Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

408 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924, ügy minis ter úrhoz, hogy ezeket a kiutalásokat, amelyek nagyon szükségesek egész vidékek gazdasági és ipari helyzetének szemrjontjából s amelyek nagyon fontosak az adózás tekintetében is azért, hogy az emberek jobban megfizethessék adójukat, minélelőbb tessék megcsináltatni. Elmúlt a tavalyi hosszú nyár és mert késedelmesek voltak a kiutalásoknál, elmaradtak a munkálatok, most ránk jött a nagy tél is, és az a költség, amely annak idején pár százezer korona volt, milliókra, sőt milliárdokra növekedett a késedelmes kiutalás miatt. Arra akartam tehát a pénzügyminister ur figyelmét felhivni, hogy a jövőben őrködjék azon, hogy alantasai a pénzügyministerium illetékes^ osztályában ne késlekedjenek a kiutalással és a kereskedelmügyi ministerium részére szükséges összeg rendelkezésre bocsátásával. (Helyeslés .jobbfelől.) A másik dolog, amire a pénzügyminister ur figyelmét fel akartain hívni a költségvetéssel kapcsolatban, az, hogy minden pénzügyminister igérte, hogy a nagycsaládu apák teherbíró képességét az adózás terheinek kirovásánál figyelembe veszik és mindeddig semmit sem csináltak. Beszélnek a sajtóban, a társadalomban, beszélnek az egykerendszer megszüntetéséről; mindenről beszélünk, tárgyalunk az újságokban is, — de hiába beszélünk az egykerendszer megszüntetéséről akkor, ha azokat a nagycsaládu apákat, akik sok gyermeket nevelnek, akik katonákat, munkásokat adnak a hazának, meg nem segítik. Nagy terhek hárulnak reánk, ezért kell, hogy a pénzügy ministerium figyelembe vegye a nagycsaládu apák helyzetét és valamit mégis változtasson az eddigi adózási rendszeren kedvezményekkel. Különösen a kisüstről beszélünk már sokat. Ezzel megint az van. hoe-y itt vannak a Fruetus, a központi szeszfőzdék, meg a mezőgazdasági szeszfőzdék. Én nem vagyok ellenségük, de azért azt szerettem volna és azt szeretném, hoery a szabad versenv a szegényebb osztályoknál, a földművelőknél is meglegyen n nagyobb üzemekkel szemben. Ez idáig nem sikerült elérnünk, hiába sürgettük évről-évre. Nem egyformán kezelik a dolgot. Erre különösen fel akartam hivni a pénzügyminister ur figyelmét. Azokat, amik az elmúlt hetekben itt Budanesten is történtek, Tremmel Mátyás és a. többiek esetét, szóvá tették már. Itt csak Pikler t. képviselőtársam figyelmét akarom felhivni arra, hogy ő volt azon a helyen és azt mondta, hogy ott a gyermekek segítése volt a cél és bogy ezt csinálták. Ha a segíteni akarás vagy a jó érzelem meg lett volna az ott jelen voltak között, akkor, amikor az az 5—6 katona oda ittasan bement, nem kellett volna azokat ütniverni. Azért van a rendőrség; szólni kellett volna a rendőrségnek, hogy ezeket a katonákat utasítsa rendre. De hogy asztallábakat ragadtak és székeket vertek szét azokon a katonákon, sőt egyet meg is öltek közülük: erre én azt mondom, hogy kételkedem annak a társaságnak a jóakaratában. (Pikler Emil: Kuna bácsi, kérdezze meg azokat a szegény gyermekeket^ hogy ők kételkednek-e? Majd ők megmondják!) Nem vonom kétségbe, hogy a szegény gyermekeken segítettek. Nagyon helyes, köszönöm is a szegény gyermekek nevében. De azt nem tartom helyesnek, ami ott történt. Ha egy társaságba bemegy egypár ember ittasan, annak nem az az orvossága, hogy nekikesnek, megverik őket, sőt meg is ölik, hanem az az orvossága, hogy szólnak a rendőrnek hogy tessék őket eltávolítani. Itt történt a hiba. Ha évi január hó 5-én, szombaton. én a képviselő ur helyén lettem volna, akkor igy fogtam volna fel a dolgot és nem engedtem volna, hogy az asztaltársaság megtámadja a katonákat. Nagyon sok szó esik ezekről a dolgokról, különösen a csongrádi esetből kifolyólag is. Teíémrehivás stb. történik itt. Én azt mondom a magam részéről, hogy a szociáldemokrata pártnak van legkevesebb joga arra, hogy ezt a kormányt felelősségre vonja ezért vagy másért. Erre legkevesebb joga a szociáldemokrata pártnak van ! A tegnapi beszédek alkalmával és máskor is azt mondották, hogy félünk a szociáldemokrata párttól. Dehogy félünk ! Ismerjük mi már a szociáldemokrata pártot indulásában, alapjában, mindenében. 1918 előtt, amikor még nem volt kezükben a hatalom, amikor még nem ismertük meg őket, talán inkább gondolhattuk volna, hogy valami nagy munkát fognak csinálni. De, ugy látszik, nem birtak egyebet csinálni, mint kiválogatták a munkások közül a jelesebb szónokokat, kitanították őket agitátoroknak, hogy szépen iiudjanak beszélni, és abban merült ki egész tevékenységük, hogy ezeket felhasználva, a népnek felsoroltak minden bajt az országban és a kormányt és a polgári társadalmat! támadták, kritizálták. Erre képesek, de hogy ők tudnának valamit csinálni, arra igazán nem képesek. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Tudom azt, mit csináltak 1918-ban. Akkor akadt egy gróf, (Felkiáltások jobbfelől : Bolond gróf !) akinek édesapja gróf Károlyi Sándor volt. (Barthos Andor : Sándor a nagybátyja volt ! Derék ember !) Gróf Károlyi Sándor látta, hogy a magyar nemzet, a kisgazda-osztály túl van terhelve, tudta, látta, hogy a nagybankok kezébe kerül a kisgazda-osztály. Akkor azt mondta : »Falu népe, kezedben van a sorsod. Csináljatok szövetkezeteket, rakjátok össze filléreiteket és amikor összeraktátok, magatoknak adjatok kölcsönt !« Erre megcsinálták a Hangya-szövetkezetet, a parasztokat, a falu népét kitaniíiották a kereskedelemre, a kereskedelem fogásaira, mint tegnap Sándor Pál is mondta. Tudjuk, hogy abban az időben, 1917-bem 1918-ban, milyen erős alapon állott a falu népe ebben a tekintetben a Gazdaszövetség vezetésével, STÓf Károlyi Sándor vezetésével. Ha Károlvi Mihály megmaradt volna nagybátyja nyomdokain, megmaradt volna a falu népe vezetőjének és nem állt volna egy osztálynak, az ipari munkásságnak az élére, hogy ő most megmutatja, hogy ő demokrata gróf lesz, akkor sok minden nem történt volna meg. De ő odaállt az, ipari munkásság elébe, azok követték őt, vele megcsinálták a forradalmat — mert csak ővele csinálták meg a szociáldemokraták a forradalmat — és kimondták azt, hogy nemzetközi alapon szervezik az országot. Azért mondtam az előbb, hogy a szociáldemokrata partnak nincs jo>?a arra. hogy a kormányt kritizálja, különítményekért stb. szemrehányást tegyen, (Pikler F-mil : Éljenek a különítmények, uerv-e ?) mert legelőször a szociáldemokrata párt csinálta meg a különítményeket. Itt voltak Budapesten az ipari munkások: azért oszlatták szét a hadsereget, hogy

; Budapesten az ipari munkásságot vonultathassák fel minden esryes alkalommal, amikor Károlyi mellett kellett állást foerlalni és amikor a forradalmat kellett megcsinálni. Bartha minisztert ők buktatták meg, mert megint felvonultak a munkások. Ezek nem különi+ménvek voltak? Kik csinálták ezeket? (Szomms íxiisztáv: A Jakabok!) Kiknek az útmutatása folytán csinálták? A szociáldemokrata