Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. a legnagyobb tisztelettel adóztam mindig annak a drága időnek, amely a nemzetgyűlés rendelkezésére áll, s amely drága időért épen most, amikor a télnek nyomora pusztítja és marcangolja a szenvedő magyarságot, kétszeresen kár. Hem reflektáltam azokra a támadásokra, amelyek már akkor elhangzottak itt ellenem, amikor még csak az árnyékom vetődött be ide a nemzetgyűlés padjai közé, amikor nekem még az sem adatott meg,, hogy mint egyszerű ujságiró akár onnan az újságírói karzatról, akár onnan kintről, a ceglédi utcákról, vagy a ceglédi piacról — ahogy önök szokták mondani —- itt védekezzem. A személyes megtámadtatás címén való szólás jogát egyszer vettem igénybe, amikor Huszár Károly igen t. képviselőtársam szintén hajlandó volt nekem azt inszinuálni, ami ellen a nemzet óriási többsége előtt soha védekeznem nem kellett, hogy valaha is a vörös-, vagy a Károlyi-uralmat szolgáltam volna. (Peidl Gyula : Milyen néven ismeri az egész nemzet! - B. Podmaniczky Endre: Drága az idő!) Mostanában azonban a személyes inegtámadtatásoknak egész özöne ért itt. Én az önök szólásszabadságában édes keveset bízom azon az oldalon, mert azt a szólás- és gondolatszabadságot módom volt megismerni 1918-ban, (Propper Sándor '

% Amikor Göndörnek levelet irt !) amikor a Károlyi-kormány uralomra jutása ellen eldörgött filippikáim hiába hangzottak el, amikor az Uj Nemzedékben, a Milotay István szerkesztésében megjelent hetilapban, amely egyetlen volt akkor, amikor a Károlyi-kormány terrorja ellen a polgári napilapok sem mertek felszólalni, véleményemet ugy kijelentettem, hogy azért az önök gondolatszabadsága a mi nyomdánkat szétrombolta, hogy méltó ellentéte legyen az önök által felhasznált és meggyalázott 1848 március 15-nek, amikor az igazi magyar szabadság nem nyomdát rombolt, hanem abban a Heckenast-nyomdában (Rupert Rezső : Nem bombát vetett !) a zsarnoksággal szemben Petőfi nemzeti dalát kinyomatta. (Rupert Rezső : Mi közük maguknak Petőfihez ? — Pikler Emil : Mit ir Petőfi az antiszemita svábokról ? Olvasta ! 1) Rupert képviselő társam, aki immár nem egyszer mutatta meg, hogy a jóhiszeműségnek épen olyan mestere, mint amilyen Demoszthenesze a rövid és bölcs parlamenti szónoklatoknak, (Derültség.) jónak látta még azt a pilla-' natot is kihasználni ellenem, amikor ide a nemzetgyűlés üléstermébe be'épett, amikor itt megjelent Apponyi Albert, a nemzet patriarchája, (Éljenzés a jobboldalon.) akire mindnyájan: mindig, minden politikai elentéten túl is csak feltétlen tisztelettel nézhetünk. (Pikler Emil : Miért nevezték el bandavezérnek 1) Én nem akarok visszatérni és visszatekinteni azokra az időkre, amikor az önök sajtója, amely ma épenugy uszit és gyü-ölködik, mint mindig tette és közben az uszitás és gyűlölködés ellen próbál agitálni, a nemzet itt ülő patriarchájának puritán egyéniségét és az ő nyíltan megvallott kereszténységét a legaljasabb insziiruációkkal, a leggaládabb jelszókkal illette. Nekem az én becsületes irói munkásságom után jogom van épen az ő jelenlétében hivatkoznom Hatvani Lajos forradalmi emlékkönyvéről írott azm cikkeimre, amelyeknek következtében a mi nyomdánkat szétrombolták, amelyeket, amikor megírtam, éreztem, hogy a letiprott keresztény nemzeti gondolatnak adok kifejezést, és amely cikkekről örömmel hallottam» hogy megnyerték gróf Apponyi Albert tetszését. (Zaj a szélsőba

1 oldalon.) NAPLÓ XVUL *vi január hó 3-án, csütörtökön- 343 Ami az itt elhangzott közbeszólásokat illeti, amelyek délelőtt különös erővel viharzottak fel, — mert akkor a nemzetgyűlés üléstermének felsőbb régióiban még töményebben szíriai volt az atmoszféra, mint talán ebben a pillanatban — (Derültség- jobbfeiől.) azokból egy yezérmotivumot hallottam kicsendülni az itt képviselt^ zsidó fajvédelem legvehemensebb tagja részéről, aki azt vágta személy szerint az arcomba, hogy én valaha is gyilkosságokra uszítottam volna és hogy azok közé vagyok sorozható, akiket a sajnálatos és mindenképen elitélendő csongrádi bombamerénylet értelmi szerzőinek tartanak. (Zaj a bal- és szélsöba

1oldalon. — Peyer Károly: Most már könnyű igy beszélni, mert megfogták őket! Ha nem fogták volna el, megmaradt volna a bandában tovább!) Hogy ez a jóhiszemű közvéleménybe beleinszinuáltassék, még a hivatalosnak nevezett szegedi rendőri tudósítás is jónak látott valóságos kis értekezést tartani arról, hogy hát kik is tulajdonképen ott az ébredők, a fajvédők, — hiszen annyiféle nevet adnak már nekünk. (Peyer Károly : A fogalom mindig egy !) Vagyok bátor ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy október 14-én Illáin Ferenc és Zsirkay János t. kéoviselőtársaimmal megjelentem Csongrádon. Most azt akarják elhitetni a jóhiszemű közvéleménnyel, amely talán még ma, annyi tanulság után sem lát bele abba a bizonyos fejlett technikába, amely itt a lelkeket megmérgezi, hogy ottani megjelenésünk és a karácsonykor történt szomorú bombamerénylet között kétségtelen összefüggés van. Az a t. képviselőtársam, aki ezt az inszinuációt magáévá tette, azt még jobban be akarja vinni a köztudatba. Azok közül a t. képviselőtársaim közül, akik október 14-éu Csongrádon voltunk, e pillanatban, mint láthatiák, egyedül vagyok itt, de helyettük is, nevükben is- megmondhatom, hogy 7000 főnyi színtiszta, magyar és katholikus tömeg előtt fejtettük ki pártpolitikai nrosrammunkat és nézeteinket szerencsétlen közállapotainkról, anélkül, hotiy egyetlenegy szónyi beavatkozásra is módot találhatott volna a hatóságnak oda kirendelt tisztviselője. Különösen rosszul járnak t. képviselőtársaim, amikor ezt inszinuálják nekem épen a csongrádi népgyüléssel kapcsolatban, mert ez a népgyűlés egyike volt azoknak a kevés népgyűléseknek, amelyeken jóformán csak pár szóval beszéltein a zsidókérdésről, mert hiszen a közönség hangulatából úgyis ugy láttam, hogy az a zsidókérdéssel egészen tisztában van. (Zaj a bal- és a szélsőbalolda'on. — Peyer Károly : Azt láttuk karácsonykor ! Minden politikai pártnak természetes joga és ezt önök, állítólagos jogvédők, akiknek meszszemenő céljaik számára most megint valami objektív jogrendre van szükségük, szokták a legiobban hangoztatni — mondom, minden politikai pártnak természetes joga és lelkiismereti kötelessége is, hogy az orzágban szabadon hirdesse a maga elveit és megimertesse az ország polgárságával a maga gondolkozását. Hát az, hogy ezzel a jogunkkal, ezzel a kötelességünkkel mi is éltünk, azt jelenti, hogy mindenért, ami azokon a helyeken, ahol mi valaha megjelentünk és ahol a nép a mára szeretetével ps lelkesedésével (Zaj a s'élsőbaloldalon.) elhalmozott, felelősek vagyunk ? Nem tudom elképzelni az önök koponyaberendezését, hogy miféle konspirációra született agyvelő lehet az, amely mindenütt csak konspirációt szimatol. 49