létesítése iránti agitációnak, minthogy mindezeket a sajnálatos szempontokat látom, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző : Csizmadia András ! Csizmadia András: T. Nemzetgyűlés! A földbirtokreformtörvény keretében igen sokan beszéltek már igen t, képviselőtársaim és már majdnem mind elmondták azokat a dolgokat,,amiket én akartam elmondani. De igen helyesen jegyezte meg Györki t. képviselőtársam is, hogy már ez a törvényjavaslat el is késett, viszont Renezes t. képviselőtársain azt hangoztatta tegnap, hogy elkésett ez a törvényjavaslat, mert hiszen azt még akkor meg lehetett volna csinálói, amikor a földmivelésügyi minister ur hirdetni kezdte annak szükségességét, amikor a hazaárulás bélyegét nyomták rá, mert ilyen javaslatokkal mert előállni. Peyer Károly: Ki mondta ezt! Csizmadia András: Meg vagyok róla győződve, hogy, ha ezt a törvényjavaslatot már régen megcsinálták volna, valószínűleg a háborút sem vesztettük volna el olyan nagyon, mert sokkal jobb kedvvel mentek volna az emberek a háborúba, akik így csak kénytelenségből mentek, inert tudták volna, hogy van valamit védeniük. (Ugy van! Ugy van! a ssélsőbalol dalon.) Különösen azok, akik a fronton voltak, nagyon jól tudják, hogy ezek a szegény nyomorult katonák csak golyófogóknak voltak jók és sokszor hangoztatták, hogy talajdonképen mit is védenek ők, mi az ő hazájuk, hisz nekik itt nincs védeni valójuk. A magam részéről is nagyon kívánatosnak tartom, hogy ez a törvényjavaslat sürgősen életbelépjen, bármily sokan is vannak, akik nem tartják jónak a javaslatot. En azonban azt hiszem, hogy nincs olyan ember, aki olyan törvényjavaslattal tudna előállni, melyet ne lehetne kritika tárgyává tenni, mert hiszen a kész munkában könnyű hibát találni. Én azt mondom, hogyha meg is késett ez a törvényjavaslat, de jobb későn, mint soha. Farkas István: Mi van a gádorosi földigénylőkkel 1 Csizmadia András: Gádoroson a vagyouváltságföldekből már a múlt nyáron, aratás előtt kiosztották a kisbérleteket, jólehet a községnek alig van határa, úgyhogy a szomszéd vármegyéből és a szomszéd községekből kellett a kisbérleteket kiosztani. Igaz, hogy csak bérleteket osztottak ki és személyenként csak egy katasztrális holdat, de Gádoros község lakosat azt mondják, hogy évek óta annyi élelmiszert, tüzrevalót, takarmányt nem hoztak be a kis községbe, mint mostanában, Nem kell tehát attól félni,hogy a kisbirtokok létesítése miatt termelésünk csökkenni fog. Nem állítom, hogy ez be nem kövétkezhetik pillanatnyilag, itt-ott, de hitem szerint minden törpebirtokos iparkodni fog mentől többet termelni. Nem áll meg tehát az, hogy a nagybirtok többet termel, mert ha veszünk egy bizonyos területet, mondjuk 3—4000 katasztrális holdat, melyen kisbirtokok vannak, és hasonló minőségű 3—4000 katasztrális holdat, mely uradalmi birtok és azt vizsgáljuk, melyik termel többet, azt látjuk, hőgutáién kenyérmagvakból többet termel a nagybirtok, de állatot, baromfit, zöldséget, gyümölcsöt és hasonló terményeket többet szállít be a piacra a kisbirtok. így tehát nem kell attól félni, hogy a kisbirtokok nem fognak többet termelni, mert az a kisbirtok, amelynek rossz < gazdája lesz, rövidesen úgyis elhagyja a gazdáját és annak a kezébe kerül, aki jobban megmunkálja. A föld is attól válik meg, aki rossz karban tartja. Általában az egész ország eminens érdeke, hogy az amúgy is túlfűtött embereket egyszer már kielégítsük. Tudjuk, hogy a falvak népe, föl dm i velői, tisztességes, becsületes és igazi hazafiak, tudjuk, hogy az a Iegmegbizhatóbb elem, és ha egyszer adunk is nekik, nem csak mindig elveszünk tőlük, csak az ország érdekét szolgáljuk, mert ha egyszer arra kerül a sor, hogy szüksége lesz a hazának ezekre az emberekre, sokkal jobb kedvvel és hűségesebben fognak az országnak és a magyar kormánynak a rendelkezésére állani. Nem szoktam hosszadalmasan beszélni, nem kenyerem a sok beszéd, de röviden rá kell mutatnom arra, hogy igen sok nagybirtok bérletbe van adva, melyek azonban nem felelnek meg hivatásoknak, mert nem a nemzetet erősitik. Az én szerény véleményem az, hogyha ezek a nagybirtokok 25-50—200-300 holdas bérletekben lennének kiadva, ez kiszámíthatatlan előnyére válna a magyar hazának, inert akkor az a 3-4—-5 családtaggal biró kisember, ha 25 holdas bórletet kapna, nem lenne ráutalva, hogy más keze-lába legyen és más földjén keresse meg kenyerét. De tovább megyek. Nagyon természetes, hogy amikor egy gazdaságot megcsonkítanak, a gazdatiszti személyzetben bizonyos létszámapasztást kell keresztülvinni. Ha ezek az okleveles gazdatisztek kisbérieteket kapnának, ott érvényesíthetnék tudásukat, pl. ha egy gazdatiszt 200 holdas bérletet kapna, az biztosítaná megélhetését, nem kellene más pálya után szaladgálnia, s emellett a kisbérleten mintagazdaságot, is folytathatna. Ami a novellát illeti, nem a törvényjavaslat a hibás, hanem a végrehajtó közegek. Nagyon jól tudjuk, hogy nem is a végrehajtó közegek, hanem a nagybirtokot védő ügyvédek minden lehetőt elkövetnek, hogy az igénylőket kizárják a földből, rájuk sütvén azt a bélyeget, hogy nem erdemeinek földet. Kerületemben is nagyon sok érdemes, tisztességes munkásembert zártak ki bizonyos dolgok miatt a földigénylők sorából. Hogy csak egy példát hozzak fel, valaki két kéve szalmát lopott a tarlóról, kénytelen lévén vele, mert hideg volt a szobája, és emiatt zárták ki. Ezt be is tudnám bizonyitani. Erdélyi Aladár: Ezt nehéz lesz bebizonyítani ! Csizmadia András : Aki ismeri annak a községnek a viszonyait, az tudja, hogy igen sokszor elviszik az emberek az uraktól háton a szalmát, mert rá vannak utalva, nincs tüzrevalójuk. Az illető község lakosainak száma 8000, és 800 katasztrális hold a határa, a leggazdagabb ember20holdas. Ez megmagyaráz mindent. A község majdnem
