Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. rálátásnak következménye, amely felülről, a ministeriumokból jön, mert ha a ministeriu

J m okban csak azt követelnék a polgároktól, amit tőlük joggal követelni lehet, ez a rendszer lehetetlen' volna. (Szabó József : Pénzzel mindent meg lehet venni !) Ugy van kérem, pénzzel mindent meg lehet venni, ezt mondja az én képviselőtársam is. (Nagy Ernő : Ugy-e, még mandátumot is !) Ha ez az ország látná, hogy az ő adófizetésével gazdaságilag segítik az országot, ha tudná az ország lakossága, hogy befektetett pénzo jó pénz, hogy azt elteheti a gyerekeinek és unokáinak, ha nem kellene azon aggódnia, hogy egy szép napon csak 20 percentet kap, vagy semmit se, az ország adófizető polgárai akkor szívesen fizetnének adót. És sokkal többet fizetnének, t. pénzügyminister ur, ha megkapnák azt a biztonságot, hogy az állam e tekintetben jó, és ha megkapnák azt a biztonságot, hogy az állani azt a pénzt, amelyet ő befizet, nem pocsékolja el. de ott, t. pénzügyminister ur, ahol olyan példákat látunk, mint a hadikölesöii példáját, ahol a tisztességes emberek fizették a háború költségeit és a gazemberek kibújtak; alóla, ahol látunk egy első és egy második pénzlebélyefi'zést, és láttunk egy vagyonadóinkasszálást, amit mi elpocsékoltunk, ahol ismét egy kényszerkölcsön fenyeget bennünket, hát t. pénziipTvminister ur, lesz valaki ott olyan bolond, aki azt fogm mondani : én adjak pénzt annak a molocbnak, annak az államnak, amely nem tudja azt az én érdekemben érvényesíteni ? Hát hogy lehet ezt követelni egy polgártól, legyen az akármilyen foglalkozású? Akinek pénze van az állam polgárai közül, az maga kereste azt legnagyobbrészt verejtékével, azért neki dolgoznia kellett, és hogyha ő állami panirokba helyezi azt, azért helvezi oda, inert az biztosabb, mint bármi más. Ezt a biztonságot, ezt a hitelt a pénzügyminiszter ur és elődei teljesen eljátszották. (Barthos Andor: Talán csak az elődök!) Mondtam, hogy elődei. Ez a bizalom ebben az országban hiányzik, s én mégis merem állitani, hogy bár az állam szegény, de az ország egyedei mésr elég jómódnak. (Forster Elek: Egyesek!) Ha ezt a bizalmat valahogy szuggerálni lehetne a népnek, akkor az országot maga a nép is meg tudná talán menteni. (Pikler Emil: Külföldi kölcsön nélkül is!) A külföldi kölcsön csak azért jó és azért tartom helyesnek, mert ezt a bizalmat esetleg képes helyreállítani, és ez alapon a nép el tudja felejteni mindazokat a pofonokat, amiket az államtól kapott indokolatlanul az ő bizalma és hazafisága alapján. Hasonlítsuk össze ezzel ellentétben a mi viszonyainkat Bécs város viszonyaival. (Pikler Emil: Attól lehetne tanulni!) Magam régen voltam Bécsben, de most odatendálok, mert magam is meg akarom nézni. Azt hallom, hogy Bécsben és Ausztriában a legrendezettebb és legfényesebb viszonyok uralkodnak. Hallom, hogy különösen pl. textiliákban feleáron lehet megkapni mindent, mint Magyarországon. Hallom azt is, hogy a töltőtollat is féláron meg lehet kapni, mint nálunk. Más cikkekről egyelőre nem hallottam. Ausztriában találkozik a Kelet és Nyugat kereskedelme, ott bonyolittatik le az intervencionális kereskedelem, virágzik minden, mindenkinek megvan a betevő falatja, pedig ott szocialista és keresztényszocialista uralom van. Méltóztassék ezeket a viszonyokat összehasonlitani a mieinkkel. Ha tekintetbe veszik önök azt, hogy Bécsnek importálni kell a szenet és gabonát.— nekünk most már alig kell szenet importálni évi január hó 4-én, pénteken. 379 és gabonát exportálunk, — ha összehasonlítjuk ezt a viszonyt, akkor tisztán láthatják, hogv milyen szomorú és rettenetes állapotba jutott épen ez a mi Magyarországunk, amely a legártatlanabb a háború kitörésében és amely csak kötelességét teljesítette #zzal, hogy szerződését megtartotta. Mégis mi vagyunk azok, akik a leginkább bűnhődünk. A pénzügyminister ur már régóta érezheti tehetetlenségét a pénzügyek terén, mert ugy tudom, hogy már régóta távozni készül helyéről és csak a kölcsön-ügy miatt maradt meg kinos pozíciójában. Hogy azon kifogásaimon kivül, amelyeket már felsoroltam a pénzügyminister úrral szemben, eddig nem támadtam őt, annak két oka volt. Bevallom teljes őszinteséggel, ha ki is nevetnek érte, hogy ennek egyik oka a

z volt; hogy tudni véltem, ki lesz az utódja a ministeri székben, a másik oka pedig az volt, hogy tudtam, hogy csak Gömbös és Eckhardt uraknak teszek nagyon nagy szívességet, ha segitek nekik gyengíteni a pénzügyminister pozícióját. Tulajdonképen kötelességem lett volna már régen megtámadni ezt a politikát, mely politika nincs az ország érdekében. (Szabó József: Jobb meggyőződése ellenére nem tette, mert nem akart a fajvédőkkel találkozni!) Nekünk elsősorban szabaddá kell tennünk kereskedelmünket, amely béklyóba van verve. Október havában 141 kereskedő zárta be Budapesten a boltját és igen régi cégek, még hozzá a legelsőrangu keresztény cégek azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy feladják üzletüket. (Eckhardt Tibor : Csak keresztény cégek ! Ez a baj!) Ezek a cégek ugyanis képtelenek megfizetni azt az adót, amelyet a pénzügyminister követel tőlük. (Pikler Emil : Árui nem hozhatnak be, hát mit adjanak el ? — Szabó József : Azért van ez, mert tisztességesek, mert illegitim utón nem szerzik be a devizát! — Pikler Emil: Behozatali engedélyeket sem vásárolnak illegitim^ utón? — Zaj. Elnök csenget.) Ezek a cégek néptelenek a meglévő korlátozások között üzletüket folytatni. Ha ugyanis importálni akarnak, keresniök kell valakit-, aki megszerzi nekik a behozatali engedélyt, akit meg kell fizetniök, ha pedig exportálni akarnak, szintén keresniök kell az illető egyént, vagy az illető, a kormányhoz közelálló társaságot, amely a kiviteli engedélyt megszerzi. Ilyen viszonyok között tisztességes emberek nem lehetnek kereskedők. I)e egyáltalában nem is lehetnek az emberek kereskedők, ha a pénzügyminister nem adja meg nekik a. módot, hogy egyáltalában árut szerezhessenek be. Mert honnan, és mivel kereskedjenek, ha nincs árujuk? Ilyen körülmények között nincs is semmi célja annak, hogy cégüket fentartsák. Itt van pl. egy cég, amely mintegy száz év óta áll már fenn és amelynek likvidálnia kell boltját. (Pikler Emil: A Marton cég a Váci-utcában!) Gondolják meg, hogyha megszűnik a kereskedelem, amelyre pedig baziroztam az ország jólétét és amelynek segítségével a transit forgalmat teljes egészében, vagy legalább nagy részében lebonyolíthatnánk,, az ország milyen óriási jövedelmi forrástól fog elesni. (Pikler Emil: Máris elesett!) Ha a pénzügyminister ur okos politikát folytatott volna, akkor elsősorban azokat az adóalanyokat erősítette volna meg, akiktől az adót huzza, azoknak adta volna meg a lehetőséget arra, hogy kereshessenek, mert hiszen, ha az emberek nem keresnek, nem is tudnak adót fizetni és kötelezettségeiknek eleget tenni. Annak, hogy a pénzügyminister ur a múlt évben korlátozta